Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.

megosztás
kapcsolódó linkek
- reflections

Ha nem lennétek képben, hogy mégis mire kell számítani, akkor egy kis gyorstalpaló: Veil of Maya-szerű szaggatott, progos riffelés - nyilván nem Okubo-szintű riffekkel -, After The Burial-es mélység és néhol egy kis hozzáadott Rings of Saturn-os effektelés. Az agyamentebb fajtából. Erre pedig jön Wolf éneke, ami a lemez nettó 90 százalékában Chelsea Grin-es deathcore gyomorhörgés és magas károgás felváltva, amiket nagyon tudtam szeretni. A maradék 10 százalék pedig a Samsara tonális screamelése és tiszta éneklése, amire meg aztán végképp nem voltam felkészülve és a meglepetés erejével úgy taglózott le, hogy hirtelen meg is választottam az album egyik húzónótájának. Nem feltétlenül értem, hogy ha ilyeneket tudnak a srácok, akkor miért csak egy dalban csillogtatják meg, hogy nem akkora tuskók ők, hogy erdőben van a szülői értekezletük. Jó, nyilvánvaló, hogy koncepció volt, hogy a hét húr és a keménykedés minden előtt legyen megemlítve az összes kritikában, de én akkor is szembemegyek a nagyátlaggal és vallom, hogy a tisztagitáros megnyilvánulások és a tisztább éneklés tudnak akkora pluszt hozni, hogy sokkal többször kellett volna ezekhez az eszközökhöz nyúlniuk.

Tény, nincs amúgy semmi baj a lemezzel, mert a megszólalás nagyon dög, úgy szólnak azok a mélyek, hogy dubstep remixeket kellene készíteni belőlük, ráadásul a csiripelős, ciripelős, diszharmonikus, sípolós, tremolós, üveghangos, istentudja még milyen effektezések a gitáron nagyon menőn meg lettek csinálva. Nagy kár, hogy emellé dallamgitárok már csak hébe-hóba fértek bele, de például egy Isolation-ben nagyot tudnak dobni a nonstop daráldán. A gitárszólókat pedig ne is keressük, ami azért egy kicsit fáj, hiszen a tudás meglenne hozzá – de tudom, ez nem az a fesztivál... Viszont még így is azt kell mondanom, hogy a hathúros héthúros és a dob viszi a hátán a Willow-t, nem hiába Patrick Somoulay gitáros és Nick Lona dobos voltak csak Wolf mellett örökös bandatagok. A többiek csak nemrég csatlakoztak a tiróhoz. Ez maximálisan hallatszik is a korongon, s noha a From Nothing irgalmatlan témája, a Marionette döngöldéje (a vége az MI???) vagy a Seven Stages zsenialitása nem feltétlenül kiált színezésekért, ahol azok mégis felütik a fejüket, nagyon sokat dobnak az összképen. Ami egyébként minden negatívum ellenére is igen kellemes, ugyanis régen hallottam már ennyire összerakott, okoskodósnak tűnő, mégis ultrabrutál anyagot. Ha egy kicsit lemennétek a pincébe és nem ráz titeket a hideg a steril hangzástól meg a műanyagnak ható effektektől (amik élőben talán jobban mennek a srácoknak, mint pl. az Emmure-nak…), akkor mindenképpen tegyetek egy próbát, mert igencsak ajánlatos az anyag!

A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 - Synthetics
02 - From Nothing
03 - Psychosis
04 - Isolation
05 - Marionette
06 - Dismal
07 - Samsara
08 - Empathy
09 - Seven Stages
10 - Illusionist
11 - Help
12 - Ghost

cimkék
- lemezkritika, reflections

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább