3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. szeptember 30. | Jam

The Used – Heartwork (2020)

Copyright:

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

Bár a lemez igencsak kérdésesen indít, hiszen az Offspring (Can’t Get My) Head Around You riffjét begrungeosították és ráénekel Bert John Milton Elveszett paradicsomából… Oké, eredetiség nulla. Aztán a második dal teljes telitalálat, hiszen Jason Butler jön és helyretesz mindent, ugyanúgy, ahogy a lemez végén Caleb Shomo is. Ezek a durvulások valahogy jól sülnek el még mindig. Aztán a harmadik dal egy szolid Twenty One Pilots alapot nyúl le pofátlanul (Glowing Eyes), a negyedik meg tök semmilyen. Úgyhogy, kedves zenekar, innen szép nyerni! A srácok pedig fogják is az üzenetet, hiszen a Wow, I Hate This Song-nál valami bekattan és onnantól szépen elkezd működni a Heartwork. A Cathedral Bell sejtelmes triolázása, az 1984 robbanás előtti csendjei, a Clean Cut Heals és a The Lighthouse popos, már-már diszkós felütései, az Obvious Blasé és a Darkness Bleeds, FOTF mindent elsöprő refrénjei, a záró tétel… Nem is értem, hogy akik ilyen dalokat képesek írni, azokkal mi történt az elején? Nem hiszem, hogy John Feldmann akadályozta volna a srácokat abban, hogy az elejétől szórják a slágereket. Ráadásul az a hír járja, hogy huszonkilenc nótát rögzítettek a stúdióban, amiből ugye tizenhat került a lemezre, de meglátásom szerint még ez is bőven sok volt. Nem is értem, minek akarják kiadni a B-oldalas tételeket még idén, ha ezt sem voltak képesek elejétől a végéig izgalmassá tenni? No, mindegy is, ne merengjünk olyan dolgokon, amire úgysincs ráhatásunk...

Inkább dicsérjük meg a basszusjátékot és az ízléses elektronikahasználatot, mert ezek a lemez legerősebb részei. Plusz a vendégművészek, hiszen Mark és Travis a Blink-182-ból kapott egy-egy dalt, amiben énekelhetnek-muzsikálhatnak egy kicsit, a fentebb említett Caleb Shomo-Jason Butler pár pedig egyértelműen a Heartwork tetőpontjait képviselő dalokban tűnnek fel. Bert is hozza a szokásosat, nála nem tudnám azt mondani, hogy élete formájában van, de ami a The Canyon-on történt pár éve, annál mindenképpen előrébb jutottunk – mondjuk ez kompletten igaz a lemez minden egyes pontjára, úgyhogy ezért jár a taps! Illetve említsük meg akkor már Joey Bradford-ot is a gitáron, aki szintén nem művel hatalmas truvájokat, de ahol kell, ott durvul és diszharmonizál, ahol popolni kell, ott tisztán akkordozik, szóval nincs ezzel nagyobb baj. Az a kezdő riffet azért mindenképp számonkérném rajta, ha az Offspring ügyvédje lennék, de ez már legyen csak az én szőrszálhasogatásom. Összességében sikerült pozitívan csalódnom a bandában és a Heartwork vissza is helyezte őket a térképemre, amiért már hálás vagyok. Azt viszont nem fogom megérteni, hogy akik rendelkeznek annyi önkritikával és tisztánlátással, hogy huszonkilencből tizenhárom dalukat kukázták, azok miért nem érezték, hogy van itt még egy-két filler, ami simán repülhetne? De ez már legyen csak az én gondom, már annak is örültem volna, ha a végeredmény hallgatható szintet hoz, így pedig, hogy még kiugró momentumokban sem szűkölködik, megköszönöm a srácoknak, hogy észbekaptak.


A MyMusic értékelése: 8/10


Tracklist:
01 – Paradise Lost, a Poem by John Milton
02 – Blow Me (ft. Jason Aalon Butler)
03 – BIG, WANNA BE
04 – Bloody Nose
05 – Wow, I Hate This Song
06 – My Cocoon
07 – Cathedral Bell
08 – 1984 (Infinite Jest)
09 – Gravity’s Rainbow
10 – Clean Cut Heals
11 – Heartwork
12 – The Lighthouse (ft. Mark Hoppus)
13 – Obvious Blasé (ft. Travis Barker)
14 – The Lottery (ft. Caleb Shomo)
15 – Darkness Bleeds, FOTF
16 – To Feel Something
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky