3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. május 25. | Jam

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Copyright:

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot!

Főleg azért kampányolok emellett már lassan egy évtizede, mert hiába az Enemy Of The World hozta meg a srácoknak a robbanásszerű ugrást az ismertség tengerében, nekem a 2011-es In Some Shape, Way or Form volt és lesz is az all time favoritom. De ez is csak nüansznyi, szubjektív mérlegelési hangyaf@$zokon múlik, hiszen a Massachusetts-i banda konkrétan a megalakulása óta hozza a jobbnál jobb hallgatnivalókat, és ezt jó szokásukat megtartották a hetedik nagylemezre, a Brain Pain-re is. Mondom ezt annak ellenére, hogy a 42 perces játékidő a zene töménysége miatt talán egy kicsit hosszúnak tűnhet, plusz egy-két dal átcsúszhat a filler kategóriába, de ezek mit sem vonnak le azokból az érdemekből, amit Alan Day-ék képviselnek. Bármilyen elvetemült ritmusképletre és akármilyen vad döngöldére képesek szívhez szóló, dúdolható dallamokat kanyarítani akár gitárból, akár torokból; átrúgnak pároslábbal az ajtón, ha kell; de van olyan, hogy szépen simogatják a hajad, miközben altatót suttognak a füledbe. Máskor meg simán csak eléd állnak maximum 40 centiméterre (akkor még nem volt korona, na…) és úgy üvöltenek rád, hogy leég a hajad. Jah, ezek a srácok így a hajkorona (bocs…) körül sertepertélnek folyton, hiába na, az egész lemez a fejbéli problémákkal foglalkozik!


A zenekar négy tagjából három már a megalakulás óta stabilan jelen van, de a negyedikként, 2004-ben csatlakozott basszusszekció, Joe Weiss is már több, mint másfél évtizede a kvartett tagja. És hogy ezt miért fontos megjegyezni? Azért, kérem alássan, mert ezekhez a tagolt, sokszor még poliritmikával is gazdagon fűszerezett dalokhoz olyan összeszokottság kell, ami nem terem egy fizetett bérzenészekkel teli nagyzenekari show-nál. Ezt tényleg csak úgy lehet elérni, ha évekig, évtizedekig koptatjátok egymás agyát a próbateremben és együtt haladtok az alapoktól egyre felfelé. Ennek köszönhető például, hogy az It’s Cool nagytriolás végénél úgy kapkodtam a fejem, mint asztalitenisz nézők az első sorban, de éppen a címadó nyolcados-triolás egyvelegét is egészen nagy móka volt megfejteni. De mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az hangszerek mindenhol úgy harapnak, mintha nem is egy félig pop-punk bandát hallgatnánk, hanem egy jóval erősebb műfajt. Nem hiába, Will Putney kihozta a hangzásból a maximumot, simán oda merem tenni bármi mellé ezt a korongot, ami eddig kijött idén, nem fog alul maradni. Ráadásul nem elég, hogy a két gitár folyton elkülönülő témákat visz, adogatják egymásnak a dallamokat éppúgy, mint az énekeket a szakállak mögül.


Hiszen a zenekar hatalmas truvája, hogy két zseniális énekes-gitárossal bírnak, akik olyan szövegváltásokat pakolnak rendszerint a verzékbe, amikre egy énekes képtelen lenne. Mindeközben pedig olyan ritmusképletekre vokáloznak, hogy James Hetfield vagy Matt Heafy legyen a talpán, akik utánuk akarja csinálni ezt a kunsztot. És ha ez még mindig kevés lenne, akkor minden dalban olyan refréneket hoznak, hogy hidegrázás, de minimum csillagos ötös. Ráadásul mikor feltettük az albérletben a lemezt és az igencsak másra fogékony csajok is belehallgattak, még ők is elismerően csettintettek, hogy „na, ez nem is olyan sz@r”. Ennél nagyobb dicséretet laikusoktól pedig aligha várhat az ember. Én nem is fényezem tovább a Brain Pain-t, témájában, hangzásában, ötleteiben, frissességében, dallamaiban is egy olyan lemez, ami megérdemli a hallgatásra szánt időt és meg is hálálja azt. Szóval, ahogy azt fentebb is említettem: igazságot a világnak, hallgassatok Four Year Strong-ot!


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – It’s Cool
02 – Get Out Of My Head
03 – Crazy Pills
04 – Talking Myself In Circles
05 – Learn To Love The Lie
06 – Brain Pain
07 – Mouth Full of Dirt
08 – Seventeen
09 – Be Good When I’m Gone
10 – The Worst Part About Me
11 – Usefully Useless
12 – Young At Heart
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky