Slágeres dalok a Matchbox Twenty északi albumán

Matchbox Twenty: North (2012) | Megjelent a Matchbox Twenty új albuma „North” címmel! Rob Thomas bandája tökéletes poplemezt adott ki, amit öröm hallgatni. Igazán minőségi, mégis könnyed dallamok várnak mindenkit „Északon”.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Matchbox Twenty
kapcsolódó cikkek
- Brit elegancia az ősrock hangjain
- Pink megmondja a tutit a szerelemről

Ha valakinek esetleg nem ismerős a Matchbox Twenty, akkor is biztosan hallott már a frontemberről: Rob Thomas Carlos Santana-val karöltve néhány éve felszántotta a slágerlistákat a „Smooth”-szal. A megragadó hangú énekes a Matchbox Twenty tagjaként is ugyanilyen színvonalas munkát végez.

A zenekar negyedik stúdióalbumáról, a „North”-ról általánosságban el lehet mondani, hogy javarészt középtempós dalok vannak rajta. Természetesen kihagyhatatlan a rádiókból ismert „She’s so Mean”. A legtöbb szám slágeres és fülbemászó, valamint a bandának egy egységes anyagot sikerült összeállítania. Talán az „English Town” lóg csak ki egy kicsit a sorból, és pont emiatt lett szerintem ez az album legjobb száma.

A „North” lassú darabjai kivétel nélkül jól sikerültek. Úgy hatásosak, hogy mellőzik a csöpögős felhangot (pl. „Sleeping At The Wheel” vagy „The Way”), amit azért annyira nem is egyszerű elérni. A pár éve átütő sláger, a „How Far We’ve Come” hangulatát leginkább a „Radio” idézi vissza. Ezzel hasonlóképp energikus és jókedvre derítő dal született.

A Matchbox Twenty új anyaga egy szórakoztató lemez, amire nem nagyon lehet ráunni. Habár nincsenek benne világmegváltó zenei megoldások, és a popzene megújítását is felesleges elvárni a „North”-tól, mégis az év egyik legkellemesebb albumának nevezhető!

A MyMusic értékelése: 8/10.

Matchbox Twenty: North (2012.)

1. Parade

2. She's So Mean

3. Overjoyed

4. Put Your Hands Up

5. Our Song

6. I Will

7. English Town

8. How Long

9. Radio

10. The Way

11. Like Sugar

12. Sleeping at the Wheel

Anikó

cimkék
- 2012, lemezkritika, Matchbox Twenty, North, Rob Thomas, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább