3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. március 4. | govinda

Mi a helyzet ezzel a stílussal? Larry Hangman

Copyright:

Larry Hangman: Sinus Rock | Február 26-án jelent meg a Larry Hangman legfrissebb lemeze, a Sinus Rock. A trió marad az általuk bejárt, jól működő utakon, ez azonban nem jelenti azt, hogy már meglévő hallgatóik mellé ne lennének képesek megnyerni új rétegeket, akár tömegeket. A Sinus Rock elég ígéretes – képes-e azonban a szinti-pop-rock egy teljes album erejéig élvezetes maradni?

A Larry Hangman is az MR2 által előszeretettel játszott-szerepeltetett zenekarok közé tartozik (a Fogyasztó és az Aszteroida is rengetegszer szólt adásban), az áttörő népszerűség viszont még várat magára. A tehetség és a tapasztalat megvan (Keleti Tamás és Zana „Zsazsa” Ferenc a Carbonfoolshoz kötődnek, jelenlegi és volt tagok, az énekes Kanász Dusán pedig magát a Larry Hangmant 2000-ben alapította, akkor még Tisch Bálinttal), de mi a helyzet a zenével? Nézzük meg, mit nyújt nekünk a Sinus Rock!
 
A nyitó "Írtál egy dalt" ugyan szellemes, de kicsit talán túlságosan is didaktikus – a zenei alapra viszont nem lehet panasz. Az Aszteroidát ismerik talán a legtöbben, ezért nem is nagyon kell bemutatni, nagyjából lefedi a „bulisláger” szó jelentését. Feszes, dallamos, megjegyezhető, teljesen rendben van. Szerethető és fontos a basszusfutamok ereje, mint ahogy az a Kicsit megalázban is hallható: némileg ellensúlyozza, telíti a szintetizátorok sterilitását. Ha már gépiesség: a számomra kissé lapos "LCD" a „digitális szerelem” jegyében szól - lám, rögtön következik a "Szerelem téma". Az egyik legjobbnak tartom: pusztán a könnyedsége okán. Tudom, hogy klisé, de bármilyen rádió mai repertoárjában el tudnám képzelni, kár, hogy nincs a lemezen több ebből a színből. A "Tiéd a ház" refrénje engem kissé a kilencvenes évek magyar popslágereire emlékeztet - ez lehet, hogy elsőre rémesen hangzik, de valójában kellemes kis nóta, biztos fogás. Az Az, ami van zsibbasztóan lüktető, kicsit torz, nem tartozik a legjobbak közé. A "Törd a szárnyát szét!" intrójával egy csipetnyit a régi videojátékok emlékeit hozza vissza, de valójában ez is egy nagyon élvezhető darab. Ejtsünk pár szót Kanász Dusán hangjáról is: valahogy azt érezni, sosem hagyja el azt a tartományt, amiben komfortos, mégis minden számban máshogyan szól egy picit, és nem szürkül el. Néha ugyan rezeg a léc, de elkerüli, hogy unalmas legyen - valahogy maguk a dalok is így néznek ki.
 
A "Csillagfény Disco"-ban a már megszokott ketyergések-püttyögések mellé kapunk egy emberes gitárszólót is, aminek örülni lehet (éppen akkor, amikor már kezdett volna kissé unalmassá válni). A "Taxi, készpénz, útlevél" az edzett térdízülettel rendelkező emberek nagy kedvence lehet, folyamatos rugózása-ütemes sodrása a táncoslábúaknak jót ígér. A "Dilentánsokkk"-nál fog el először az érzés, hogy ezt bizony már egyszer hallottam: kissé ismétli a nyitódal lényegét, és zeneileg is már felmutatott dolgokból építkezik. A "Jogos tulajdonos" is hozza az eddigre már ismert színvonalat, rendes munka, nem több. Viszont egy újabb személyes kedvencem követi: a "Drága Margit" teljes meglepetésként indít egy szál gitárral, bővül egy vonóssal, az eddigiektől annyira eltérő hangulatot hozva, hogy nem lehet nem szeretni. A "Drága Margit" az a lóláb, ami kilóg, de mennyire jól teszi! Zárásként is egy igen erős dalt kapunk, méghozzá feldolgozást, amit már az Animától is szerettem, de így is legalább olyan jó, persze Prieger Fanni sem maradhatott ki. Kicsit enyhült az eredetihez képest, már ami a „bulifaktort” illeti: másfelől karcosabb, keményebb lett, de ami fontosabb, hogy Dusán szólamának beemelésével más értelmet is nyert.
 

 
Lehetne még arról elmélkedni, mi a helyzet ezzel a stílussal és a magyar nyelvvel, mint párosítással, de erről inkább mindenki gondolkodjon el maga. Összességében elmondható a Sinus Rockról, hogy egy jól összerakott anyag, és ha külön-külön hallgatjuk őket, mindegyik dal élvezetes. Együtt nem biztos, hogy átütő erővel hatnak, de talán ez nem is céljuk: többségében könnyed, táncolható, „slágeres” dalokról van szó, közöttük négy-öt kiemelkedővel. Tulajdonképpen mindenkinek ajánlanám, aki egyszerűen csak „jó zenét” szeretne hallgatni – valószínűleg bővülni fog a Larry Hangman-szimpatizánsok köre, ha nem is robbanásszerűen.
 
govinda
 
MyMusic értékelés: 7/10
 
Larry Hangman: Sinus Rock (1G Records, 2013)
 
1. Írtál egy dalt
2. Aszteroida
3. Kicsit megaláz
4. LCD
5. Szerelem téma
6. Tiéd a ház
7. Az, ami van
8. Türd a szárnyát szét!
9. Csillágfény Disco
10. Taxi, készpénz, útlevél
11. Dilettánsokkk
12. Jogos tulajdonos
13. Drága Margit
14. Tedd a napfényt be a számba
 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky