2008. július 3. | Baranyi Ágnes
Van egy hely a Volton, ahol csak 18 plusszal rúghatsz labdába, így kihasználva eme „tekintélyes” korfelettiséggel járó kiváltságunkat elsőként egy Zuboly koncertre tértünk be a Red Lounge nevű bűnbarlangba. Persze a műsor nem volt korhatáros, maximum a közönségből járt volna egy-két arcnak a 18-as karika.
Miután szerencsésen túljutottunk a saját személyinkkel való szembesítésünkön, konstatáltuk, hogy a hely egy vöröslámpás negyedre hajaz, csak itt a lányokat hostesseknek hívják, és valami egészen mást szeretnének eladni nekünk…Na a szőnyeg az nem volt vörös, viszont belepte az egész színpad előtti teret, így gyakorlatilag a közönség kényszerítve érezte magát, hogy ülve kezdjen neki a koncertnézésnek. A legkényelmesebbek még a szomszédos boxokból is széthordták a puffokat, amit a biztonsági őrök nem annyira díjaztak, mindenesetre az egész napos teendőjük adva volt.
Szentségtörés is lenne - főleg egy fesztiválon -, elterpeszkedve élvezni egy ilyen zseniális broken etno-baromkodást, azért az egymás szájában táncolás báját ne hagyjuk veszni a kényelem oltárán! Persze csak egy közönségkedvenc dal kellett indításként, hogy felrázza az este 10-re belustult néptömeget. Nem mondanám, hogy nem láttunk még jobb koncertet az „Electric Zuboly Orchestra”-tól , hamar ellőtték az aduászokat, így a koncert közepe felé volt egy enyhe laposodás, azonban a tény, hogy Ágoston Béla puszta megjelenéséből fakadóan egy két lábon járó szórakoztatóintézmény, szerintem önmagában is lekötötte a nagyérdemű figyelmét. Mint mindig, az útravalót megkaptuk, lényeg, hogy a taslit jobb adni, mint kapni, és miután a zenekar felöl felmerült a kérdés, hogy ki is akar dudás lenni, a kézfeltartások arányából azt is megtudtuk, hogy a közönség oroszlán része vagy pokolra vágyik (mert hát, aki dudás akar lenni…), vagy most ébredt rá, hogy pályát tévesztett.
Baranyi Ágnes