Hangerő vagy zeneiség? Kis szubjektív

Mint fesztiválszűz ugrottam bele idén a könnyűzenei kavalkádba: Sopronba látogattam, a VOLT fesztiválra. Minimális költségvetéssel, de annál nagyobb érdeklődéssel – kíváncsi voltam, milyen is a zene fizikai valójában.

megosztás
kapcsolódó linkek
- VOLT Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Másfélezer használt mobilból épült megarobot a VOLT-on
- Compact premier a VOLTon!

Eleinte persze furcsa volt a légkör, próbáltam magamban legyűrni az előítéleteimet a fesztiválokkal kapcsolatban. Soha nem voltam egy nagy élőzene-rajongó, sőt kifejezetten utáltam az efféle eseményeket, ám a kíváncsiság most győzött az öreges rigolyáim felett. Elöljáróban el kell mondanom, hogy a fesztivál jó értelemben vett csalódást hozott. Az előítéleteimet eleinte nehezen, de sikerült legyőznöm, mert eljött végre egy koncert, ahol nem Zsoltika a punk van előtérben, és senki sem űz versenyt abból, ki tud a legtöbbet tarhálni sörre. Igényes és nagyon ötletes megoldásokkal találkoztam, melyek meghozták a kedvemet. Bár fáradtan érkeztem, és nehéz volt végigtalpalni mind a 27 órát, azért megérte. Sok-sok tapasztalattal gazdagodtam, és rájöttem, hogy a magyar zenekarok még mindig ugyanott tartanak, ahol a garázsrock/punk bandák a 80-as 90-es években: a hangerőnél.

Köztudott, hogy kell a hangerő, de feltenném a kérdést: mennyi a még élvezhető decibel? Miért kell az, hogy az ember fülét bántsa a zene? Leszögezem, távol voltam a színpadoktól, de a hely természeti felépítése elősegíti a hang terjedését és erősítését is. Így mégiscsak zavaró, ha egy hot-dogot nem tudok úgy megenni, hogy ne lüktessen a gyomrom közben valami iszonyatosan pocsék Blizzard számra, akikről egészen idáig meggyőződéssel hittem, hogy egy metálbanda. De rá kellett jönnöm, hogy csak egy csapat izgalmasan felöltözött és tetovált optimista zenészcsemete. Mert ami a színpadon műveltek azt közel sem nevezném kifinomult ízlésnek, zeneiségnek, vagy csak élvezhetőnek. A zenekar frontembere meg is jegyezte, hogy öt éves VOLT szereplésük alatt összesen nem voltak ilyen sokan. Remek, a bulihangulat kimaxolva. A hangerő itt is elképesztően bántó volt - nem mondom, zúzásra teljesen tökéletes, viszont mondjuk a 9 éves kisgyermek etetése a hangfalak előtt nem kimondottan jó pont az Év Szülője cím elbírálásában. Mindenesetre ezekkel az ember pár óra alatt képes megbékélni és jó fesztiválozóhoz híven önti magába a sört, amit olyan áron mérnek, hogy arra még én magam sem találok jelzőt.

Az est egyik legjobban behangolt koncertjét a Parov Stelar Band hozta, remekül megkomponált kis előadást produkálva. Nem hallatszott semmi bántó tucc-tucc (ami a rockzenekaroknál is előtérbe került a gitár rovására, kiábrándító), az énekes hangja mondanivalója is érthető volt, a színpad előtt és a VIP sátor árnyékában leheveredve is. A Bullet For My Valentine nevezetű zenekar behangolása viszont annál rosszabbra sikeredett. Iszonyatos zúzásnak voltunk fültanúi, ez a változatosság rovására ment: minden egyes szám egyforma volt. De ha nem is várunk el túl sokat, azt azért mégis, hogy az énekes tegye a dolgát és ne csak rohangáljon „MAKE SOME F*CKING NOISE”-t kiabálva.

Tovább haladva a délutánból estefelé, megérkezett Dub FX, aki képes volt a basszusnak új értelmet adni. A hangosítás itt is tökéletesre sikeredett, nem bántott, nem torzított, egyszerűen csak élvezhető zenét kaptunk a pénzünkért. Ellenben a Gus Gus-szal, ahol ismét csak iszonyatos basszusok és zavaró törések kerültek előtérbe. Mindenesetre túl lehet tenni ezen magunkat, mert a sör és a jó nők képesek eltorzítani az ítélőképességet. A párok összebújnak, az alkalmi kapcsolatok pedig felizzanak, a nép a szünetek alatt sorban áll a MetaPay dobozok előtt.

Végül is remek kis este kerekedett ebből, amikor a méltán híres (mára már fesztiválzenekarrá avanzsált) Punnany Massif jelenik meg a színpadon. Sokat vártam tőlük, hiszen egyik személyes kedvenceim. A varázs viszont elmaradt, újrahangszerelt, torzított számokat kaptunk. Persze nem csak azért járunk koncertekre, hogy stúdióminőségű számokat halljunk és éljünk át, hanem hogy kikapcsolódjunk. Ezt nehezebb megtenni, amikor egy olyan zenekar van a színpadon, akiknél épp a szöveg, a mondanivaló a fontos. A pécsi duó karrierje gyorsan indult be, mára már óriási népszerűségnek örvendenek, tegyük hozzá, megérdemelten. Ettől függetlenül valami hiányzott a koncertről. Mások is ugyanúgy elhagyták a helyet, ahogy én, valami elmaradt. Eltűnt a varázs, nincs meg az a plusz, amit várna az ember. Persze volt itt is sok-sok tapsolj meg csápolj felkiáltás, de egy ilyen nívós szövegekkel operáló bandától az ember elvárná, hogy érthető maradjon, még a legnagyobb pálinkagőzben is. Mert alapvetően ezért adtunk ki pénzt.

Összességében elmondható, hogy a hangosítás nem a legjobb, de mindenképpen nagyon, nagyon hangos, ami egyes zenekaroknál előny, másoknál viszont megöli a zeneiséget. Sajnos Magyarországról hiányoznak azok a 60-as években, Amerikában divatos folk zenei fesztiválok, ahol az ember maximum egy szál gitárt vihetett fel magával a színpadra, és a hangfalak nem magasodtak az emberek fölé, mint gigantikus szörnyetegek. Ha a magyar könnyűzenei fesztiválok megragadtak a 80-as, 90-es évek Anthrax koncertjeinek színvonalán, akkor ideje lenne átvenni pár jó dolgot is a külföldi szcénából.

Jynweythek

Fotó: VOLT Fesztivál hivatalos honlap

cimkék
- 2013, élménybeszámoló, fesztivál 2013, Sopron, volt

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. július 11.

Másfélezer használt mobilból épült megarobot a VOLT-on

A környezetvédelem fontosságára hivatott ráirányítani a figyelmet a Telekom VOLT robot, amelyet hazai képzőművészek építettek Sopronban a VOLT ART ROBOT Műhelyben. A legnagyobb hazai távközlési vállalat legújabb fenntarthatósági akciója keretében arra buzdította a fesztiválozókat, hogy a rendezvényre vigyék magukkal az otthon elfekvő, régi mobilokat és tartozékokat, amelyek aztán új értéket nyerhettek az újrahasznosítás folyamán. Tovább

2013. július 11.

Compact premier a VOLTon!

Első alkalommal került élőben előadásra a Compact Disco a már rádiós játszási listákról ismert We Will Not Go Down című dala, csütörtök este Sopronban, a VOLT Fesztiválon. Az énekes,Csabi a már tőle megszokott lendülettel jelentette be a különlegességet a várt hatás pedig nem maradt el. Tovább

2013. július 10.

Jó éjszakát VOLT Fesztivál!

Zárásképpen összegezném az egész fesztivált, a látott koncerteket, a miliőt, ami körülvette az egész Lővér kempinget, valamint az arcokat, akik lehetővé tették, hogy életünk egy hatalmas élménnyel legyen gazdagabb. Azaz: Summáját írom Sopron átkának... Tovább

2013. július 10.

Egésznapos Nagyszínpad: Anna és a király - VOLT Fesztivál

Egyetlen nap sem volt az egész fesztivál alatt, amikor a nagyszínpad minden előadóját meghallgattam volna, ha csak pár dal erejéig is, de az utolsó napra sikerült egy olyan egyveleget összehoznia a szervezőknek, hogy kíváncsiságom csak úgy csillapodhatott, ha mindenkibe belehallgattam kissé. Tovább

2013. július 10.

Vegyesfelvágott a VOLT zárónapján

Mivel a nagyszínpad programja a végére igencsak erősnek ígérkezett, ezért külön cikket érdemel az egész estés felhozatala. Itt pedig megtudhattok minden mást, amit még az utolsó napra tartogatott a (nem csak) soproni fiatalok fellegvára. Tovább