Kár érte – Az Auróra legújabb lemezéről

Auróra Még nem ez a tréfa vége | Idén ünnepli harmincadik születésnapját a Vigi vezette győri punk-trió, akik töménytelen mennyiségű albummal örvendeztették már meg a hazai rajongókat. Galacs kiválása után pár évig hallgattak, de végre megtört a csend!

megosztás
kapcsolódó linkek
- Aurora
kapcsolódó cikkek
- Keljünk fel, játsszunk tegnapot! - Magashegyi Underground
- 18 év után lehet még jó számokat írni? Black Sabbath

Először is tisztázzuk az Aurórához való viszonyomat: 2008-ig mindent imádtam, amit csak kiadtak, minden dalt kívülről fújtam oda-vissza töviről-hegyire. Aztán a 2004-es Meddig tart?! olyan magasra emelte a lécet a klasszikus punk vonalon mozgó, gyors tempójú, odamondós, a Keserű cukor dalait idéző szövegeivel, hogy biztos voltam benne: innentől nincs felfelé. A legutolsó sorlemez, a 2008-as A tűréshatáron túl ezt be is bizonyította, hiszen erről nem sok dalt tudnék felidézni, míg a korábbi diszkográfiát még most is fejből, hajnalban, fél óra alvás után, másnaposan is... Na, erre a lelki állapotra érkezett meg a mostani lemez, amely ugyan félig még képes elhitetni, hogy Még nem ez a tréfa vége, de sajnos már nagyon is elérhető közelségben van az a bizonyos poén.

Több dologból is érződik a közeledő alkony: egyrészt ez már nem punk, de mivel nem vagyok kötekedős kedvemben, ezt igyekszem nem a negatívumok oldalára írni. Viszont a pozitív félre sem fér fel, szóval ez legyen inkább egy ténymegállapítás. Ez kérem szépen már csak egy punkos elemeket ritkán felvonultató rock n roll-lemez, amelyben néha még felfedezhetők a Balkán Expressz rádiópunk momentumai, de körülbelül ennyi. A legközelebb talán a címadó tétel esett a fájához, valamint a Fekete kő verzéje (kivéve az Óóóó-zós részt, azt miért kellett???!), ahol még Pusztai Zoli is hellyel-közzel igyekezett hű lenni régi önmagához, de a többi dal már inkább egy kezdetleges Rómeó Vérzik demó-lemezről összeollózott riff-halmaz, leegyszerűsítve az Auróra igényeihez.

A másik nagy szívfájdalmam, hogy kaptunk egy Csodatevő #2-t a Téli ég alatt képében. A Magányos éjszaka egy az egyben felfért volna a Balkán Expressz-re (ezt egyébként a legpozitívabb értelemben mondom, hiszen imádtam azt az albumot), míg a Kozmikus zene nemhogy kapufa nem lett, de óriási mellé. Punkzenekartól akusztikus dalt csak akkor, ha olyan szintű, mint ahogyan Alvinék is prezentálják őket már évek óta. Egyébként inkább jöjjön a villanygitár meg a hangoskodás! A többi dal pedig szimplán unalmas. Középtempós, sótlan, egyszerű rock n roll. Kár érte.

Jam

A MyMusic értékelése: 4/10

Auróra Még nem ez a tréfa vége (2013 ) tracklista:

01. Megvan még
02. Nincs térerő
03. Magányos éjszaka
04. Miért ne lennél
05. Fekete kő
06. Téli ég alatt
07. Még nem ez a tréfa vége
08. Szabadon szembe' a széllel
09. Nekem az élet kicsit más
10. Kozmikus zene

cimkék
- 2013, Auróra, lemezkritika, punk, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább