3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. szeptember 5. | Jam

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Copyright:

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába!

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

Egyértelmű, hogy nem azért ül le valaki Emmure-t hallgatni, mert a kifinomult arpeggio-k és a mélyenszántó, filozofikusan elgondolkodtató lirizmus párosától várja a lelki felszabadulását. Ez a banda mindig is arról szólt, hogy hogyan lehet minél mocskosabb, minél karakánabb és ami a legfontosabb, minél tuskóbb! Szerencsére, utóbbira soha nem kellett keresni a megoldást, hiszen Frankie személye garancia volt arra, hogy ha a zene nem is megy mindig akkorát, amekkorának szánták, a szövegek és a vagizás, hovatovább felxelés és a generált (kamu)feszültség más bandákkal mindig irányít a bandára annyi figyelmet, amennyivel ki lehet tűnni a tömegből. Erre nem is pazarolnék több szót, most is széles skálán csapongunk az érzések között, miközben Frankiet hallgatjuk: van, amikor mosolyra húzódik a szánk egy-egy betalált szúrástól, néha viszont konkrét szekunder szégyenérzet kerülget a „hogy lehetett ezt komolyan megírni?” zsolozsma sűrű ismételgetése közepette – gondolva itt az I’ve Scene God-ra például, de a Kornozás a Thunder Mouth végén sem semmi, még ha respectből van, akkor is. Hangilag pedig szintén a régi, bevált technikákat kapjuk folyamatosan variálva, hiszen a spoken word-ös, a rap-elős és a zseniálisan acsarkodós részek váltják egymást feltartóztathatatlanul. Ahogy már fentebb is említettem, klasszikus Palmeri.

Zeneileg már sokkal érdekesebb a lemez, ugyanis a kilenc húr nem viccel! Olyan durvulatok vannak egynéhány dalban, hogy komolyan elkezdtem félni, hogy ezután mit fog kitalálni a Messhuggah? Ne kiáltsatok blaszfémiát, eszem ágában nincs összehasonlítani a két bandát, de kezdem úgy érezni, hogy a kilenc húr kihasználtsága kezd mainstreammé válni, így nyilvánvaló, hogy a svéd ötösfogatnak ismét újítania kell majd valamit, ha még mindig úttörők szeretnének maradni. No de, visszatérve az Emmure-ra: Josh Travis talán a legjobb ’dolog’ volt, ami történhetett a parlagon maradt Frankie-vel pár évvel ezelőtt, hiszen amit az effektekkel és a breakekkel művel, az egészen szórakoztató. Tény, nagy dózisban simán össze tudnak folyni a dalok és nem biztos, hogy instrumentális verzióban sokan meg tudnák különböztetni őket egymástól, de egy olyan bűnös élvezet mégis hallgatni ezeket a mocskos mélyeket, hogy én kérek néha elnézést! A Pig’s Ear, a záró Uncontrollable Descent, a Trash Folder, a Persona Non Grata, és még sorolhatnám, olyan erőt képviselnek, amit nem feltétlenül dalírási bravúrnak neveznék, mert azért mégiscsak faék egyszerűségű döngöldékről beszélünk, de van bennük valami, amitől mégis maradéktalanul működnek. És nagyjából egyébként ez igaz az egész Emmure diszkográfiára is a szememben: nem mindig tudom megmondani, hogy mitől, de mégis működik, mert van benne valami plusz, ami a többi, hasonszőrű bandából (általában) hiányzik. Félek kimondani, hogy Palmeri az, úgyhogy ettől tartózkodnék is, maradjunk annyiban, hogy valami…


A MyMusic értékelése: 7/10


Tracklist:
01 – (F)inally (U)nderstanding (N)othing
02 – Trash Folder
03 – Pig’s Ear
04 – Gypsy Disco
05 – I’ve Scene God
06 – Persona Non Grata
07 – Thunder Mouth
08 – Pan
09 – 203
10 – Informal Butterflies
11 – Cheetah Man
12 – Bastard Ritual THURS
13 – Uncontrollable Descent
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky