Simple Plan örökifjaknak

Simple Plan - Taking One For The Team | Ebben a bandában az a jó, hogy amikor hallgatod, 16 évesnek érzed magad. Nem számít, hogy melyik lemez melyik dala pörög éppen, az életkormutató megáll és az örök tinédzser állapotában mumifikálódsz. Imádat van!

megosztás
kapcsolódó linkek
- Simple Plan

Nem mondom, hogy elsiették a srácok a dolgot, hiszen öt évet várattak minket az új lemezzel, de ennyi popdallamot valahonnan össze kell gereblyézni. Úgyhogy én egyáltalán nem haragszom Pierre-ékre, hiszen ez az album olyan laza, hogy képes átfolyni egy páncélajtó alatt, összeállni a túloldalon és letolt gatyával az arcodba fingani. Tényleg süt az egészből az a tinikori szabadságérzet, amikor azt hiszed, hogy mindenre képes vagy és az egész világ csak egy hatalmas játszótér, amit a Te szórakoztatásod céljából építettek. És ehhez csak hozzátesz az a dolog, hogy a srácok a pop-punk fogalmát kettészedték és most nem csak a fent említett stílusban írtak dalokat, hanem külön popot és külön punkot is. Az olyan királyságokat, mint a Singing In The Rain és az I Don't Wanna Go To Bed körülvenni olyan elsöprő lendületű és emlékezetes alkotásokkal, mint az I Refuse vagy a Nostalgic, egyszerűen tökéletes elgondolás. Nekem személy szerint kicsit sok a lassú dal és talán a szövegek tartalménak sem ártana egy kis változatosság a szeretlek-utállak tengelytől elszakadva, de egye fene, a rajongók 75%-a úgyis nőnemű.

14 dalt kapunk a pénzünkért, amely 46 percen keresztül szórakoztat minket és ha leszámítjuk az utolsó két dalt, akkor engem 100%-osan meg is vettek a kanadai arcok. Nekem pont ez volt a gondom az előző koronggal is, hogy átestek a ló túloldalára és megpróbáltak elaltani a ballada-tengerrel. Szerencsére itt észhez kaptak, rájöttek, hogy öregszenek és kell még az adrenalin a színpadon, hogy nehogy elbubbantsanak két C-moll között, úgyhogy a lassabb tételek helyett inkább élvezhető, kellemes pop vagy éppen reggae kompozíciókkal örvendeztetik meg hallójáratainkat. És ez bizony annyira kellett, mint Vida Ildikónak az angoltolmács, úgyhogy én boldog lennék, ha a következőkben is ez a tendencia folytatódna. Annyit viszont mindenképpen kérnem kell, hogy nem kell Fall Out Boy-komplexusba esni és elmenni a nonstop pop irányába, tessék megtartani az egyensúlyt, ha kell, akkor csak ötévente lemezt kihozni, és élvezhető, prögős, fogós dalokkal teletömni azt. Köszönöm!

A MyMusic értékelése: 9/10

Simple Plan - Taking One For The Team (2016)

Tracklist:
01 - Opinion Overload
02 - Boom!
03 - Kiss Me Like Nomoby's Watching
04 - Farewell (feat. Jordan Pundik)
05 - Singing In The Rain (feat. R. City)
06 - Everything Sucks
07 - I Refuse
08 - I Don't Wanna Go To Bed (feat. Nelly)
09 - Nostalgic
10 - Perfectly Perfect
11 - I Don't Wanna Be Sad
12 - P. S. I Hate You
13 - Problem Child
14 - I Dream About You (feat. Juliet Simms)

Jam

cimkék
- lemezkritika, Simple Plan

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább