Yellow Spots: AgylebenyFört | A produkció mögött zeneileg jól képzett emberek állnak, a stílusukat ők maguk psychobilly-ként aposztrofálják, ska és jazz elemekkel vegyítve. Utána mentünk, milyen is a 2012 év végén megjelent Yellow Spots AgylebenyFlört című lemeze. Lássuk!
...jutott eszembe a régi vicc mikor először lepörgettem a Yellow Spots új, AgylebenyFört című korongját. Őszintén szólva nem hallottam még ezelőtt a zenekarról, de úgy voltam vele, hogy ez csak előny, hiszen tiszta fejjel tudom megítélni a hallottakat...
...gondoltam én, naiv kisfiú. Itt egy pillanatra megállnék: valószínűleg már mindannyian láttunk gore filmet. Tudjátok, amikor belek folynak, végtagok szakadnak, és a láncfűrész sem egészen fába mártódik. Gondolom az is megvan, amikor a borzalmakat humorral teszik emészthetővé. Nos, a zenekar tökéletesen megvalósította ezt a koncepciót, a zenében! S mint egy jó trancsírozós horror után, a YS lemezt meghallgatva is finom lelkifurdalásunk van, hogy egy ilyen morbid tobzódáson ennyire jól szórakoztunk. Mert szórakozunk, nem is kicsit!
A produkció mögött zeneileg jól képzett emberek állnak, a stílusukat ők maguk psychobilly-ként aposztrofálják, ska és jazz elemekkel vegyítve. Az első számtól fogva erős hangulatot áraszt, ami magába szippant, és mint egy groteszk cirkusz attrakcióin, úgy megyünk végig számonként Professzor Schlek és Aberrált atya (a világ legeltaláltabb művészneve) ápolásra szoruló gondolatain. Külön kiemelném azt, hogy a három vokalista hölgy lágyan csengő hangján mennyire kontrasztosan jelennek meg a horror elemek. Mindez a témához passzolóan abszurd humorral, filmekre és regényekre való utalásokkal, és jópofa, a már előbb említett hangulatot megkoronázó közjátékokkal. Szó van itt Lipótmezőről, elhagyott iskolai szertárról, a texasi bekötőútról (homage bőrpofának), szellemautókról, és minden egyéb valamire való horrorfilmes kellékről.
Nekem tetszett az Agylebenyflört. És habár nincs beutalóm a zárt osztályra, de mégis, a lemezen minden szám megnevettet. Aki egy kicsit szereti a groteszk vagy morbid humort, az mindenképpen tegyen egy próbát, mert a lemez hangulata bizony utánozhatatlan, és sem a hangszerelés, sem a vokál nem hagy kívánnivalót maga után.
Azért egyik taggal sem maradnék kettesben huzamosabb ideig zárt térben, de ha beüt a zombi apokalipszis, én Yellow Spotsra fogom aprítani az ellent.
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer