Keljünk fel, játsszunk tegnapot! - Magashegyi Underground

Magashegyi Underground: Tegnapután | Bő egy hónapja, hogy hosszas várakozás után megjelent a Magashegyi Underground új nagylemeze, amely a Tegnapután címet kapta. Nos, én azóta mindennap előveszem, és a sokadik meghallgatás után is tud nekem újat mutatni. De nézzük szépen sorban.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Magashegyi Underground
kapcsolódó cikkek
- Beck Zoli a Magashegyi Underground új lemezén
- Remek az idei Fishing felhozatal! - Napi bontás

Bevallom őszintén, a viszonyom nem olyan rég kezdődött Magashegyiékkel, de ez a rövid időszak nagyon aktív volt, megannyi koncert és rendszeres otthoni zenehallgatás után az egyik legkedvesebb zenekar lettek számomra. A Tegnapután anyaga pedig még jó pár évre megváltotta a helyjegyet a szívemben.

Az első dal, az Álmatlanság, amit már a rádiókból is jól ismerhetünk, nagyon erős felütése a lemeznek. Eleinte csak a zongora monoton zakatolását és Bíborka hangját halljuk, majd pár ütemmel később szépen felépítve beúszik a többi hangszer is, és ezzel válik a dal igazán teljessé. A zongora monotonitása az egész számon végig hallható, mégsem válik tőle unalmassá a dal, sőt! Abszolút sláger, olyan, amit szívesen dúdolgatunk egymagunkban, vagy akár egy átmulatott éjszaka után a barátainkkal hazamenetelkor. A második dalról, ami a Megijedt lovakon címet kapta, az első, ami eszembe jut, hogy akár egy mese egyik főcímdala is lehetne. A vonósok folyamatos jelenléte ad egy varázslatos közeget a dalnak. Többszöri meghallgatás után pedig, miután már a szövegre is jobban odafigyeltem, rájöttem, hogy ez inkább egy felnőtteknek szóló mese. „Ébredj fel, légy eleven!” Mindenesetre nagyon elgondolkodtató.

A lemezen két vendégelőadó is közreműködött, az Árnyékok című dalban Beck Zoli, míg a Csend címűben Závada Péter csatlakozott a zenekarhoz. A két szám teljesen különbözik egymástól, az Árnyékok egy vidám hangvételű, táncolható muzsika, míg a Csend pedig egy nyugodtabb, gondolkodós dal. Persze nem is illik két ilyen dalt összehasonlítani, én mégis azért írtam így róla, mert a lemezen egymás után következnek, és nagyon tetszik ez a kontraszt . A gondolkodás után nem ugrunk vissza táncolni, egy lírikus dal következik Szinopszis címmel, és ez az dal, amiben Bíborka igazán meg tudja mutatni hangi adottságait. Külön érdekessége még, hogy a szövegét az imént említett Závada Péter írta. Ezután még két lassabb dal következik, Levélégető és Darazsak címmel. Az utóbbi egy nagyon egyszerű, ámde mégis kellemes, nyári hangulatot felidéző szám, mely szintén megmarad az ember emlékezetében, és mosolyra húzza a szájat. A lemez utolsó három dala pedig ismét táncolós, közösen éneklős dal – ezek közül a Rázz fel címűt már nagyon jól ismerhetjük a rádiókból és a koncertekről egyaránt. Ebben a zárótrióban található meg a címadó dal is.

Összegezve a Tegnaputánt, annyit biztosan elmondhatok róla, hogy megérte rá várni. A dalok szépen kidolgozottak, jól meghangszereltek, a szövegek költőiek, mégis modernek, és ahogy azt már az előző nyilatkozatokban is hallottuk, igyekeztek a nőiesebb vonalat még inkább megtalálni. Ami külön tetszik, hogy az egész album egy egységet alkot, a dalszövegek kötődnek egymáshoz, a számok sorrendje pedig jól van felépítve. Még egy plusz pont a zenekarnak, hogy a lemez mellé mellékeltek egy DVD-t is, melyen a zenekar egyik szimfonikus koncertjét nézhetjük és hallgathatjuk végig. Teljesen más érzetet kelt, hogy nem csak hallhatjuk, hanem láthatjuk is Bíborkáékat átszellemülve zenélni, így aki csak teheti, vegye meg a Tegnaputánt, nem fog csalódni.

Lora

MyMusic értékelés: 8/10

Magashegyi Underground – Tegnapután (Tom-Tom Records, 2013)

1. Álmatlanság

2. Megijedt lovakon

3. Árnyék

4. Csend

5. Szinopszis

6. Levélégető

7. Darazsak

8. Tegnapután

9. Rázz fel

10. Esőnap

Fotó: Wlcsek András

cimkék
- 2013, Beck Zoli, Bocskor Bíborka, lemezkritika, Magashegyi Underground

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább