3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. július 6. | Jam

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Copyright:

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
 

Ha nem lennétek képben, hogy mégis mire kell számítani, akkor egy kis gyorstalpaló: Veil of Maya-szerű szaggatott, progos riffelés - nyilván nem Okubo-szintű riffekkel -, After The Burial-es mélység és néhol egy kis hozzáadott Rings of Saturn-os effektelés. Az agyamentebb fajtából. Erre pedig jön Wolf éneke, ami a lemez nettó 90 százalékában Chelsea Grin-es deathcore gyomorhörgés és magas károgás felváltva, amiket nagyon tudtam szeretni. A maradék 10 százalék pedig a Samsara tonális screamelése és tiszta éneklése, amire meg aztán végképp nem voltam felkészülve és a meglepetés erejével úgy taglózott le, hogy hirtelen meg is választottam az album egyik húzónótájának. Nem feltétlenül értem, hogy ha ilyeneket tudnak a srácok, akkor miért csak egy dalban csillogtatják meg, hogy nem akkora tuskók ők, hogy erdőben van a szülői értekezletük. Jó, nyilvánvaló, hogy koncepció volt, hogy a hét húr és a keménykedés minden előtt legyen megemlítve az összes kritikában, de én akkor is szembemegyek a nagyátlaggal és vallom, hogy a tisztagitáros megnyilvánulások és a tisztább éneklés tudnak akkora pluszt hozni, hogy sokkal többször kellett volna ezekhez az eszközökhöz nyúlniuk.

Tény, nincs amúgy semmi baj a lemezzel, mert a megszólalás nagyon dög, úgy szólnak azok a mélyek, hogy dubstep remixeket kellene készíteni belőlük, ráadásul a csiripelős, ciripelős, diszharmonikus, sípolós, tremolós, üveghangos, istentudja még milyen effektezések a gitáron nagyon menőn meg lettek csinálva. Nagy kár, hogy emellé dallamgitárok már csak hébe-hóba fértek bele, de például egy Isolation-ben nagyot tudnak dobni a nonstop daráldán. A gitárszólókat pedig ne is keressük, ami azért egy kicsit fáj, hiszen a tudás meglenne hozzá – de tudom, ez nem az a fesztivál... Viszont még így is azt kell mondanom, hogy a hathúros héthúros és a dob viszi a hátán a Willow-t, nem hiába Patrick Somoulay gitáros és Nick Lona dobos voltak csak Wolf mellett örökös bandatagok. A többiek csak nemrég csatlakoztak a tiróhoz. Ez maximálisan hallatszik is a korongon, s noha a From Nothing irgalmatlan témája, a Marionette döngöldéje (a vége az MI???) vagy a Seven Stages zsenialitása nem feltétlenül kiált színezésekért, ahol azok mégis felütik a fejüket, nagyon sokat dobnak az összképen. Ami egyébként minden negatívum ellenére is igen kellemes, ugyanis régen hallottam már ennyire összerakott, okoskodósnak tűnő, mégis ultrabrutál anyagot. Ha egy kicsit lemennétek a pincébe és nem ráz titeket a hideg a steril hangzástól meg a műanyagnak ható effektektől (amik élőben talán jobban mennek a srácoknak, mint pl. az Emmure-nak…), akkor mindenképpen tegyetek egy próbát, mert igencsak ajánlatos az anyag!


A MyMusic értékelése: 7/10


Tracklist:
01 - Synthetics
02 - From Nothing
03 - Psychosis
04 - Isolation
05 - Marionette
06 - Dismal
07 - Samsara
08 - Empathy
09 - Seven Stages
10 - Illusionist
11 - Help
12 - Ghost
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky