3428 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. március 15. | govinda

Eisenhower nyomdokaiban - Atoms for Peace

Copyright:

Atoms for Peace – Amok | Az Atoms for Peace szuperformáció (nevét Eisenhower elnök híres beszédéből kölcsönözve), bár már pár éve létezik, csak néhány hete jelentkezett első lemezével. Thom Yorke és Flea nevei már eleve ígéretként hatnak a zenehallgató számára – ha nekik közük van valamihez, az csak érdekes lehet, hát még ha közösen alkotnak!

Thom Yorke-on, a Radiohead atyján és vezérén kívül Flea, a Red Hot Chili Peppers ikonikus basszusgitárosa, Nigel Godrich, neves producer, Joey Waronker, az R.E. M. ex-dobosa, és Mauro Refosco alkotják az Atoms for Peace-t. Joggal nevezhetjük a projektet Thom Yorke szólókarrierjének folytatásaként: a csapat 2009-ben azért alakult, hogy Yorke 2006-os, The Eraser címet viselő lemezének anyagát élőben is játszhassák. A The Erasert szerencsére annak idején betegre hallgattam, tehát van miből kiindulni. Már akkoriban is úgy gondoltam, hogy Yorke sokkal jobban „működik” ezek között a keretek között. Bár a Radiohead munkásságát nem ismerem jól, „koszosabb”, keményebb, de ugyanakkor borongósabb benyomások ötlenek fel bennem a név hallatára. Na nem mintha szólóban Thom Yorke hirtelenjében elkezdett volna táncdalokat írni: mégis másfajta az a hangulat, amit a Radioheadtől független anyagai árasztanak. Például, jórészt az elektronika uralja a dalokat: állítólag az Atoms for Peace működésének az is a célja, hogy a géppel készített zene sterilitását oldja a hangszerek bevonásával.

Rátérve az Amokra, a nyitó Before your very eyes... rögvest ezt a kettősséget hozza el nekünk: egy néhány hangos basszustémára épül, ami végig fenntartja a dal lüktetését, sőt, mintha még ütősöket is hallanék, attól függetlenül, hogy rengeteg benne az effekt. Igazi simogató-nyugtató darab, aminek viszont van egy nagyon határozott ritmusa is. Kifejezetten erős indításnak tartom. A lendület folytatódik a Default-tal - mennyire hiányolom az ilyesféle triphop-szerű irányokat a populáris zenéből! Persze már itt felsejlik, hogy akinek eddig ellenére volt ez a stílus, vagy éppen Thom Yorke hangja (ez inkább valószínű), az nem biztos, hogy végig fogja hallgatni a lemezt. Aki viszont akár csak egy picit is nyitottabb zeneileg, nagyon hamar megszeretheti. Van egyfajta magával ragadó húzása, ugyanis.

De vissza a dalokra: az Ingenue esőcsepp-effektjei miatt marad emlékezetes, a Dropped eléggé lélektelenül indul, hogy aztán meglepjen minket az újabb basszustémával, karcos, halk zörgésekkel, hangokkal. A legjobb jelző, amiből egyébként a lemez homogén jellege is adódik, talán a hipnotikus lehetne: minden számnak, legyenek bármennyire különbözőek, megvan a jellegzetes lüktetése, duruzsolása, ami kicsit meditatívvá teszi őket, de nem az elmerülő-kikapcsoló értelemben: rengeteg bennük az energia. Nem fognak minket felemelni, de letaszítani sem: még akár kontemplatív, gondolkodtató zenének is merném nevezni azt, amit hallunk.

Az Unless talán az első, ahol egy kicsit érzem, hogy fenyeget az egyhangúságba fordulás veszélye, de még mindig kedves a fülnek. Aztán hopp, következik a Stuck together pieces, ami szinte felráz a kövér basszussal, a kongák-egyebek zörgésével. Ez is egy nagyon erős pont, harmonikus, viszont a többinél markánsabb, az egyik kedvenc, talán azért is, mert ebben lehet érezni a leginkább a hangszerek jelenlétét. A kislemezdallá avanzsált Judge Jury and Executioner ezt még megfejeli egy akusztikus gitárral is: remek, hol volt ez eddig!? Mégsem marad olyan emlékezetes számomra, mint az előző dal, mert kissé szétesik. A Reverse running dobbal, cinekkel, gitárral indít – a lemez utolsó felére tartogatták volna a hangszereket? Kellemesen disszonáns, „tört”, lebegő dal, szintén a legjobbak közé sorolnám. A záró és címadó Amok építménye ismét a basszusra lett felhúzva: bár egyáltalán nem rossz dal, zárásnak kicsit egyhangú.

 

 

Összességében az Amokot jó lemeznek tartom, ámbár vannak fenntartásaim: az album második feléig nagyon keveslem a hangszereket. Egy darabig azon gondolkodtam, miért kellett bandaként kiadni az anyagot, aztán szerencsére megnyugtattak, de csak részben. Mindenkinek ajánlanám meghallgatásra, persze lehet, hogy sokan nem fogják szeretni, mert maga Thom Yorke is megosztó figurája a zenei életnek, ráadásul a disszonanciát sem mindenki kedveli. A lényeg, hogy sok az érték, a finomság, az aprólékosság az Amokban, még akkor is, ha ez inkább egy Yorke-szóló, semmint egy új szuperzenekar teljesítménye.

Jó hír, hogy az Atoms for Peace többek között a poznani Malta fesztiválon is fellép majd, a rendezvény headlinereként (a másik headliner pedig a legendás Kraftwerk lesz).

govinda

MyMusic értékelés: 7/10

Atoms for Peace – Amok (XL Recordings, 2013)

 

tracklista:

1.    Before your very eyes...
2.    Default
3.    Ingenue
4.    Dropped
5.    Unless
6.    Stuck together pieces
7.    Judge Jury and Executoner
8.    Reverse running
9.    Amok
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky