2012. október 5. | Bertoni
Blue sPot Café | A 2005 májusában Blues project néven alakult formáció 2009 óta kísérletezik saját dalokkal is, ekkor keresztelkedtek át Blue sPot-ra. Bárth János, Kelemen László, Mezőfi István és Oszkó Péter a kortárs rhythm & blues, az alternatív rock és olykor a folk, illetve a drum & base területein kalandozó, kísérletező kedvű és az élőzene elsődlegességét valló zenészek. Debütalbumuk CD formátumban a kapolcsi fesztivál emlékére a Blue sPot Café címet kapta, lényegében stílusgyakorlatok tárházának tekintik.
Az együttes előszeretettel lép fel népszerű budapesti klubokban a Trafiktól a Sileniusig, közönségük pedig nagyobb részt egyetemistákból és középkorúakból áll. A stílusok keverését jó érzékkel pedzegetik, és az alapirányzatok klasszikusainak fortélyait is ellesték. Mindebből egy jó hangulatú összeállítás kerekedett, ami 15 igényes dallal látja el a zenei ínyenceket, ráadásul mindezt magyar szövegekkel.
Már az első számmal belevágnak a sűrűjébe: van egy rockosabb alap, ami a szájharmonikától nagyon egyedi lesz, és bár nem zúz agyon, de azért kellően felpörget. A hangszerek dominanciája egyébként változó az egyes dalokban, hol a harmonika erősödik kicsit country-s beütést kölcsönözve a hangzásnak, hol a gitár, amitől például az Emlékdal Santana-san latinos lett. Ami a dalszövegeket illeti, a Rossz Idő refrénje kifejezetten fülbemászó. A népies verziók nyelvezete mondjuk sokkal súlyosabbnak hat, mint a többi szöveg, és nem is mindig illeszkedik jól a hangszereléshez, de persze mindenki maga dönti el, melyik irány szimpatikusabb számára. Hozzám ebben a stílusban közelebb állnak a vagány, köznapibb, helyi utalásokkal tűzdelt nóták, mint a fennkölt metaforák.
A Lemaradok és a Hidegen Fújnak A Szelek Tankcsapda-utalásai üdítően hatnak, az Engem Vársz pedig a Hooligans-re hajaz, ami csak bók a Blue sPotra nézve, hiszen meglehetősen sikeres bandákról van szó. Az énekhanghoz is talán jobban megy a nyersebb, keserűbb hangvétel, mint például az Emlékdal kritikus szemlélete, de például a Tunya Férfi is jól sikerült, kicsit gunyoros, klasszikusabb jellegű dal.
Összességében azt mondhatjuk, hogy rétegzene, hiszen egyelőre kevesen vannak, akik egyaránt szeretik a költői jellegű szövegeket és a blues-rock-folk-drum&bass kombinációt. Talán az utolsó két szám példázza legjobban, milyen (a szó pozitív értelmében) változatos zenei teljesítményre képesek: a Legjobb Képed dühös, ugrálva táncolós percei után a Remeg a Levegő romantikus, párizsi utcazenét idéző ütemeivel zárnak. Széles tehát a paletta, és valószínűleg a fellépéseken továbbra is játszanak majd feldolgozásokat a saját dalok mellett, így a közönség mindenből kap egy kicsit, de az is biztos, hogy senki nem fog unatkozni.
Idén várhatóan még négyszer hallhatók élőben: október 10-én a Trafikban, október 20-án a Silenusban, november 8-án a Muzikum klubban, december 15-én pedig ismét a Silenus színpadán lépnek majd fel.
Bertoni
MyMusic értékelés: 8/10
Blue sPot: Blue sPot Café (2012) tracklista:
1 Jön Közelebb
2 Rossz Idő
3 Lemaradok
4 Szomorú Az Idő
5 Egy Hét
6 Engem Vársz
7 Hidegen Fújnak A Szelek
8 Csend Van
9 Madár, Madár
10 Emlékdal
11 Tunya Férfi
12 Képernyőn
13 Nélküled
14 Legjobb Képed
15 Remeg A Levegő