2012. október 7. | govinda

Mintha egy napot átbeszélgetnél a csajoddal - HS7 album!

Heaven Street Seven: Felkeltem a reggelt|Négy év után jelentkezik új nagylemezzel Magyarország egyik legrégebbi és legmegbízhatóbb „alternatív” zenekara. A Felkeltem a reggelt tizenegy dala egytől egyig szórakoztató, a szó legegyszerűbb értelmében: élvezet hallgatni őket, élvezet elmerülni bennük. Egyszerre nyújtják a jól megszokott, jellegzetes HS7-hangulatot, mégis eredetiek maradnak. De nézzük részletesen, mit is nyújt nekünk a korong és annak darabjai!

Nem véletlenül tettem idézőjelbe az alternatív szót: sokan sokféleképp elmondták már, hogy amit itthon így illetünk, az máshol gond nélkül beleilleszkedik a mainstream vonalba. Nem egy, nálunk alternatívként definiált banda óriási nemzetközi népszerűségnek örvend (például a Coldplay, a Muse, a Kings of Leon vagy a The Killers). Tulajdonképpen a Felkeltem a reggelt is gond nélkül szerepelhetne a népszerű zenék palettáján – meg is érdemli, viszont még mindig hajlamosak rétegzeneként kezelni. Pedig ez a lemez több mint alkalmas arra a feladatra, hogy nagyobb tömegeket vezessen be a Heaven Street Seven számukra eddig ismeretlen világába.

Lovasi András, a magyar alternatív színtér kvázi-pápája (és papája), a Megadó Kiadó vezetője így nyilatkozott az albumról: „Itt van ez a lemez, amelyik amellett, hogy hozott megint néhány nagy HS7-slágert a hagyományosabb fajtából, hozott egy új, jóval kevésbé "britpopos" (jelent ez még valamit?) hangzású dalsort, amelyik nem csak azzal tűnik ki, hogy mennyire merészen eltávolodtak a hagyományos gitáralapú hangzástól, hanem azzal is, hogy soha nem volt még ennyi személyes hangvételű, mégis elegáns hangütésű  dal, nem hogy egy HS7 lemezen, de talán az utolsó tíz év magyar termésében sem. Szűcs kivirágzott.” Nagyjából ezt látom én is: utoljára a 2002-es Kisfilmek a nagyvilágból váltott ki belőlem hasonlóakat. A tizenegy szám tulajdonképpen tizenegy eltérő dimenzió, de egyikük sem kakukktojás vagy gyenge láncszem. Ez a korong legnagyobb erénye: nagyon különböző darabok állnak össze egy koherens válogatássá. No de, menjünk sorjában.

Az intró, a Mi lányaink, illetve az utána következő Nem elég és Gesztenyefák alatt képviselhetik a Lovasi által is említett klasszikus HS7-irányt. A Mi lányaink erős felütés a maga derűs tombolásával, amit egy kicsit megfékez a Nem elég feszes könnyedsége, mely máris slágernek számít (gyakran szól a Petőfin mostanában). A legklasszikusabb dal szerintem a Gesztenyefák alatt, hosszú, „mesélős” verzékkel, egy olyan refrénnel, ami mintha eleve arra lett volna tervezve, hogy több ezer edzett torok üvöltse egyszerre.

Jön a „britpopos” blokk, melyet A réten nyit meg: szaggatottságával, telt basszusaival mutat újat a megszokotthoz képest – talán ez a dal kapcsolódik leginkább a nemzetközi fősodorhoz. Számomra A Te meséd a lemez egyik csúcspontja: nagyon Heaven Street Seven-ös, és mégsem az, helyenként a The Cure hőskorát idézi fel bennem. Azt az édes-bús atmoszférát hozza, amit a legjobban szeretek a csapat munkásságában, de ebből a többi dalban is van bőven. A Rengeteg bort is kiemelkedőnek tartom, annak ellenére (vagy talán éppen azért), hogy jócskán gyanítok benne humort, de egyáltalán nem válik komolytalanná. Itt volt érezhető elsőként számomra az elektronika túlsúlya, ami egyáltalán nem baj, sőt! Ezt a vonalat követi a picit szürreális, karcos Három bárány is. A Faun lassabb, melankolikusabb (az a dal, amit jólesik egymagunkban kedvtelésből énekelgetni), a Zseléből pedig igazi bulisláger válhat. Pirospontot érdemel az elektronikus alapok és a tisztességes gitárszaggatás okos vegyítése.

Itt azonban nyitnék egy harmadik szakaszt is – ennek nincsenek különösebb zenei okai, inkább a dalok hangvétele miatt tartom indokoltnak. A 974 és az Úristen ugyanis a többihez képest is jóval bensőségesebb darabok. Szűcs Krisztián is megerősít abban, hogy a lemeznek igenis van íve: „A roadmanagerünk, Kisdohány szerint az egész olyan, mint egy reggeltől a következő reggelig tartó szabad beszélgetés a csajoddal.”

Ezt a lemezt tényleg érdemes egyben meghallgatnunk. Vannak olyanok, akik szerint most tért vissza önmagához a zenekar, de minden bizonnyal olyanok is lesznek, akiknek éppen az újdonságok fognak tetszeni. A dalszövegek egy külön cikket is megérdemelnének: azért voltak és lesznek kiemelkedőek, mert van bennük egy olyan közvetlenség (azzal együtt, hogy rengeteg mélység is), amit máshol nem találunk. Szűcs szövegei ezúttal is ügyesen megtartják a balanszot egyszerűség és költőiség között, az pedig mindannyijuk érdeme, hogy teljes összhangba kerülnek a zenével. És azt még nem is említettem, hogy maga a zenekar tette elérhetővé a lemezt a kedvenc videó szolgáltatónkon. Hallgassátok!

govinda

MyMusic értékelés: 9/10

Heaven Street Seven Felkeltem a reggelt (2012, Megadó kiadó) tracklista:
1. A mi lányaink
2. Nem elég
3. Gesztenyefák alatt
4. A réten
5. A te meséd
6. Rengeteg bor
7. Három bárány
8. Faun
9. Zselé
10. 974
11. Úristen