Egésznapos Nagyszínpad: Anna és a király - VOLT Fesztivál

Egyetlen nap sem volt az egész fesztivál alatt, amikor a nagyszínpad minden előadóját meghallgattam volna, ha csak pár dal erejéig is, de az utolsó napra sikerült egy olyan egyveleget összehoznia a szervezőknek, hogy kíváncsiságom csak úgy csillapodhatott, ha mindenkibe belehallgattam kissé.

megosztás
kapcsolódó linkek
- VOLT Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Vegyesfelvágott a VOLT zárónapján
- Nem utolsósorban: az első sorban! VOLT Fesztivál, 3. nap, harmadik felvonás

Kedves D.!

Az előző beszámolót folytatva, Nemjuci (aki amúgy Juci) szitkozódó szavait figyelmen kívül hagyva én azért elmentem Anna and the Barbies-ra, hiszen a múlt heti, tatai koncertjük elég nagy hatással volt rám. Kíváncsi voltam, mit művel a Pásztor testvérpár a nagyobb és odaadóbb közönséggel. Nem is csalódtam, hiszen a 40 fokos tűző nap ellenére is komoly tömeg verődött össze a színpad előterében, ahol kölcsönös odaadás volt előadó és közönség részéről. Anna nem lett normálisabb az elmúlt egy hétben, a szavakkal úgy bánik, mint más az ördögbottal (értsd: egészen jól forgatja őket), a szerkója koncertről koncertre egyre bizarrabb, viszont a hangulat mindig egyre jobb és jobb. Egyszer, ha sikerül vele beszélnem két nyugodt percet, azért megkérdezem, hogy Lady Gaga-nak mennyi köze van ahhoz, amilyen stílusban ő megjelenik a színpadon. Persze lehet, hogy verbálisan a földbe gyaláz majd érte, de kíváncsiságom határtalan. Mindenesetre nem bántam meg, hogy ezt a programot választottam, a négy nap egyik legjobb koncertélménye volt.

Kicsi stílusváltást követően a walesi Bullet for my Valentine vette át a csatateret, akik lenyomták a maguk ötven percét és távoztak. Én is ugyanígy meglepődtem, mint Ti. Pár szót váltottak a közönséggel, eljátszottak néhány slágert, meg pár dalt az új lemezről, annyiszor hibáztak a dalok közben, amennyiszer a többi fellépő összesen és lementek. Ennyi volt a Bullet, amelyet nagyon, de nagyon vártam. Csalódottságom eléggé nagy, de azért a 4 words, a Tears don't fall és a Waking the Damon kicsit ütött. Nem, igazából nagyon ütött! De ettől még az egyik legnagyobb csalódás, ami koncerten valaha is ért. Sajnálom nagyon. Éppen ezért szalámis szendvicsbe kellett fojtanom a bánatom, tehát a Parov Stelart csak messziről hallgattam. Van egy barátom, aki alkoholtól duzzadt máját is feláldozná azért, hogy meghallgassa őket élőben, én meg még csak nem is nagyon hallottam róluk, úgyhogy tudatlanságomat igyekeztem kiköszörülni. Meg kellett állapítanom, hogy bulizós, táncolós zenét játszik az osztrák zenekar, de semmi olyasmit nem tudnak nyújtani, ami miatt ekkora rajongással tudnék viseltetni irántuk. Persze nem ez volt az első olyan banda, akinél a lelkesedést nem találtam meg önmagamban feléjük, de hát ízlések és paplanok...

Ákos volt a következő a sorban, akit, amellett, hogy tisztelek, mint művészt és szövegírót, emberként nem igazán szívelek. Kicsit olyan, mintha birkáknak nézné az embert, magát pedig a pásztornak. De aztán azért kisegített a művész úr, ugyanis lejött a közönség közé egy olyan mondat keretében, hogy „lejövök a néphez, mint Mátyás király". Ja, szóval ő király, mi meg a pórnép. Klassz! Mindenesetre a zene profi volt, egy hangtévesztést nem találtam a monstre, több mint két órás szettben (ami miatt az Example késett is 45 percet), a fények magasan vertek mindent, amit csak az elmúlt négy napban láthatott a „nép", az emberek pedig olyanok voltak, mint a fűcsomók: minden talpalatnyi földre öten-hatan jutottak. Talán Ákos produkcióját nevezhetnénk a fesztivál főműsorának, ami egyrészt jogos, mert a legtöbb embert vonzotta, amit csak láttam a fesztiválon, viszont tavaly már láttuk ugyanezt a showt. (Talán jövőre láthatunk valami újat is).

Éppen ezért az Example-t már csak pár szám erejéig tudtam talpon hallgatni, hiszen mindenem úgy sajgott, hogy ha agyonlőttek volna, talán az is megtette volna alvás helyett. Ellenben kellemes meglepetés volt, hogy a slágerek mellett, amik folynak a rádióból, a srácok többi dala is hallgatható és bulizható. Más kérdés viszont, hogy teljesen ugyanaz a felépítése minden egyes dalnak, így (laikusként) nem nagyon tudtam különbséget tenni az első és az utolsó szám között (vagy inkább nagyon nem). Az ötödik számnál kérdeztem rá a szomszédomnál, hogy mikor lesz a következő dal, mert ez már kicsit uncsi. Erre kaptam azt a választ, hogy ez már az ötödik... Nos, mea culpa, nekem az Example ugyanolyan, mint a Carbonfools, csak bulizósabb: homogén.

Üdv,

Jam

Fotó: VOLT Fesztivál hivatalos honlap, Csudai Sándor

cimkék
- 2013, ákos, Anna and the Barbies, élménybeszámoló, Example, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2013, Sopron, volt

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. augusztus 1.

Hangerő vagy zeneiség? Kis szubjektív

Mint fesztiválszűz ugrottam bele idén a könnyűzenei kavalkádba: Sopronba látogattam, a VOLT fesztiválra. Minimális költségvetéssel, de annál nagyobb érdeklődéssel – kíváncsi voltam, milyen is a zene fizikai valójában. Tovább

2013. július 11.

Másfélezer használt mobilból épült megarobot a VOLT-on

A környezetvédelem fontosságára hivatott ráirányítani a figyelmet a Telekom VOLT robot, amelyet hazai képzőművészek építettek Sopronban a VOLT ART ROBOT Műhelyben. A legnagyobb hazai távközlési vállalat legújabb fenntarthatósági akciója keretében arra buzdította a fesztiválozókat, hogy a rendezvényre vigyék magukkal az otthon elfekvő, régi mobilokat és tartozékokat, amelyek aztán új értéket nyerhettek az újrahasznosítás folyamán. Tovább

2013. július 11.

Compact premier a VOLTon!

Első alkalommal került élőben előadásra a Compact Disco a már rádiós játszási listákról ismert We Will Not Go Down című dala, csütörtök este Sopronban, a VOLT Fesztiválon. Az énekes,Csabi a már tőle megszokott lendülettel jelentette be a különlegességet a várt hatás pedig nem maradt el. Tovább

2013. július 10.

Jó éjszakát VOLT Fesztivál!

Zárásképpen összegezném az egész fesztivált, a látott koncerteket, a miliőt, ami körülvette az egész Lővér kempinget, valamint az arcokat, akik lehetővé tették, hogy életünk egy hatalmas élménnyel legyen gazdagabb. Azaz: Summáját írom Sopron átkának... Tovább

2013. július 10.

Vegyesfelvágott a VOLT zárónapján

Mivel a nagyszínpad programja a végére igencsak erősnek ígérkezett, ezért külön cikket érdemel az egész estés felhozatala. Itt pedig megtudhattok minden mást, amit még az utolsó napra tartogatott a (nem csak) soproni fiatalok fellegvára. Tovább