Van élet Rev után – Avenged Sevenfold

Avenged Sevenfold: Hail To The King | Augusztus 27-től érhető el az Avenged Sevenfold hatodik nagylemeze, a Hail To The King. Ez az első olyan albumuk, aminek a kreatív munkáiban már nem használták fel a tragikusan elhunyt Rev ötleteit, ráadásul egy új taggal is bővült a csapat: a 25 éves Arin Illejay dobolta fel a dalokat. Érdemes tehát megvizsgálni, mit hozott össze a csapat három évvel az előző EP-t követően.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Avenged Sevenfold
kapcsolódó cikkek
- Éljen a király! Új Avenged Sevenfold korong
- Avenged Sevenfold: Új doboshoz új dal dukál!

Az albumról elsőként a címadó dalból, a Hail To The Kingből készítettek videoklipet. A változás meglepő, mind az énekes, M Shadows hajviseletében, mind pedig az új kislemez hangzásvilága szempontjából. Fekete-fehérbe öltözött a csapat, és nem csak a videóban, hanem az egész album tekintetében: aki meghallgatta a lemezt annak vagy nagyon tetszik, vagy egyáltalán nem. Ilyenkor elkerülhetetlen az összehasonlítás a korábbi munkáikkal, de igazából egyik lemezük sem hasonlítható össze a másikkal. A Hail To The King nem egy City Of Evel, és még a 2010-es Nightmare című koronghoz sem fogható. A 2006-os Seize The Day kislemez óta nem láttam ehhez hasonló grandiózus munkát a hangszerelés és a videoklip tekintetében.

Nem kell aggódniuk a rajongóknak, a csapat nem okoz nekik csalódást. Azonban azt is szem előtt kell tartaniuk, nem az a lényeg, hogy mindig tökéleteset alkoss. Ha pályafutásod során létrehoztál valamit, amivel hatást gyakoroltál a hallgatókra, felkapták rá a fejüket és többször levették a polcról, akkor nyert ügyed van.

A dalok nagyrészt a tőlük megszokott formában épülnek fel, de van két kakukktojás a lemezen. Személyes kedvenceim a Crimson Day és az Acid Rain. Két lírai szerzemény, melyek jócskán kilógnak a zúzósabb nóták közül, lehangolóak, afféle esős napokra való slágerek.

A Shepherd on Fire kiváló albumindító. Elragadó refrén, ütős gitártémák, dübörgős, erős hangzás jellemzik a dalt. Valami mégis hiányzik belőle, nem elég fülbemászó, Synyster szólóit leszámítva nem sok érdekességet rejt. A Hail To The King viszont remek választás volt beharangozó kislemeznek. Vad energia árad belőle, igazi „nincs lehetetlen- feelinggel. A dal kisugárzását itt is egyértelműen Synyster Gates szólói formálják. Persze erősen érződnek rajta a más zenekaroktól átvett stílusjegyek. Nem mintha annyira rászorulnának, de több helyen is előjön némi Guns ’N’ Roses hatás.

A harmadik dalban abszolút érződik a koppintás, pedig nem kellene, az Avenged Sevenfold már annyira kiforrott stílussal bír, hogy nincs szükségük ilyesmire. A negyedik, This Means War elég megosztó dal lesz: a Metallica rajongói joggal akaszthatnának pert az A7X nyakába, plágium vádjával. A dalból mégis kihoztak valami sevenfoldos hatást, a hangzatos riffek nagyon jól sikerültek. A Requiem összevisszaságot sugall, egy kicsit sötét, emiatt félelmetes hatást kelt, de alapvetően mégiscsak erőltetett. A Heretic a hetedik a sorban, mely megint egy erősebb alkotás a lemezen, előtérben a gitáros részekkel, de ezen kívül semmi extra nincs benne.

A Coming Home-nál a „kevesebb néha több” elv is érvényesülhetne, kevesebb gitár, több dob kombinációban. Rendben van, hogy Arin Illejay friss hús a csapatban, nehéz lehet a beilleszkedés, de itt határozottan háttérbe szorult, mintha a zenekar nem hagyná érvényesülni, vagy ő nem tenné magát oda teljes erővel. Az utolsó előtti nóta sem hoz változást a lemezen, ugyanaz a koncepciója, mint az elmúlt nyolc dalnál. A záró dal alapvetően szép, de nagyon régi trükk egy vad riffekkel erősen teletűzdelt anyagot egy Acid Rain-el lezárni. Ugyanakkor részben éppen ez adja a lemez magasra ívelő mivoltát.

Összességében annak ellenére, hogy a Hail To The King a Billboard 200-as lista élén nyitott, és hogy az Egyesült Államokban már a megjelenés hetében 159 ezer példányban kelt el, nem ez a zenekar legkiemelkedőbb alkotása, de kétségkívül felnőttek ahhoz, hogy Rev tragédiája után egyedül, vagyis nélküle vigyék tovább a banda kreativitását.

Az új lemezt egy nagyszabású turné követi, melynek állomásai közt sajnos nem szerepel Budapest, de aki szeretné látni az Avenged Sevenfoldot, annak sem kell messzire utaznia. A hozzánk legközelebb eső koncertet Bécsben adják majd november 22-én. Aki el szeretne menni, annak ajánlatos időben jegyet foglalnia, mert nagy az érdeklődés irántuk, az ár pedig várhatóan elég húzós lesz!

Szandi

MyMusic értékelés: 10/7

Dallista:

1. Shepherd of Fire

2. Hail to the King

3. Doing Time

4. This Means War

5. Requiem

6. Crimson Day

7. Heretic

8. Coming Home

9. Planets

10. Acid Rain

cimkék
- 2013, Avenged Sevenfold, heavy metal, lemezkritika, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább