3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. március 25. | Bertoni

Egyszerű, kedves, emberi – Jake Bugg

Copyright:

Jake Bugg: Jake Bugg | Tavaly októberben jelent meg az akkor még mindössze 18 éves brit üdvöske, Jake Bugg azonos című lemeze. A BBC fiatal felfedezettjére Donovan, Johnny Cash, Jimmy Hendrix, az Oasis, az Arctic Monkeys, az Alice in Chains és mindenek előtt a The Beatles volt hatással. Idén jelölték Brit Awardra is, az új korong pedig április 9-én jelenik majd meg az USA-ban. Lássuk, mivel érdemelte ki ezt a korai elismerést!

A skót és egyesült királyságbeli listák élén áll, Ausztriában és az íreknél a top10-ben szerepel. Eddig számos pozitív kritikát kapott, amelyek többnyire Bugg dalszerzői tehetségét emelik ki. Az indie folk, indie rock kategóriába sorolt lemezen country elemekkel is találkozhatunk, különlegessége pedig talán leginkább egyszerűségében rejlik. Kihasználja a gitár nyújtotta lehetőségeket, viszont jólesően tisztában van Jake hangi adottságainak korlátaival is (például a hajlításokkal és az „elnyújtott ízéssel” szerencsére csínján bánik). Ebből a szempontból talán a Broken a mélypont – a kissé orrhangon való éneklés hátterében előnyös, ha több hangszer viszi a dallamot.

Az első 5-6 dal viszonylag lendületes, bár kétségtelenül erős kezdés a Lightning Bolt – ezt az energiát semelyik másik dal nem tudja nemhogy felülmúlni, de igazán megközelíteni sem. Van egy napfényes, retrós hangulata az egésznek fülbemászó dallamokkal és a hamisítatlan, néhol túlartikulált, jó öreg brit akcentussal. Szépen, de nem túlzóan leköveti a Beatles technikáit, mindeközben mégsem hat elavultnak. Persze néhol elengedhetetlenül klisékbe torkollik az olyan varázsszavak mentén, mint a yesterday, a trouble, vagy a bittersweet. 

Már a Simple As This is kicsit romantikus irányba tereli a dolgot, de még nem nyálas. Zeneileg egyszerű, pontos, nem akarja megváltani a világot – bőven ráér még ezzel. Aztán a Country Song környékén már kezd feltűnni, hogy ugyanabban közegben mozognak a számok, de egyelőre még mindig hoz valami kis újat is, amitől nem válnak unalmassá. A Trouble Town-t hallgatva már azon gondolkoztam, vajon torzítják-e a hangját, mert néhol kicsit irreális, aztán a Ballad Of Mr. Jones sejtelmeskedése már nem annyira tetszett, de szerencsére a Slide szomorkás akkordjai megmentették a helyzetet.

A lemez vége felé kezdett hiányom lenni az elején felvillantott energiából, itt már koncentráltan jöttek a (túlzás nélkül) nyálas dalok. A Someone Told Me lehet szakítós dal, de azért ne sírjunk a szerelemtől, pláne ne csináljunk hülyét magunkból azzal, hogy vissza akarunk kapni egy nőt, aki már mással van… Az így kirajzolódó emberkép már közel sincs ahhoz a napfényes Beatle-höz, aki az elején énekelt. Beigazolódni látszik továbbá, hogy ha lassú dallal zárják le az albumot, az nagyon ritkán sül el jól, még akkor is, ha kellően amerikaias.

Összességében a korong elején olyan érzésed van, mint amikor beülsz a kocsiba, és órákon át vezetsz a széles, poros országúton közben kedélyesen mosolyogva. A végére aztán kifogy a benzin, betérsz egy motelbe, és elalszol a brazil romantikus sorozatokon...Wim Wenders Paris, Texas című filmje megfelelő illusztráció mindehhez...

Bertoni

MyMusic értékelés: 8/10

Jake Bugg (2012, Mercury Records) Jake Bugg tracklista:

1.    Lightning Bolt
2.    Two Fingers
3.    Taste It
4.    Seen It All
5.    Simple As This
6.    Country Song
7.    Broken
8.    Trouble Town
9.    Ballad Of Mr. Jones
10.    Slide
11.    Someone Told Me
12.    Note To Self
13.    Someplace
14.     Fire
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky