2020. szeptember 26. | Jam

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé!

A kezdés bivalyerős, a Step One breakelése olyan gyomros, amit simán oda mernék tenni egy Veil of Maya vagy egy After the Burial mellé, és ez nálam nem kis szó! A második dal bennem nem hagyott nagyon mély nyomokat, tipikus farfelszántós döngölde, nulla tisztával, viszont a „from gutter to gutter” rész azért egy tapsot mindenképpen érdemel! A harmadik számnál viszont sikerül szintet lépni, a Bones triolás, tördelt ütemére egyből felkapja a fejét az ember, aztán a tonális screamek és Booka vokáljai tovább fokozzák az örömmámort (ahogy a Soul Decay-ben), a végén pedig megjelennek Sean tisztái, amitől egyből kirázott a hideg – és még akkor hol volt a The Attendant? Az előző korongokból soha nem gondoltam volna, hogy lesz benne annyi, hogy tisztán fog énekelni, de ez is bizonyítja, hogy mennyire fejlődőképes és progresszív bandáról beszélünk: mindig keresik az újat és nem elégszenek meg annyival, amennyit már letettek az asztalra. Aztán van, ahol ezt túlzásba viszik, ugyanis nálam a Drown With Me egyértelműen a lemez mélypontja, hiszen kb. ugyanaz, mint az Erase Me, de amíg ez utóbbi a How To Survive a Funeral egyik tetőpontja, zseniális fődallammal és refrénnel, addig előbbi – a Poppy-s, skálát váltós, nyávogós refrénnel – egyértelműen a nadír. Viszont onnantól, hogy jön az ötödik trekk, onnantól nemigen tudok belekötni az egészbe, mert a végéig kitartóan változatos és bivalyerős tételek sorjáznak a srácoktól. Talán emiatt is lóg ki a Drown With Me, mert ott azt éreztem, hogy nem tudják pontosan, hogy mihez is akarnak vele kezdeni, még a befejező, felezős break ellenére sem.

Zeneileg egyébként nem feltétlenül változott a banda, nagyjából egy best of-ot kapunk az előző három lemez legjobb pillanataiból, amiért én amúgy hálás is vagyok, mert tényleg látszik, hogy igyekeztek beleadni mindent és törekedtek a változatosságra. A szaggatott riffek, a fejletépős rohanások, a háttérben megbúvó szinti- vagy gitárharmóniák, Sean acsarkodása, a két énekkel megtámogatott refrének, Booka jobb pillanatai… mind-mind hozzátesznek egy kicsit az összképhez, amitől egyedibb lesz a banda a többi hasonszőrű együttestől. A címadó gitárját egyértelműen kiemelném még, mert az a pick squeal-es riff nagyon betalál, kár, hogy az ilyen ötletekből nincs több. Plusz én még elektronikában is el tudtam volna képzelni változatosabb hangzásokat, mert vagy csak egy szimpla pad megy a háttérben, vagy az agyonvisszhangozott piano hangzás köszön vissza, ennél pedig többet is ki lehetne hozni, ha már külön ember van erre a posztra. De Isten ments, hogy túl sokat kötekedjek, hiszen a végeredmény még így is önmagáért beszél: az év egyik legszolidabb megjelenése a Make Them Suffer újdonsága, ami egyértelműen azt a gondolatot indukálja, hogy túl régen jártak már erre a srácok, mert erre élőben is befizetnék. Ha pedig legközelebb még jobban kihasználják Sean tisztáit és bátrabban kísérleteznek a hangzásokkal, akkor még egy ennél is erősebb, remélhetőleg klasszis albumot kapunk tőlük.

A MyMusic értékelése: 8/10

Tracklist:
01 – Step One
02 – Falling Ashes
03 – Bones
04 – Drown With Me
05 – Erase Me
06 – Soul Decay
07 – Fake Your Own Death
08 – How To Survive A Funeral
09 – The Attendant
10 – That’s Just Life