2008. július 3. | Kerényi Áron
A nulladik nap azért is praktikus, mert a hozzám hasonló kezdők ki tudják ismerni magukat, hogy aztán másnap már legyen esélyük odaérni a bulikra. Na, itt nem volt nulladik.
Naiv elképzelés volt, hogy kimegyünk 8-ra, és akkor már a kilences koncertet simán végig tudom hallgatni. A valóság az volt, hogy hajnali fél egy volt, mire sikerült annyira összeszedni magam, hogy eltaláljak a Samsung Mobile Arénához, ahol a Dreadzone játszott.
Amikor háromnegyed órás késés után sikerül végül színpadra lépniük rögtön megcsapott a jamaikai szellő. Nem csak az énekes raszta hajviseletéből, és még csak nem is a zöld-sárga-piros színpadfénytől, hanem a raggae elemekkel vegyített drum’n’bass hangzásból áradt ez a fuvallat. Tim Bran zenekara már az albumokon is nagyon veszélyesen kevergette a technót a dubbal, a raggaet a drum’n’bassel, élőben viszont az egész produkció szinte robbant. Színpadi kiállással, számok közti közönség-pörgetéssel együtt ez a koncert egy masszív 8-ast megérdemel.
Ezután belejöttünk a bulizásba, meg a tört elektronikus ütemekbe, ezért átmentünk az MR2 sátrához, ahol éppen a stílus(ok) jeles hazai képviselője, Supermen kezdett játszani. Ha valaki, akkora Tilosos törtütem-, és eklektika-felelős tudja, hogy kell ideális Dreadzone afterpartyt csinálni. Drum’n’bass, breakbeat, electro-house, dubstep, volt itt minden, ami csak szem-szájnak ingere. Ezután 4 körül még egy 15 percig hagytuk, hogy a cafés Cyborg Templar és Infra Gandhi masszív brékjei levezessék a maradék feszültséget, de hát holnap is van nap.
Kerényi Áron