3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. október 2. | Jam

Manapság ki hisz az ilyesminek? Green Day - Uno!

Copyright:

Green Day - Uno! | Befutott az Green Day trilógiájának első felvonása, amely ugyan világokat nem fog teremteni, sem megváltani, de legalább egy kellemes bő 40 percet el lehet vele tölteni. A marketinggépezet már vagy két hónapja ontja magából az újdonságokat: hol egy klip, hol egy botrány, hol egy drog- és italproblémákkal küszködő Billie Joe személyében. Ez pedig azért nagyon jó a Green Daynek, mert az új lemez előtt ennél többet nem is foglalkozhatnának velük. Persze hogy ebből mi igaz, és mi csak kitaláció, azt mindenki eldöntheti magának. Az viszont biztos, hogy itt az új korong, amely ha nem is teljesen, de egy kicsit visszakanyarodott a klasszikus GD dalok felé, úgyhogy én pozitívnak ítéltem a változást.

Bár meg kell mondanom, hogy az "American Idiot" és a "21st Century Breakdown" olyan lemezek voltak, amelyeket ronggyá hallgattam, mégis a klasszikus GD korszak a "Warning"-gal 2000-ben lezárult. Most viszont, ahogy hallgattam az új korongot, sokszor olyan benyomásom volt, mintha a "régi szép időkben" lubickolnék, ezért pedig hálás voltam. Persze hiába nyilatkozták Billie Joe-ék, hogy ez a legkreatívabb időszakuk, dőlnek belőlük a dalok, meg hogy visszanyúlnak a régi jó dolgokhoz... manapság ki hisz az ilyesminek? Minden banda ilyen nagy szavakkal dobálózik, aztán meg jönnek ki a förtelmesnél förtelmesebb albumok. Legalább az „Uno!” ennél több.

Ugye a lemez egyik felét már ismerjük klipekből, élő videókból és simán kihozott "csak zenéből", ezért inkább a másik felével foglalkoznék kicsit. A "Kill the DJ"-t korábban lehúztam, hogy unalmas, de ezt most visszaszívom, ugyanis ebben a lemezkörnyezetben zseniálisan el van helyezve, és üdítő színfoltként hat a punk-rock dalok között. Szóval egy tökéletes példa arra, hogy nem túl kiemelkedő dal is lehet jó, ha jól van beágyazva. Meg is lepődtem, hogy dúdoltam napokig, de hát ez van. Szóval új dal a "Carpe Diem", amely nekem valamelyik régi dalt idézte fel, de ha a fejemhez fognának egy pisztolyt, akkor sem tudnám megmondani, hogy melyiket. Úgyhogy annyira nem jött be, kicsit önkoppintás jellege volt. Bár ha hozzátesszük, hogy azért a GD stíluson belül szokott maradni, és ritkán csinál szélsőséges dalokat, akkor majdnem minden számra ezt mondhatnám - de lépjünk most ezen túl. Meg a "Fell for You"-n is, mert körülbelül arról is ugyanezt tudnám elmondani. Viszont azt legalább van mihez hasonlítani: a "Jesus of Suburbia" egyik részéhez.

Itt van még nekünk a "Loss of Control" és a "Troublemaker", amelyek viszont már sokkal érdekesebbek. Míg előbbi végre kapott egy kis sebességet a "Let Yourself Go"-hoz hasonlóan (csak ebben kevésbé jó a refrén), addig utóbbi egy akusztikus gitárral támogatott, könnyed, Offspring-dalokat idéző alkotás. Nekem ez a két dal nagyon bejött. Ezután az "Angel Blue" rock n roll-os gitártémája és punkos száguldása már csak kedves ráadás volt, míg az "Sweet 16" felteszi minderre a koronát. (Mivel ehhez a dalhoz személyes élményt tudok kötni, nekem ez lett a lemez csúcspontja.) Az utolsó ismeretlen dal pedig a "Rusty James" volt, amely szintén egy kicsit átlagosra sikeredett, de ettől még bőven a hallgatható kategóriába tartozik. Talán csak a 4 perc pluszos hossza miatt tűnik kicsit unalmasnak. Az "Oh Love" pedig méltó lezárása az albumnak, úgyhogy őszintén mondhatom: várom a folytatást!

 



MyMusic értékelés: 8/10

Jam

Green Day Uno! (2012, Reprise Records)

 

1. Nuclear Family
2. Stay The Night
3. Carpe Diem
4. Let Yourself Go
5. Kill The DJ
6. Fell For You
7. Loss Of Control
8. Troublemaker
9. Angel Blue
10. Sweet 16
11. Rusty James
12. Oh Love

  

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky