3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. október 5. | Bertoni

Ínyencekre hangolva - Blue sPot

Copyright:

Blue sPot Café | A 2005 májusában Blues project néven alakult formáció 2009 óta kísérletezik saját dalokkal is, ekkor keresztelkedtek át Blue sPot-ra. Bárth János, Kelemen László, Mezőfi István és Oszkó Péter a kortárs rhythm & blues, az alternatív rock és olykor a folk, illetve a drum & base területein kalandozó, kísérletező kedvű és az élőzene elsődlegességét valló zenészek. Debütalbumuk CD formátumban a kapolcsi fesztivál emlékére a Blue sPot Café címet kapta, lényegében stílusgyakorlatok tárházának tekintik.

Az együttes előszeretettel lép fel népszerű budapesti klubokban a Trafiktól a Sileniusig, közönségük pedig nagyobb részt egyetemistákból és középkorúakból áll. A stílusok keverését jó érzékkel pedzegetik, és az alapirányzatok klasszikusainak fortélyait is ellesték. Mindebből egy jó hangulatú összeállítás kerekedett, ami 15 igényes dallal látja el a zenei ínyenceket, ráadásul mindezt magyar szövegekkel.

Már az első számmal belevágnak a sűrűjébe: van egy rockosabb alap, ami a szájharmonikától nagyon egyedi lesz, és bár nem zúz agyon, de azért kellően felpörget. A hangszerek dominanciája egyébként változó az egyes dalokban, hol a harmonika erősödik kicsit country-s beütést kölcsönözve a hangzásnak, hol a gitár, amitől például az Emlékdal Santana-san latinos lett. Ami a dalszövegeket illeti, a Rossz Idő refrénje kifejezetten fülbemászó. A népies verziók nyelvezete mondjuk sokkal súlyosabbnak hat, mint a többi szöveg, és nem is mindig illeszkedik jól a hangszereléshez, de persze mindenki maga dönti el, melyik irány szimpatikusabb számára. Hozzám ebben a stílusban közelebb állnak a vagány, köznapibb, helyi utalásokkal tűzdelt nóták, mint a fennkölt metaforák.

A Lemaradok és a Hidegen Fújnak A Szelek Tankcsapda-utalásai üdítően hatnak, az Engem Vársz pedig a Hooligans-re hajaz, ami csak bók a Blue sPotra nézve, hiszen meglehetősen sikeres bandákról van szó. Az énekhanghoz is talán jobban megy a nyersebb, keserűbb hangvétel, mint például az Emlékdal kritikus szemlélete, de például a Tunya Férfi is jól sikerült, kicsit gunyoros, klasszikusabb jellegű dal.

Összességében azt mondhatjuk, hogy rétegzene, hiszen egyelőre kevesen vannak, akik egyaránt szeretik a költői jellegű szövegeket és a blues-rock-folk-drum&bass kombinációt. Talán az utolsó két szám példázza legjobban, milyen (a szó pozitív értelmében) változatos zenei teljesítményre képesek: a Legjobb Képed dühös, ugrálva táncolós percei után a Remeg a Levegő romantikus, párizsi utcazenét idéző ütemeivel zárnak. Széles tehát a paletta, és valószínűleg a fellépéseken továbbra is játszanak majd feldolgozásokat a saját dalok mellett, így a közönség mindenből kap egy kicsit, de az is biztos, hogy senki nem fog unatkozni.

Idén várhatóan még négyszer hallhatók élőben: október 10-én a Trafikban, október 20-án a Silenusban, november 8-án a Muzikum klubban, december 15-én pedig ismét a Silenus színpadán lépnek majd fel.

Bertoni

MyMusic értékelés: 8/10

Blue sPot: Blue sPot Café (2012) tracklista:

1 Jön Közelebb
2 Rossz Idő
3 Lemaradok    
4 Szomorú Az Idő    
5 Egy Hét    
6 Engem Vársz    
7 Hidegen Fújnak A Szelek    
8 Csend Van    
9 Madár, Madár    
10 Emlékdal    
11 Tunya Férfi    
12 Képernyőn
13 Nélküled    
14 Legjobb Képed    
15 Remeg A Levegő    
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky