2008. július 7. | Kerényi Áron, -karl-
Túl vagyunk az első nagy nyári fesztiválon. Több mint egy nap távlatából, kijózanodva, kialudva visszatekintünk, és összegzünk. Eztán készülünk a következőre.
Magyarország második legnépszerűbb fesztiválja vasárnap reggel zárult le Sopronban. A többi 70 000 látogatóhoz hasonlóan mi is nagy elvárásokkal érkeztünk, tekintve az impozáns line-upot. És persze most is úgy volt, mint minden fesztiválon: sokszor a legnagyobb nevek szóltak a leggyengébben, és általában a legjobb produkciók a legkisebbek közül kerültek ki.
Előfordultak ugyan apróbb összezörrenések, de különösebb botrány nélkül múlt el a négy nap. Nem láttunk drogot, nem láttunk balesetet, és Sopron a gyűlölködésmentességéről is híres volt a fesztivál ideje alatt. Most direkt nem minősítjük a hétvégén Budapesten történteket. Itt mindenki, mindenkit szeretett. Jó volt a kaja, jók voltak a piák, olcsó volt a sör, és ingyen csinálhatott mindenki fesztivált. Na, de nézzük mit is vettünk még észre, ezen a néhány napon!
Először is a Nagyszínpad. A VOLT még nem tart ott, sőt valószínűleg soha nem is fog ott tartani, mint a Sziget, hogy megengedhesse magának a napi egy magyar nagyszínpados fellépőt. Az 5 sávos beosztásban napi egy-két külföldi név szerepelt csak, és persze ők voltak a fesztivál nagy húzónevei. Mellettük a magyarok nagyrészt a szokásos nagyszínpados zenekarok voltak, mint a Tankcsapda, Kispál, Quimby, stb…
Quimby - Klikk a képre a galériához!
Mellettük volt azért egy-két érthetetlen választás is, például a Depresszió, vagy az örökös beugró-csapat, a kritikán aluli Hooligans. A nagy külföldi nevek közül egyrészt gyakorlatilag mindenkit félrehangosítottak, és ettől eltekintve is sok volt a közepes produkció. Manu Chao érzésem szerint Szigeten áramszünettel együtt is jobb volt, Cypress Hill akár otthon is maradhatott volna, Goran Bregovic pedig otthon is maradt, bár indokoltan, hiszen balesetet szenvedett. Ez egyetlen, aki hozta is az elvárt (igaz, erősen kopott tini-punk) színvonalat, az az Offspring volt, akik tényleg nem okoztak csalódást a lélekben-még-gimis rajongóiknak.
Offspring - Klikk a képre a galériához!
Az igazi találatok viszont a kisebb sátrakban voltak. Az MR2 színpada konkrétan a legjobban hangosított volt az összes közül, és az ide meghívott magyar zenekarok is főleg a fiatalabb, kevésbé mainstream, de sokszor igényesebb csapatok közül kerültek ki. A Kistehén, Barabás Lőrinc és zenekara, a Belmondo, vagy a zseniális Nouvelle Vague igazán kitettek magukért, és egy biztos pontot nyújtottak, amikor épp elegünk lett a nagyszínpados hakniból.
Nouvelle Vague - Klikk a képre a galériához!
A Red Lounge sátor is nagyon bejött, úgy tűnik, az embereknek tényleg szükségük van egy eggyel magasabb kategóriájú, igényes és kényelmes szórakozó-, és pihenőhelyre. A fellépőkkel sem volt általában semmi probléma, DJ Bootsie, Rodney Hunter, vagy épp Senor Coconut stabilan állva tartotta az emberek nagy részét.
Végül pedig csak egy rövid kitérő, ugyanis a drum’n’bass műfaj VOLT-on szerzett pozíciójáról már született egy cikk. Itt csak annyit fűznék hozzá, hogy az utolsó esti High Contrast nemcsak hogy feltette az i-re a pontot, vagy a cseresznyét a habra, vagy akármi, hanem egyszerűen az egész fesztivál egyik legjobb buliját hozta össze. Szemléltetésképp csak annyit, hogy a szettje felénél az előző napi fellépő Stamina MC előpattant a backstage-ből és elkezdte freestyle küldeni a szöveget.
Ja, és elmondjuk, hogyan legyél milliomos 4 nap alatt? Na, figyeljetek!
A 2008-as VOLT-fesztivál minden bizonnyal legnagyobb sztárja, talán a legkopottabb piás pult volt, ami az egész területet és kínálatot tekintve némileg szürreálisan hangzik. Pedig tényleg! Na jó, de a többi helyen nem lehetett Fényt kapni. Hogy mi is az a Fény? Ha ezt a kérdést felteszed nem voltál a VOLT-on.
Egy barátom ajánlgatta még az első napon, de ő speciel pont úgy nézett ki, mint aki már nem szomjas. Dülöngélve, motyogva rángatott el az egyik színpad tövében egy kopott kis bodegához, amelyben két rettenetesen részeg srác vigyorgott, miközben próbálták kiszolgálni a Fényre vágyókat. A Fény nem más, mint szörp – konkrétan bármilyen –, amelyre szódás szifonba töltött vodka kerül. Na, de ami a lényeg, hogy addig kell meginni, amíg pezseg, tehát nagyon-nagyon gyorsan, így észre sem veszed, és pillanatok alatt bevágtál még hármat. A végeredmény pedig látszott mindenkin, aki később a pult környékéről jött. A Fény-árusokat, persze el se lehetett kerülni, mert vagy mindenki arról beszélt, hogy megvolt-e már a Fény, vagy egyszerűen arra bóklásztál és ott aztán minden egyes alkalommal megtalálható volt egy-két cimbora, akikkel aztán újra és újra meg kellett inni, az aktuális adagot. Én nem szólítok fel senkit, hogy piáljon, de ez az ital akkora sztár lett, amilyet még nem láttam. Persze minden fesztiválnak meg van a maga mániája, de ezek a srácok most egy nagyot alkottak, ami minden bizonnyal a kasszazárásnál is meglátszott, de senki sem sajnálja tőlük. A negyedik nap végére pontosan látszott, hogy megdolgoztak a pénzükért.
A hangulat - Klikk a képre a galériához!
Azt persze jegyezzük meg, hogy az eredeti változatban némi tabascot is pakolnak, amitől szétrobban az ember feje. Haha!
Ezzel a zárással idénre elcsomagoltuk magunkban a VOLT-hangulatot, hogy majd jövőre ismét elővehessük, de most rá kell koncentrálnunk a pihenésre/gyógyulásra, ugyanis csütörtöktől Zamárdiban pörög tovább a fesztivál-kerék.
Kerényi Áron, karl