Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már...

megosztás
kapcsolódó linkek
- mamchine gun kelly

Aztán megjött az első két kicsepegtetett dal és az államat kezdtem keresni a padlón! No, nem MGK hatalmas énekteljesítményén, mert szögezzük le az elején: az nincs neki. Sokszor érezni azt, hogy még a három-négyhangos alapokhoz sincs elég hangja a srácnak, úgyhogy ezt a vonalat szerintem engedjük is el. Nem is Megan Fox miatt, aki a Bloody Valentine klipjében tör-zúz, hiszen őt tudjuk milyen, ahol feltűnik, ott minden más elhomályosodik. Akkor mégis min? A válasz három szóban (jó, négyben) foglalható össze: hangulat, szövegek és Travis Barker! Ezek azok a tényezők, amik kimondatják velem azt, amit soha a büdös életben nem hittem volna, hogy valaha is ki fogok: a Tickets To My Downfall 2020 egyik legjobb poppunk lemez!

Ugyanis az van, hogy az elején elkap a nosztalgia érzése – de úgy istenigazából, a szíved legmélyén -, és egészen a standard lemez 36 percén át dobál faltól falig, miközben azt érzed, hogy szíved szerint az asztal tetején ugrálnál és Fender Stratocaster-eket törnél, mondjuk dalonként kettőt, a Download fesztivál nagyszínpadán. Miközben tízezer punk anarchiát kiabálna a nézőtéren, sört locsolva, bakancsban, félmeztelenül, egymás nyakában, porosan, koszosan, de boldogan. Nagyjából ezt a hangulatot hozza ez a lemez, miközben Blink 182 dalokra énekel ez a Johnny Rotten-hangtartománnyal rendelkező ex-rapstar. És ha már Blink… Iszonyatosan érezhető az, hogy Travis Barker végre kiélhette magát és azt csinálhatta, amit igazán szeret, és az a megbillenthetetlen meggyőződésem, hogy senki más nem lett volna képes ennyire jó alapokat tenni MGK alá. Amikor kell, akkor dallamos, néha szélvészgyors, néha nagyon ugrálós, máskor bólogatós és picit keménykedős, de végig ízig-vérig poppunk.

A feat-eket én annyira nem éltem, Iann Dior és Trippie Redd kb. semmit nem tesznek hozzá a dalaikhoz, Blackbear hozzá a kötelező rapelést – ami egyébként unikum, hiszen MGK egyáltalán nem rapel a lemezen -, így Halsey az egyetlen, aki érdemben érvényesülni tud. Viszont az ő énekén is annyi utómunka érződik, mint főhősünkén bármikor, amit nem feltétlenül tudtam hova tenni, de legalább a dal és a dallamok jók. Plusz, ha már említettük az elején, akkor azt sem vitathatjuk el, hogy a rapes múlt a szövegekben csak visszaköszön, hiszen vannak egészen frappáns és találó sorok, amik idézik Kelly múltját. Jó, hozzátartozik a korrektséghez, hogy arckaparó közhelyek is felütik néha fejüket, de legalább tényleg csak néha… Ráadásul eléggé személyes is a mondanivaló, úgyhogy tudtam szeretni ezt a keserédes zuhanást. Mint ahogy tudtam szeretni az egészet úgy, ahogy van, így a végére ki merem jelenteni, hogy ha valaki így meg tud újulni 2020-ban, akkor talán vannak még olyan rejtett tartalékai a zeneiparnak, amire érdemes odafigyelni. Csak kár, hogy nem foghatja mindenki kezét Travis Barker…

A MyMusic értékelése: 8/10

Tracklist:
01 – Tickets To My Downfall
02 – Kiss Kiss
03 – Drunk Face
04 – Bloody Valentine
05 – Forget Me Too (ft. Halsey)
06 – All I Know (ft. Trippie Redd)
07 – Lonely
08 – WWIII
09 – Kevin & Barracuda Interlude
10 – Concert For Aliens
11 – My Ex’s Best Friend (ft. Blackbear)
12 – Jawbreaker
13 – Nothing Inside (ft. Iann Dior)
14 – Banyan Tree Interlude
15 – Play This When I’m Gone

cimkék
- lemezkritika, mamchnie gun kelly

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább