18 év után lehet még jó számokat írni? Black Sabbath

Black Sabbath: 13 | Ha van olyan zenekar a világtörténelemben, amit nem kell bemutatni senkinek, akkor az a Black Sabbath: mindenki ismeri pár számukat, és mindenki ismeri Ozzyék durvábbnál durvább történeteit, melyeket nem épp a legtisztább állapotukban vittek véghez. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a banda már 18 éve nem adott ki egyetlen lemezt sem, sőt, ebben az eredeti felállásban utoljára a ’78-as Never Say Die született, ami nem sikerült valami fényesre, így sokakban felmerült a kérdés, hogy képesek-e még jó zenét létrehozni a metál királyai.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Black Sabbath
kapcsolódó cikkek
- A Black Sabbath 43 év után ismét az angol toplista élén
- Stúdiózik a Black Sabbath

A kérdés nagyon is helyénvaló, hisz a történelemben elég sok példa volt arra, hogy a sok éves kihagyás után nem képesek jó számokat írni a zenészek. Elég csak a Guns’n’Roses 2008-as albumát említenem, és máris mindenki tudja, hogy miről beszélek. Az sem segíthetett sokat, hogy Tonynál rákot diagnosztizáltak, ami miatt a munkálatok sokkal lassabban folytak, mint az átlagos körülmények között szokás. És mindezek ellenére… ez a lemez nagyon üt!

Az első dolog, amit megláttam, hogy a lemez hossza 53 perc, ami magában nem hosszú, de mindössze 8 számot tartalmaz, vagyis jópár szám 7 perc felett van. Ez meglepő egy olyan bandától, aki csak ritkán súrolta eddig a 7 percet és az albumaik inkább a 40-hez voltak közeliek. Viszont ezek a számok egy másodpercig sem elhúzottak, nem is éreztem meg, hogy 8 perce mennek az egyes dalok.

Az első szám az End of the Begining, ami a régi lemezek mély, fekete, horrorisztikus hangulatát idézi fel, amibe beleborzongnak a hallgatók. A gitárjáték, főleg a szóló viszont új hangzásvilágot adott a számnak, ami kifejezetten felpörgette a 8 perces darabot. A God is dead, ami a lemez első kislemeze, nem csak a zenei listák élén ért el sikereket, de rajongók között is, akik szerint méltán említhető a dal a nagy klasszikusuk között, mint az Iron man, vagy a War Pigs. A mély mondanivaló és a kemény riff sem teszi nehézzé a befogadást, még az olyanoknak sem, akik nem rajonganak a metálért. Az egyik legjobb szám szerintem mégis a Zeitgeist lett, ami egy lágyabb, akusztikus dal. A megérintő szöveget csak fokozza a bluesos beütésű szóló, ami kihozza az érzelmeket minden szívből.

Viszont a korong nem tökéletes. Ozzy hangja jobb, mint fiatalkorában, a lábadozó Tony gitárjátékában van valami újító, 21. századi, amitől kicsit modernebb köntöst kapnak a számok, és Geezertől még mindig feláll a szőr a hátamon, amikor meghallom a basszusgitárt. Viszont nincsen az az átütő dob, ami anno a Paranoidnál megfogott. Bill játéka nagyon hiányzik. Az ütős csak kíséri a számokat, ami megszokott más bandáknál, de egy Sabbathban nagyon feltűnő, és erősen rontja a számok minőségét.

Összességében számomra ez a lemez volt az év meglepetés-visszatérése. Egy letisztult, korai stílust idéző Black Sabbath hallható rajta, ami lehet, hogy második fénykorához ért. Természetesen a Pokol bandájánál semmi sem biztos, de mindenképp egy ígéretes kezdete lehet valaminek.

Stewie

MyMusic értékelés: 9/10

Black Sabbath: 13, Universal, 2013

1. End of the Beginning

2. God is Dead?

3. Loner

4. Zeitgeist

5. Age of reason

6. Live forever

7. Damaged Soul

8. Dear Father

cimkék
- 2013, Black Sabbath, Geezer Butler, lemezkritika, metál, Ozzy Osbourne, rock, Tony Iommi, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább