3429 zenekar 12481 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. október 17. | Stewie

Az év visszatérői: Sum 41: 13 voices

Copyright:

Sum 41: 13 voices (2016) | Amikor 2014-ben azt mondta volna nekem valaki, hogy két év múlva új Sum41 lemezt fogok a kezemben tartani, elküldtem volna melegebb éghajlatra, hogy viccelődik Whibley állapotával. De felállt, és egy kisebb (de annál jobban érezhető) tagcserélgetés után újfent belecsapott a rock bizniszbe. Nem is akárhogy.

Idén gyakorlatilag az egész pop-punk generáció visszatér a boltokba (az Offspring kicsit lemaradva csak jövőre jön új anyaggal, de ettől eltekinthetünk). Viszont mindneki más új tért vissza, ahogy régen szólt: elővették a régen bevált ezred eleji hangzásokat, hagyva a próbajáratokat, amikbe 2010 környékén belebuktak, aztán várják a csodát. DE nem a Sum41.

Bár a lemez közel sem mondható annyira sötétnek (őszinte sajnálatomra), mint a Screaming Blooddy Murderer, mégsem tértünk vele vissza 2004-be: Baksh visszatérésével ugyan a gitárjáték egyik fele kicsit hasonlít a Chuck-ra, de a hangzásvilág nem felejtette az elmúlt 10 évet. Itt emelném ki a lemez egyik nagy erejét: amíg Brownsound szállítja a pergős, kicsit metálos szólókat, addig Thacker ott van, mint ellenpólus, akinek nem csak a SBM-en szóltak jól a riffjei, hanem itt is ütnek.

Ha már Baksh-ot megemlítettük, essen szó Zummoról, az új dobosról is. Bár nem vitatom képességeit, de mégse tudta betölteni Stevo hiányát, kicsit sem. Ha egy negatívumot kell említeni a lemezről, akkor az mindenképp a gyenge dobrészleg: nincs benne erő, kreativitás, inkább csak háttérben kíséri a számokat. Érződik a próbálkozás, például a Braking the Chain-nél egész, de nem üt át.

A másik dolog, amit hiányoltam, az a hamisíthatatlan Sum41-féle lassú melódia. Bár a War nagyon átjött, mégsem volt meg az az eufória, mint egy Pieces, vagy egy Crash esetén. Viszont a számokra egy rossz szó se lehet.  Talán ha ki kéne emelnem személyes kedvencet, akkor az a There Will Be Blood lenne: nagyon jól összerakott, ütemes szám lett, nem lehet megunni.

Mindezekkel együtt az év visszatérésének én már el merem könyvelni ezt az albumot, ez kétségtelen. Viszont az év albumáért még erős lesz a verseny, nálam mindenképp. És azért nem kap maximum pontot, mert a SBM sötét világa jobban átjött, és kicsit többet vártam volna ebbe az anyagba is.

MyMusic értékelés: 9/10

Sum41: 13 Voices
1. “A Murder of Crows (You’re All Dead to Me)”
2. “Goddamn I’m Dead Again”
3. “Fake My Own Death”
4. “Breaking the Chain”
5. “There Will Be Blood”
6. “13 Voices”
7. “War”
8. “God Save Us All (Death to POP)”
9. “The Fall and the Rise”
10. “Twisted by Design”

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. november 26.

A lányos énemnek - Against The Current

Against The Current – Past Lives (2018) | Két évvel ezelőtt nagy vehemenciával vetettem rá magam a new york-i trió debütáló lemezére, mert a Gravity EP azt vetítette elő, hogy egy gitárral és lendülettel bőven megtámogatott, korrekt kis Paramore-klónt kapunk. Akkor csalódnom kellett, mert sokkal lágyabb, lassabb és unalmasabb lett a debüt. A folytatás viszont igyekszik visszaadni a hitemet! Tovább

2018. november 20.

Az imádni való, kénköves Pokol - Architects

Architects – Holy Hell (2018) | Nyolcadik lemezéhez érkezett a brit metalcore alapvetésének számító Architects, akiknél nem csak az volt a kérdés, hogy tudnak-e kétévente minőségi dalokkal és tartalommal előállni, hanem az is, hogy fő dalszerzőjük és alapító gitárosuk, Tom Searle halála után merre tovább? A válasz egyszerű: lefelé a mélybe! Tovább

2018. november 15.

A változás jó, értem?! - The Amity Affliction

The Amity Affliction – Misery (2018) | A trióra fogyatkozott ausztrál metalcore csapat hatodik albuma egy olyan kísérletezés eredménye, amire ugyan számítani lehetett az elmúlt pár év alapján, mégis a végeredmény teljesen más, mint amit vártunk. Igen, elismerem, egészen érdekes a helyzet, viszont végighallgatva a Misery-t kijelenthető, hogy egyáltalán nem rossz. Sőt... Tovább

2018. november 5.

Palánkról, de hárompontos - AWS

AWS – Fekete részem (2018) | Valószínűleg az ország egyik legvártabb kiadványává nőtte magát az elmúlt féléveben a budapesti srácok negyedik albuma, hiszen Örsék az Eurovízióval mainstream-i magasságokba jutottak, és azóta nincs megállás. Ez pedig amellett, hogy a rivaldát rájuk irányította, olyan súlyt dobott a vállukra, amelyet – talán időhiányban, talán más – nem biztos, hogy sikerült maradéktalanul elcipelni a célig. Tovább

2018. október 11.

Isten sem segített – Crossfaith

Crossfaith – Ex Machina (2018) | Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky