Hihetetlen este: Hurts-koncert a VOLT Fesztiválon

A 2009-ben alakult manchesteri szintipop-duó ezen a nyáron magyar fesztivált váltott, és most inkább a VOLT Telekom Nagyszínpadán léptek fel július negyedikén. Természetesen a legnagyobb slágerek mindenki nagy örömére elhangzottak, de a koncert derekán előkerült például egy Army of Me-feldolgozás is.

megosztás
kapcsolódó linkek
- VOLT Fesztivál
- Hurts
kapcsolódó cikkek
- A Nagyszínpad második napja: magyar-ausztrál-angol koprodukció
- VOLT Fesztivál: 2. nap, harmadik felvonás – Drogosok és fruttik

Estefelé még volt egy kis időnk a Random Trip kavalkádja után, ezért valamivel el kellett ütnünk az időt. Miután úgy döntöttünk, hogy nincs kedvünk végighallgatni a Quimbyt, elnéztünk Felméri Péterhez is. Itt persze a legnagyobb csattanó az volt, hogy amint valaki elkezdett szedelőzködni, a humorista megjegyezte, hogy minden bizonnyal Kiss Tibiék kezdenek, ezért a mozgolódás. Amint Felméri produkciójának vége lett, mi is szedtük a sátorfánkat, magunkhoz vettük egy kis fröccsöt, aztán átbandukoltunk szép lassan a Telekom Nagyszínpadhoz. Lesben állva vártuk a felszabaduló helyeket, hogy majd alkalomadtán beljebb tudjuk törni a tömegbe. Talán az utolsó három-négy Quimby-számra értünk oda: amikor megindult a kisebb embersereg kifelé, lecsaptunk a lehetőségre, és egészen az ötödik sorig jutottunk, ami, tekintve hogy nem sokkal előtte érkeztünk a helyszínre, nem is olyan rossz.

A körülöttünk lévő tömegben könnyen fel lehetett ismerni a tipikus fesztiválozó csoportokat: a „végigálltam már két koncertet csak azért, hogy az első sorban lehessek, kezdődjön már”-csapat, illetve a másik véglet, a „hol vagyok, milyen koncert ez, bár ki van írva, kik ezek, egy számot sem ismerek”-brancs. Aztán lassan elkezdődött a pakolászás, a színpadkép berendezése, éd egy minimális hangolás után, egy kis késéssel bár, de fel is csendült az Exile, a második lemez nyitószáma, lassan pedig Theo és Adam is megérkezett.

A dalok sorrendje megegyezett a mostanában használt számlistával, mely nagyon körültekintően van megkomponálva. Mindkét lemezről körülbelül ugyanannyi dalt válogattak, illetve a gyorsabb és lassabb trackeket tették egymás után. A srácok már több interjúban is elmondták, hogy a közel két és fél év turnézás a Happiness album után azért is tett jót a koncerteknek, mert volt idő kísérletezni, új dolgokat kipróbálni a színpadon. Ez annyiban látszott meg a tegnap esti műsoron, hogy nem minden szám esetében hallhattuk az albumverziót. Többször pergősebbre vették a figurát, más alapot használtak, mint például a Better Than Love-nál, aminek így a lüktetése egy kicsit megváltozott, de továbbra is megtartotta az alaphangulatát, viszont ugrálni, tombolni sokkal jobb volt rá. A The Road-nál pedig nem csak a közönség, de ők is iszonyatosan felspannolódtak; ahogy más fellépéseken, itt sem játszották végig úgy, hogy Theo ne törte volna három részbe a mikrofonállványt, Adam pedig ne térden állva gitározza le a dal zárását.

Azt mindenképpen ki kell emelni a koncerttel kapcsolatban, hogy ez a két srác hihetetlen módon meg tudja mozgatni a közönséget. A Somebody to Die For illetve a Sandman című számok alatt elképesztő hangulatot csináltak, a tömeg pedig szinte eggyé olvadva mozgott a nézőtéren. Közös éneklésből sem volt természetesen hiány, ami nagyon tetszett a fiúknak, látszott rajtuk, hogy rendkívüli módon élvezik a soproni embertömeg aktív közreműködését. Theo néhányszor elejtett egy-egy „Thank you!”-t, sőt, a magyar köszönöm szót talán még többször használta. Nem egyszer elismerően egymásra néztek Adammel, az énekes időnként szinte hitetlenkedve, álmélkodva mérte végig a népes közönséget

A fellépés az első albumról már jól ismert Stay-jel ért véget, mialatt kiosztottak pár szál virágot a hallgatóság szerencsésebb tagjainak. Ezzel remek lezárást produkáltak az úriemberek, Theo pedig így köszönt el: „Köszönjük szépen Magyarország! Micsoda hihetetlen, hihetetlen este!”, persze a már jól megszokott magyar köszönetnyilvánítás sem hiányozhatott az elbúcsúzásból.

Így alakult a koncert felhozatala:

1. Exile

2. Miracle

3. Wonderful Life

4. Somebody to Die For

5. Evelyn

6. Army of Me

7. Sandman

8. Blind

9. The Road

10. Illuminated

11. Betten Than Love

12. Stay

Simi

Képek: VOLT Fesztivál hivatalos honlap, Mohai Balázs

cimkék
- 2013, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2013, Hurts, koncert, koncertbeszámoló, Sopron, volt

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. augusztus 1.

Hangerő vagy zeneiség? Kis szubjektív

Mint fesztiválszűz ugrottam bele idén a könnyűzenei kavalkádba: Sopronba látogattam, a VOLT fesztiválra. Minimális költségvetéssel, de annál nagyobb érdeklődéssel – kíváncsi voltam, milyen is a zene fizikai valójában. Tovább

2013. július 11.

Másfélezer használt mobilból épült megarobot a VOLT-on

A környezetvédelem fontosságára hivatott ráirányítani a figyelmet a Telekom VOLT robot, amelyet hazai képzőművészek építettek Sopronban a VOLT ART ROBOT Műhelyben. A legnagyobb hazai távközlési vállalat legújabb fenntarthatósági akciója keretében arra buzdította a fesztiválozókat, hogy a rendezvényre vigyék magukkal az otthon elfekvő, régi mobilokat és tartozékokat, amelyek aztán új értéket nyerhettek az újrahasznosítás folyamán. Tovább

2013. július 11.

Compact premier a VOLTon!

Első alkalommal került élőben előadásra a Compact Disco a már rádiós játszási listákról ismert We Will Not Go Down című dala, csütörtök este Sopronban, a VOLT Fesztiválon. Az énekes,Csabi a már tőle megszokott lendülettel jelentette be a különlegességet a várt hatás pedig nem maradt el. Tovább

2013. július 10.

Jó éjszakát VOLT Fesztivál!

Zárásképpen összegezném az egész fesztivált, a látott koncerteket, a miliőt, ami körülvette az egész Lővér kempinget, valamint az arcokat, akik lehetővé tették, hogy életünk egy hatalmas élménnyel legyen gazdagabb. Azaz: Summáját írom Sopron átkának... Tovább

2013. július 10.

Egésznapos Nagyszínpad: Anna és a király - VOLT Fesztivál

Egyetlen nap sem volt az egész fesztivál alatt, amikor a nagyszínpad minden előadóját meghallgattam volna, ha csak pár dal erejéig is, de az utolsó napra sikerült egy olyan egyveleget összehoznia a szervezőknek, hogy kíváncsiságom csak úgy csillapodhatott, ha mindenkibe belehallgattam kissé. Tovább