3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. október 5. | Jam

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Copyright:

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

2016-ban, amikor Middleton, a zenekar motorja, gitárosa, énekese és mindenese, beugrott az Architects-be gitározni, már sejthető volt, hogy ebből egy komolyabb hiátus lesz. A jósnőknek pedig szerencséjük volt, bejöttek a tippek, Middleton teljesjogú taggá vált Sam Carteréknél, a Sylosis pedig várt a sorára. Egészen 2019-ig, amikor is újra összerántották a bandát és elkezdtek dolgozni az új anyagon. Nincs ezzel baj, kisebb-nagyobb kihagyásokkal meg lehet ülni két lovat is egyszerre, Corey Taylor példája ezt nagyon jól mutatja, de kérdés, hogy van-e annyi ötlet és kreativitás egy emberben, hogy két bandát párhuzamosan sikeressé tegyen? A kérdés valamennyire azért plátói, hiszen mindkét csapatnak futott és fut is a szekere, de a szakadéknyi különbség azért megvan köztük – nyilván nem a Sylosis részére. Ez pedig azt indukálja, hogy Middletonnak ez inkább a szerelemgyerek, amit nem akar otthagyni a mókuskerékért, így én azt vártam, hogy bivalyerős dalokkal és könnyed örömzenéléssel találom majd szemben magam. Ez valamennyire össze is jött, de leszögezném már itt, hogy átestek az urak a ló túloldalára. Bőven átestek.

A bivalyerős dalokkal nincs is probléma, kapunk belőlük jó néhányat az ötven perces játékidőben, ráadásul olyan húzása van egynémely tételnek, hogy komoly mosolygási rohamaim voltak a hallgatásuk közben. A másik igencsak dicséretes pont a gitármunka, ugyanis a tekerések, tappingelések és riffelések igencsak ki vannak maxolva. Egymásután sorjáznak az ujjtörő mutatványok, nem is csodálom, hogy Sam Carter-ék lecsaptak Middleton-ra, zseniális dolgokat tud művelni a hathúroson. Plusz hozzá kell tenni, hogy emellett még az éneket is viszi, aminek ugyan vannak jó megnyilvánulásai a tonális scream-ekkel és a kevés tisztával, de a maradék 45 percet teljesen ugyanazon a hangszínen viszi végig, ez pedig hihetetlenül fárasztóvá teszi ezt a lemezt. Ha többet kaptunk volna az Abandon dallamosságából, illetve a tiszta gitárok sem csak mutatóban kerültek volna elő olykor-olykor, akkor sokkal édesebb lenne a szánk íze. Plusz a csapat két legfrissebb tagja, a dob-basszus páros, lehozza ugyan a dalokat, de semmi olyasmit nem mutatnak, amik felérnének a virtuóz gitármunkához. Kár érte, mert tényleg szimpatikus a banda, hogy csak azértis együtt maradtak és folytatják a munkát, de talán túl sok volt az öt év hiátus és azután túl sok mindent akartak felpakolni a lemezre. A kevesebb több lett volna. Így is iszonyatosan stabil a lemez, jól is szól, vannak kiemelkedő momentumai, de az iparosmunkának tűnő darálda és a kevésbé változatos ének sokat elvesznek az élvezhetőségből. Talán legközelebb, addig meg várjuk az építészeket, hogy mivel rukkolnak elő!


A MyMusic értékelése: 6/10


Tracklist:
01 – Empty Prophet
02 – I Sever
03 – Cycle Of Suffering
04 – Shield
05 – Calcified
06 – Invidia
07 – Idle Hands
08 – Apex Of Disdain
09 – Arms Like A Noose
10 – Devils In Thier Eyes
11 – Disintegrate
12 – Abandon
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky