Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Anti-Flag

De ettől még nem voltak rózsaszín felhőben lebegő elvárásaim, hiszen egy több, mint harmincéves bandától, ahol a tagok már több, mint húsz éve együtt tolják a szekeret, mi újra számíthat még az ember? Jó dalokat szerettem volna kapni, némi politikai felhanggal és a megszokott dühösséggel, aminek idén talán sokkal nagyobb létjogosultsága van Amerikában, sőt, mondhatni az egész világon, mint az elmúlt három évtizedben bármikor. És szerencsére nem kellett csalódnom, ugyanis a Chris-ek, Justin és Pat képesek élvezetes és dúdolható dalokat hozni, még ha a sodró lendületű punkalapoktól ritkán lökik el magukat markánsabban. De ezt egyáltalán nem bántam, hiszen olyan kevesen vannak már (főleg az Ignite oszlása után), akik ezt a régisulis, keménykedős punkzenét vegytisztán, mindenféle popos és elektronikus felhang nélkül tudják hozni 2020-ban. Lehet, hogy blaszfémia, de én a Bad Religion tavalyi lemezét nemigen éltem – pedig nem volt rossz, a NOFX szolidan mozgolódik csak, a Pennywise meg nekiült ugyan egy új lemeznek, de abból sem idén lesz valami… Szóval, értitek, mire akarok kilyukadni, eléggé hiánypótló ez a 20/20 Vision, lehet ezért ragadt be ennyire...

Nyilván hatalmas zenei megfejtésekre nem kellett számítani, stabilan hozzák az urak azt, amiért szeretjük őket: néhány hangos, kvintelős alapokat, megspékelve itt-ott egy korrekt dallammal, ami kapásból beazonosíthatóvá teszi a tételeket. Mondjuk csak ezen a lemezen, hiszen van egy-két olyan dallammenet, amit már tuti, hogy hallottam valahol, de ha ütnének se tudnám, hogy hol (gondolunk itt az Unbreakable introjára)… Viszont vannak olyan, egyből ütő megoldások, mint a Went Off Like a Bomb arénarefrénje vagy éppen a záró Resistance Frequencies fúvósokkal megtámogatott, már-már popos megszólalása (mondom MÁR-MÁR…). A címadó is egészen érdekes ezzel az akusztikus gitáros megközelítéssel, plusz, ha már unplugged, akkor az Un-American is megérdemel egy említést. És sajnos itt el is fogynak a kiemelendő tételek, ugyanis a többi meg a tizenkettő egytucat kategória, de legalább az igényesebb fajtából. Háttérben királyul elvan, néha fel-felkapod rá a fejed, a koncerteken együtt üvöltöd az egészet a bandával, de ennél többet nem nyújt. De hát nem is vártam ennél többet az uraktól, úgyhogy én maximálisan elégedett vagyok az új lemezzel, ha három év múlva kapunk egy hasonlót, egy rossz szavam nem lesz rá. Meg hát, lassan megint jöhetnének az urak errefelé, mert igény az lenne rá!

A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 – Hate Conquers All
02 – Went Off Like A Bomb
03 – 20/20 Vision
04 – Christian Nationalist
05 – Don’t Let The Bastards Get You Down
06 – Unbreakable
07 – The Disease
08 – A Nation Sleeps
09 – You Make Me Sick
10 – Un-American
11 – Resistance Frequencies

cimkék
- Anti-Flag, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább