Nosztalgizmus: Blink182 - California

Blink182 - California (2016) | Öt év, egy alaptag lecserélése, teljesítési kényszer, a rajongók szkeptikus nyomása és kötelező, hangzatos ígéretek. Mindezekkel az előjelekkel nehéz jó lemezt csinálni, hát még ha te vagy a világ legismertebb punkcsapata. Nézzük, Mark, Travis és az újonc Matt Skiba mire mentek a kezükben lévő hatalommal?

megosztás
kapcsolódó linkek
- Blink-182

Egy olyan tagot lecserélni egy trióban, akinek zenei és énekdallamai rajongók millióinak hallójáratába égtek bele kimoshatatlanul, szinte egyenlő az öngyilkossággal. De mivel Tom önként s dalolva hagyta ott a bandát, hogy az ufóival foglalkozhasson, a megmaradt tagok kénytelenek voltak megoldani a helyzetet. Ennek a kulcsát Matt személyében látták, akinek orgánuma sokkal jobban hasonlít Markéra, mint az egészséges lenne, a dallamai - mint utólag kiderült - sokkal kevésbé fogósak és ragadósak, színpadi jelenléte pedig sokkal halványabb, mint Tomé volt. Egyetlen dolog, amelyet hitelesen tudott hozni eddig, az pedig az élő ének- és gitárteljesítmény, ugyanis ebben hitelesen leutánozta a bakikat és a hamisságot (lessétek meg az iHeartRadio-nál adott lemezmegjelenő koncertet, de én szóltam...)

Szóval az új lemez. Tizenhat dalt kapunk a pénzünkért, amely legalább terjedelemre sok, bár a srácok elmondása szerint több, mint harmincat megírtak a stúdióban. Meglátásom szerint jobban is lehetett volna szelektálni, ugyanis amellett, hogy minden dal hallgathatóra sikeredett, mégsem lett az a klasszikus elejétől a végéig slágerparty, amelyet vártunk volna. Zeneileg természetesen nem kell nagy dolgokra számítanunk, ámbár az feltűnhet, hogy a sodró lendület már csak a Travis uralta dalokban jelenik meg, a többin már érződik az idő múlása és az öregesebb tempók. Persze, nem is vártam egy újabb Enema of the State-et, de azért a stadionrockkal várjunk még pár évet. Ettől függetlenül a két ének kellemes együttműködésre képes, a tercek, kvintek, oktávok szépen elvannak egymással, nagyon nagy kár, hogy ebből élőben csak hatalmas katyvasz lesz. Kellemes meglepetésként hatott viszont a Cynical kezdése, a Bohemian Rhapsody zárása, vagy éppen a Built this Pool, ugyanis ezek bizonyítják, hogy a bohém fiatalság és lázadás utolsó szikrái pislákolnak még. Legközelebb ebből, tempóból és ragadós témákból kérnék sokkal többet, az elektronikából ennyi pont elég volt - azt Tom magával vitte vadászni - és akkor majd elmondhathuk, hogy a Blink túlélt és visszatért. Addig meg a nosztalgiafaktor és a “szarokavilágra” hangulat eladja ezt a korongot. Csak már a szörfdeszkám hiányzik nagyon...

A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 - Cynical
02 - Bored to Death
03 - She’s Out Her Mind
04 - Los Angeles
05 - Sober
06 - Built this Pool
07 - No Future
08 - Home is Such a Lonely Place
09 - Kings of the Weekend
10 - Teenage Satellites
11 - Left Alone
12 - Rabbit Hole
13 - San Diego
14 - The Onky Thing that Matters
15 - California
16 - Bihemian Rhapsody

cimkék
- Blink 182, kritika, lemezkritika, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább