A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé.

megosztás
kapcsolódó linkek
- new found glory

Mindig is azt bírtam a legjobban ebben a bandában, hogy tudnak mérhetetlenül infantilisek lenni annak ellenére, hogy a szövegeik néha nehezebbek, mint ahogy az elsőre hangzik. Több, mint húsz éve zenélnek változatlan felállásban, jelen alkotás a tizedik sorlemezük, plusz ugye ott vannak a From The Screen To Your Stereo-feldolgozás albumok, amiből már három is megjelent és amelyeken népszerű filmzenéket konvertálnak át a saját stílusukba. Mégsem lettek olyan unalmasak, mint az évenkénti Ossián-megjelenések, nem indultak lejtmenetbe, mint az Offspring (és ezt még leírni is baromira fájt, higgyetek nekem) és ami az egészben a legfontosabb: sosem nőttek fel! Úgyhogy itt van ez a kvázi jubileumi korong, amiről semmit sem akartak lehagyni, szóval ezért lett 15 dal a teljes dalfüzér, de átrágva magam az összesen, magabiztosan kijelenhetem, hogy nincs is ezzel baj, minden dalnak megvan a maga szerethető oldala. Nyilván vannak kiemelkedő momentumok, mint a Stay Awhile, a Greatest of All Time vagy a kicsit karcosabb Himalaya, de összességében egy elejétől a végéig szórakoztató, kerek egészet kaptunk az elmúlt három év várakozásáért cserébe.

Természetesen zeneileg nem kell hatalmas megfejtésekre számítani, lévén cali-punk zenekarról beszélünk - bár keleti-partiként lehet, hogy ezért leharapnák a fejem -, megvannak a dallamok, a lendület, a stabil négy hang és a fülbemászó ének. Tulajdonképpen huszonéve ebből élnek, úgyhogy mondhatnánk, hogy csuklóból hozzák a kötelezőt, de valahogy mégis érződik egy-két ikerdallamon, break-kezdeményen vagy nagyobb Pundik-éneken, hogy tettek bele energiát és van még a tarsolyban olyan, amivel meglepetéseket tudnak okozni. Tény, hogy az ilyesfajta bandáktól én sosem várom el, hogy szívhezszóló balladákkal törjék meg a lendületet és a More And More most is eléggé kakukktojás, de egye fene, olyan régen nem hallgattam király punklemezt, hogy még ezt is el tudtam nézni - a Slipping Away a végén már egy fokkal jobban sikerült. Egyszerűen élveztem azt, hogy nem a föld alá hangolt gitárok, az agyszaggató breakek és a kilencvenhét-tizenhatodban írt ritmusképletek kavalkádja bomlasztja a hallójárataimat, hanem a maga egyszerűségével és fülbemászó dallamaival ez egy könnyed, nyári hallgatnivaló. Lehet, hogy egyet s mást már hallhattunk itt-ott, az sem biztos, hogy kellett volna tizenöt tételt írni - szerencsére még így sem túl hosszú az anyag -, de mindenképpen zseniális, hogy a gyerekkoromat még így is simán meg tudja idézni, mindenfajta izzadtságszag nélkül. Ha ajánlanom kéne az idei nyaraláshoz valamit - már ha lesz egyáltalán -, akkor én mindenképpen a Forever + Ever x Infinity-t mondanám, hogy tekerjétek csutkára, könyök kinn az ablakon (mert nincs szaba-daba-dabb, nincs szaba-daba-badd hely), a leghülyébb fürdőruha-napszemüveg kombó felkap, aztán irány a víz!

A MyMusic értékelése: 9/10

Tracklist:
01 - Shook By Your Shaved Head
02 - Greatest Of All Time
03 - Double Chin For The Win
04 - Nothing To Say
05 - Stay Awhile
06 - Himalaya
07 - Some Side Sitters
08 - Like I Never Existed
09 - More And More
10 - Do You Want To Settle Down?
11 - The Way You Deserve
12 - Trophy
13 - Scarier Than Jason Vorhees At A Campfire
14 - Birthday Song But Not Really
15 - Slipping Away

cimkék
- lemezkritika, new found glory

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább