3430 zenekar 12485 letölthető zene

Archívum

Listázás
Naptár
2018. július
h k sz cs p sz v
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5
Időszak:
-
Hirdetés
Cím
Dátum

Függőség! - Dance Gavin Dance – Artifical Selection

Dance Gavin Dance - Artifical Selection (2018) | Továbbra is nagyüzemben gyártja a lemezeket a sacramentoi kvintett, akik minden egyes kiadványukkal képesek elérni, hogy minden mást félretegyek és csakis ők élvezzék kiélezett és kitüntető figyelmemet. Nem nehéz kitalálni, hiszen már említettem, hogy mennyire vártam az Artifical Selection-t, hogy ez most is így volt: mióta kijött, függök! Tovább

2018. július 16.

Lemezkritika

Zajnak nem zaj, de veszélyes - The Word Alive – Violent Noise (2018)

The World Alive - Violent Noise (2018) | Stabil kétévenkénti megjelenéssel az arizóniai banda már az ötödik nagylemezét gurítja ki a stúdióból és mindent mondhatunk, de azt, hogy a színvonal emelkedne? Azt aligha… Minden lemez előtt megkapjuk, hogy mekkora dolgokat vittek véghez a srácok a megírása során, kemény lesz, dallamos lesz, imádni fogjuk és soha nem akarunk mást hallgatni… Aztán megjön a lemez, elsuhan mellettünk egy-két kellemesebb pillanattal és soha többet nem kerül elő. Pont ilyen a Vilonent Noise is. Tovább

2018. július 12.

Lemezkritika

Bólogatós kutyák! – Red Swamp – Desertdrive (2018)

Red Swamp - Desertdrive (2018) | Két évet váratott minket a debüt után a budapesti stoner/sludge banda, ennyi időre volt szükségük ugyanis, hogy valami egészen elképesztő második korongot pakoljanak össze. A Desertdrive paraszt, okos, fogós, baszatós, táncolós, bólogatós és minden tekintetben kiváló alkotás. Ezt így mindjárt az elején szögezzük le! Tovább

2018. július 5.

Lemezkritika

Pofán csapós tételek - Road

Road - _TKLTSSG_HBJ (2018) | Avagy köznapi nevén A tökéletesség hibája, de sokkal menőbben néz ki a fenti módon kiírva. Szóval hetedik lemezéhez érkezett a domoszlói rock’n’road-négyes, akik minden eddiginél mélyebbre merészkedtek zeneileg és szövegileg is, ami azt bizonyítja, hogy a M.A.T.T. nem csak egy kilengés volt, hanem az ösvény kitaposása, amelyen a mostani lemez lelkendezve robog tovább. Tovább

2018. június 30.

Lemezkritika

Mázsa < Tonna < Caliban

Caliban – Elements (2018) | A német metalcore legendák visszatértek a tizenegyedik stúdióalbumukkal, amely ugyan nem fogja megváltani a világot, viszont mindenképpen érdemes ráfülelni, hiszen zsigerből hozzák a rájuk annyira jellemző brutalitást. Mindezt úgy, hogy nem mennek át a nonstop agy nélküli favágásba, hanem értékeket pakolnak a breakdownok közé. Tovább

2018. június 25.

Lemezkritika

Minek nevezzelek...? – Fall Out Boy

Fall Out Boy – M.A.N.I.A. (2018) | Baromi nehéz nekiállni beszélni erről a lemezről, hiszen imádtam ezt a bandát egészen a 2013-as Save Rock And Rollig. Mármint még azt is imádtam, ami azért elég kevés oldschool fanról mondható el. Aztán az American Psycho-val elindult egy olyan folyamat, amelyet meg kellene állítani. Sürgősen! Tovább

2018. június 20.

Lemezkritika

Tisztelet a kivételnek! - Parkway Drive

Parkway Drive – Reverence (2018) | Hatodik albumával merészkedett elő az ausztrál metalcore legenda és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már gyakorlatilag el is hagyhatjuk ezt a címkét, hiszen ez a lemez ugyan metal,  meg heavy, meg groove, meg dirty, meg bármi, de nem metalcore. Ez valószínűleg nagyon sok rajongó lelkét fogja összetörni örökre, de most komolyan, sárcok… az IRE után mire számítottatok? Tovább

2018. június 15.

Lemezkritika

Nem kell paráz(s)ni! - Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Ember (2018) | A háromévenkénti Breaking Benjamin lemezmegjelenés olyan biztos, mint a rövid haj a nőknél 50 felett. Az pedig, hogy ez a lemez mindig kicsit hasonlít az előzőre… meg az az előttire… meg talán az az előttire is, az az egyszerű tény mellett szintén törvényszerűsödni látszik. De amíg így karcolnak a dalok, addig én ezt nem bánom! Tovább

2018. június 10.

Lemezkritika

Tisztul a kép - Blessthefall

Blessthefall – Hard Feelings (2018) | Három év és egy masszív kiadóváltás után hozta ki új lemezét a Beau Bokan vezette kvintett, akik kicsit puhultak ugyan az évek alatt, de még mindig megvan az a harapós lendület, amit annyira imádunk bennük. Nézzük, hogy a Rise Records mennyire nyomta rá a bélyegét a srácok zenéjére? Tovább

2018. május 29.

Lemezkritika

Kívül állok, magamon kívül - Three Days Grace

Three Days Grace – Outsider (2018) | Három évet kellett újfent várnunk, hogy a torontói srácok visszatérjenek és végre levetkőzzék Adam hiányát, kipróbálva néhány olyan megoldást, amelyet eddig egész élesen kerültek. Persze nem minden esetben jó a kísérletező felfogás, de ha végre az énekes is beleviszi az egyéniségét a zenébe, azért az nem árthat. Matt pedig belevitte az övét ebbe a lemezbe bőséggel. Tovább

2018. május 25.

Lemezkritika

Hát ez nem az lett - 30 Seconds To Mars

A Jared Leto Show - 30 Seconds To Mars – America (2018) | A kezdetektől hatalmas rajongója vagyok a banda, vagyis a Leto fivérek munkásságának, a selftitled és az A Beautiful Lie ott csücsülnek a polcomon, a masszív porrétegtől védve, hatalmas becsben tartva, a This Is War-ra még fáj a fogam, míg a negyedik lemezt már csak ajándékba fogadnám el (talán). Pénzt már semmiképpen nem adnék érte. Valószínűleg az Americát azon nyomban vissza is adnám... Tovább

2018. május 24.

Lemezkritika

Elpuhultál? Nem baj! - Paramore

Paramore – After Laughter (2017) | Négy év telt el az ultrasikeres selftitled óta, Jeremy Davis ismét elhagyta a hajót, Zac Farro visszaszállt rá, de mindez csak a körítés, hiszen az agy, Taylor York és a hang, Hayley Williams még mindig magabiztosan vezetik egyre növekvő bárkájukat a pop tengerén. Az ötödik albumhoz érve elmondhatjuk, hogy egy felnőttebb, érettebb külsőt mutató, de lelkében még mindig bohókásan gyermeteg zenekarral van dolgunk, és ez zseniális! Tovább

2018. május 20.

Lemezkritika

Storytime. Megint... - Black Veil Brides

Black Veil Brides – Vale (2018) | A fekete menyasszonyok visszatértek, hogy négy évvel a selftitled buktája után kicsit visszaépítsék a renomét, amely mégsem romlott meg úgy istenigazából. Csak nálam, nálam viszont eléggé, hiszen az első három albumot – a maguk kis hibáival együtt is – imádtam, a negyedik pedig úgy arcul csapott az ötlettelenségével, hogy még mindig sajog kicsit. Tovább

2018. május 13.

Lemezkritika

Alapvető stabilitás - August Burns Red

August Burns Red – Phantom Anthem (2017) | Nyolcadik albumához érkezett a mindig megbízható, stabilan zakatoló metalcore alapvetés, akik ugyan a rajongók szerint még mindig csak próbálják a Messengers farvizét meglovagolni és a kreativitásuk már rég nem úgy csillog, mint hajdanán, de én ezt vitatnám. El is mondom, hogy miért! Tovább

2018. május 9.

Lemezkritika

Arcon leszel b@szva! - Ektomorf – Fury (2018)

Ektomorf - Fury (2017) | Farkas Zotya meghozta a következő Ektomorf albumot, miután kicserélődött körülötte az egész bagázs, de még mindig úgy gondolja, hogy ő a legdühösebb ember az univerzumban. Amivel egyébként nem is lenne alapvetően probléma, ha nem ez lenne a banda tizenötödik albuma, ugyanazon mezsgye mentén menetelve. Tovább

2018. május 6.

Lemezkritika

Definiáld újra önmagad! - Asking Alexandria

Asking Alexandria - Asking Alexandria (2017) | Végre-valahára visszatért Danny Worsnop a banda élére és ez egy olyan kreatív hullámot indított el az Asking berkein belül, hogy még nekem is sikerült lenyugodnom a The Black okozta hátraarc után. Nem mondom azt, hogy az egy rossz lemez lett volna – sőt, mi több, az sokkal Askingesebb volt -, de mégis vitathatatlanul jobban szeretem Danny hangját. Hát még ezeket az újfajta zenei törekvéseket! Tovább

2018. május 2.

Lemezkritika

Cucore-metal: Dead By April - Worlds Collide (2017)

Dead By April - Worlds Collide (2017) | Három év, gyökperkettőször tíz a harmadikon tagcsere és trióra való fogyatkozás után - session hörgőssel!! - a svéd electrocore csapat jelenti: kész az új lemez és bivalyabb, mint valaha. Haha. Ha ezt mindenkinek elhinném, rancsot kéne bérelnem a sok bivalynak. Lessük meg, mekkorát lódított a Dead by April? Tovább

2017. augusztus 17.

Lemezkritika

Meglepett-és-gyanús: Falling In Reverse - Coming Home (2017)

Falling In Reverse - Coming Home (2017) | Mindenre számítottam 2017-ben, de arra, hogy a FIR fogja szállítani az év arénarock lemezét, arra még a legrészegebb pillanataimban sem fogadtam volna. A Linkin Park kiesett a versenyből, a 30 Seconds to Mars esetleg még tartogathat meglepetéseket – ha Jared megtalálja a gitárját, vagy beeshet egy BMTH, de arra nem számítanék már idén. Így tehát az év meglepetése címre is eséllyel pályázik a Coming Home. Tovább

2017. augusztus 7.

Lemezkritika

A kialudt fények esete: Linkin Park - One More Light (2017)

Linkin Park - One More Light (2017) | Bár Chester halála mindenkit megrendített, egy kritikával még adósok vagyunk. Nem fogok ódákat zengeni arról, hogy mennyivel jobbak voltak a klasszikus albumok, se köpködni, hogy a Backstreet Boys új lemeze keményebb, mint ez a nyáltenger, de még csak csípőből temetni sem az új LP-t. Egyszerűen csak nézőpontot váltok és pop oldalról közelítek a One More Light felé, mert így még tartogathat számunkra értékeket. Amúgy nem. Tovább

2017. július 27.

Lemezkritika

A kölcsönvett kölcsönösség hiánya: Dangerkids

Dangerkids - blacklist_ | Négy egész évet váratott magára az amerikai csapat második lemeze, amely egy az electronic post-hardcore és nu-metal elemeket vegyítő, masszív feldolgozás-korong lett. Tudom, mindent megírtak már, amit lehetett, de itt akkor is valami egészen biztosan félresiklott. Tovább

2017. július 12.

Lemezkritika

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky