Nem kísérlet, csak szimplán jó - Intim Torna Illegál
Intim Torna Illegál: Kísérlet | Az Intim Torna Illegál lájtos alter-rock albumot készített, amin az utóbbi a markáns irány. A „Kísérlet” az ITI második lemeze, amin egyértelműen legalább annyi sláger lapul, mint az előző CD-n. A „Mennyország kapujában” már bizonyított, hiszen nem sok ember lehet, aki ezt ne ismerné/szeretné.
Az ITI első anyaga, a „Cirkusz” hamar elhozta a srácok számára a népszerűséget és a rajongók tömegét. 2012-ben pedig kiadták a második lemezüket, a „Kísérlet”-et. A trackek mindegyikének van mondanivalója, és könnyen találunk rajta frankó riffeket is.
A cím alapján feltételezhetjük, hogy zenei kísérletezgetésnek leszünk tanúi, de a 11 dal meglepően kiegyensúlyozott és a stílusát tekintve egységes. Mindazonáltal a „Kísérlet” végig magán hordoz egyfajta Tankcsapda utánérzést. A Magyarországon meghonosodott klasszik rock felé hajlik a legtöbb szám, sőt időnként Dorogi Péter hangja is Lukács Lacira hajaz. Ez a feeling azonban nem vesz el az album érdemeiből.
Túl sok komolyságot sem kell várnunk: például az „Eva Mendes” vagy a „Nevetségesen” tipikusan poén szám. Hiszen hogy is lehetne nem röhögni az utóbbi dal buli emlékfoszlányain?! Ennél jóval keményebb és sötétebb hangulatot kap el a „Hozzátok a nőket”. El lehet merengeni a „Hold” vagy a „Fekete Mambó” hallgatása közben. Ebből is látszik, hogy a lemez többféle hangulatot kiszolgál, és nem megy rá egy meghatározott konceptre.
A „Kísérlet” meglepően érett zenei alkotás, főként hogy csupán egy második kiadványról beszélünk. Egy dolgot kívánhatunk az ITI-nek: csak így tovább!
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább
Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább
Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább
Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább