2008. július 6. | Savas Henrik
A Cypress Hill mellett az idei VOLT egyik legjobban várt bulija Manu Chao koncertje volt. Az előző napi nagyszínpados malőr – szar hangzás, rövid műsoridő – után gyógyírként balzsamozta fülemet a pénteki headline: PASO, Quimby, Manu Chao.
Manuelék szeretnek időben beállni, ha tehetik a soundcheck szertartását soha nem hagyják ki, ami a zenéhez való viszonyukról mindent elárul. A hangbeállás ugyanis spontán minikoncertbe megy át, a szintén spontán összeverődő párszáz fesztiválozó hatalmas örömére. Így történt ez most is, egyfajta intim belső kohéziót csiholva a zenészek és a nép között. A Pannónia Allstars és a Quimby fellépése kellően bemelegítette a népet, és az est fénypontjaként beteljesülhetett a zene ünnepe.
A Radio Bemba ütős, fúvós kiegészítéssel lépett tegnap este színre, és zúzott hatalmasat, arcba öntve a latin népzene, a punk, rock kellemes mixtúráját.
A tavalyi áramkimaradásos szigetes fellépése után itt Sopronban semmilyen technikai malőr nem állt a szórakozás útjában. Őszintén bevallom, dallistát nem írtam, de nem is volt érdemes. Őszintén, ki az, aki a tomboló táncoló tömegben papír fecnire vagy telefonba pötyögi, hogy most akkor King Kong Five?! A nagy slágerek és kötelező dalok ugyanúgy ütöttek, ahogyan az El Manuelito koncertlemezén hallható. Tánc, színes kavalkád, angol konferálásba belecsempészett magyar szavak, Sopron többször beleszúrva a dalszövegekbe, ahogyan azt kell. Gyors ska, latin, és reggae témák váltják egymást menetrendszerűen, ami enged némi pihenőt a táncolóknak, de nem sokáig.
Apropó tánc.
Az elmúlt 10 évben divatos dolog lett sznob manager körökben Manu Chaot hallgatni. Ennek ellenére a koncertek sosem ilyen fehéringes, pálmafás szívószálas koktélt szopogató bulik, hanem félmeztelenül mezítlábasan ugrálós igazi nagybetűs Esemény, ami után az ember másnap izomlázzal ugyan, de becélozza a legközelebbi lemezboltot, hogy begyűjtse a még hiányzó albumokat.
A csapat és a vezér, a Mano Negra hajdani frontembere is igencsak szimpatikus figura, amit a koncert előtti személyes találkozás is megerősített. Egy alacsony, de karizmatikus forma, hatalmas kisugárzással, barátságos, széles mosollyal. Tipikus latin, akit egyébként megtalálni barcelonai bárokban, álnéven, és előre be nem jelentve örömzenélni. Az ilyen emelkedett érzelmi hangulat napokig ott kavarog az emberben, leírhatatlan katarzis, zenei orgazmus.
Aki kihagyta, a mai napot, annak ott a Youtube videó aranybánya, de kötelező darab Manuelito barátunk koncertalbuma, a Radio Bemba Sound System.
Savas Henrik