3429 zenekar 12493 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. október 17. | Stewie

Az év visszatérői: Sum 41: 13 voices

Copyright:

Sum 41: 13 voices (2016) | Amikor 2014-ben azt mondta volna nekem valaki, hogy két év múlva új Sum41 lemezt fogok a kezemben tartani, elküldtem volna melegebb éghajlatra, hogy viccelődik Whibley állapotával. De felállt, és egy kisebb (de annál jobban érezhető) tagcserélgetés után újfent belecsapott a rock bizniszbe. Nem is akárhogy.

Idén gyakorlatilag az egész pop-punk generáció visszatér a boltokba (az Offspring kicsit lemaradva csak jövőre jön új anyaggal, de ettől eltekinthetünk). Viszont mindneki más új tért vissza, ahogy régen szólt: elővették a régen bevált ezred eleji hangzásokat, hagyva a próbajáratokat, amikbe 2010 környékén belebuktak, aztán várják a csodát. DE nem a Sum41.

Bár a lemez közel sem mondható annyira sötétnek (őszinte sajnálatomra), mint a Screaming Blooddy Murderer, mégsem tértünk vele vissza 2004-be: Baksh visszatérésével ugyan a gitárjáték egyik fele kicsit hasonlít a Chuck-ra, de a hangzásvilág nem felejtette az elmúlt 10 évet. Itt emelném ki a lemez egyik nagy erejét: amíg Brownsound szállítja a pergős, kicsit metálos szólókat, addig Thacker ott van, mint ellenpólus, akinek nem csak a SBM-en szóltak jól a riffjei, hanem itt is ütnek.

Ha már Baksh-ot megemlítettük, essen szó Zummoról, az új dobosról is. Bár nem vitatom képességeit, de mégse tudta betölteni Stevo hiányát, kicsit sem. Ha egy negatívumot kell említeni a lemezről, akkor az mindenképp a gyenge dobrészleg: nincs benne erő, kreativitás, inkább csak háttérben kíséri a számokat. Érződik a próbálkozás, például a Braking the Chain-nél egész, de nem üt át.

A másik dolog, amit hiányoltam, az a hamisíthatatlan Sum41-féle lassú melódia. Bár a War nagyon átjött, mégsem volt meg az az eufória, mint egy Pieces, vagy egy Crash esetén. Viszont a számokra egy rossz szó se lehet.  Talán ha ki kéne emelnem személyes kedvencet, akkor az a There Will Be Blood lenne: nagyon jól összerakott, ütemes szám lett, nem lehet megunni.

Mindezekkel együtt az év visszatérésének én már el merem könyvelni ezt az albumot, ez kétségtelen. Viszont az év albumáért még erős lesz a verseny, nálam mindenképp. És azért nem kap maximum pontot, mert a SBM sötét világa jobban átjött, és kicsit többet vártam volna ebbe az anyagba is.

MyMusic értékelés: 9/10

Sum41: 13 Voices
1. “A Murder of Crows (You’re All Dead to Me)”
2. “Goddamn I’m Dead Again”
3. “Fake My Own Death”
4. “Breaking the Chain”
5. “There Will Be Blood”
6. “13 Voices”
7. “War”
8. “God Save Us All (Death to POP)”
9. “The Fall and the Rise”
10. “Twisted by Design”

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. május 25.

Kívül állok, magamon kívül - Three Days Grace

Three Days Grace – Outsider (2018) | Három évet kellett újfent várnunk, hogy a torontói srácok visszatérjenek és végre levetkőzzék Adam hiányát, kipróbálva néhány olyan megoldást, amelyet eddig egész élesen kerültek. Persze nem minden esetben jó a kísérletező felfogás, de ha végre az énekes is beleviszi az egyéniségét a zenébe, azért az nem árthat. Matt pedig belevitte az övét ebbe a lemezbe bőséggel. Tovább

2018. május 24.

Hát ez nem az lett - 30 Seconds To Mars

A Jared Leto Show - 30 Seconds To Mars – America (2018) | A kezdetektől hatalmas rajongója vagyok a banda, vagyis a Leto fivérek munkásságának, a selftitled és az A Beautiful Lie ott csücsülnek a polcomon, a masszív porrétegtől védve, hatalmas becsben tartva, a This Is War-ra még fáj a fogam, míg a negyedik lemezt már csak ajándékba fogadnám el (talán). Pénzt már semmiképpen nem adnék érte. Valószínűleg az Americát azon nyomban vissza is adnám... Tovább

2018. május 20.

Elpuhultál? Nem baj! - Paramore

Paramore – After Laughter (2017) | Négy év telt el az ultrasikeres selftitled óta, Jeremy Davis ismét elhagyta a hajót, Zac Farro visszaszállt rá, de mindez csak a körítés, hiszen az agy, Taylor York és a hang, Hayley Williams még mindig magabiztosan vezetik egyre növekvő bárkájukat a pop tengerén. Az ötödik albumhoz érve elmondhatjuk, hogy egy felnőttebb, érettebb külsőt mutató, de lelkében még mindig bohókásan gyermeteg zenekarral van dolgunk, és ez zseniális! Tovább

2018. május 13.

Storytime. Megint... - Black Veil Brides

Black Veil Brides – Vale (2018) | A fekete menyasszonyok visszatértek, hogy négy évvel a selftitled buktája után kicsit visszaépítsék a renomét, amely mégsem romlott meg úgy istenigazából. Csak nálam, nálam viszont eléggé, hiszen az első három albumot – a maguk kis hibáival együtt is – imádtam, a negyedik pedig úgy arcul csapott az ötlettelenségével, hogy még mindig sajog kicsit. Tovább

2018. május 9.

Alapvető stabilitás - August Burns Red

August Burns Red – Phantom Anthem (2017) | Nyolcadik albumához érkezett a mindig megbízható, stabilan zakatoló metalcore alapvetés, akik ugyan a rajongók szerint még mindig csak próbálják a Messengers farvizét meglovagolni és a kreativitásuk már rég nem úgy csillog, mint hajdanán, de én ezt vitatnám. El is mondom, hogy miért! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky