2012. szeptember 26. | Bertoni
Mark Knopfler Privateering | Szeptember 3-án a Mercury Records gondozásában jelent meg a brit gitáros, énekes, dalszövegíró, producer és filmzeneszerző Mark Knopfler hetedik szólólemeze Privateering címmel. Stílusában a rockot számos egyéb árnyalattal vegyíti: blues, folk, kelta és ősrock elemek váltják egymást 20 számon keresztül, és minőségi hangszerelés kíséri a már jól ismert, andalítóan kellemes baritont. Vajon mi a titka Knopflernek, hogy még ennyi év után sem lehet igazán megunni?
Az utóbbi időben egyre több 60 feletti zenész bizonyítja, hogy őket nem igazán érdemes nyugdíjazni – Mark Knopfler is ilyen. Számos zenei elismerés (a Grammy-k mellett három életműdíj és még bőven sorolhatnánk) és a közönség, illetve a kritikusok visszajelzései viszik előre immár hetedik albumáig. A Privateering eddig többnyire pozitív visszhangnak örvend, a slágerlistákon pedig vezető helyen van: Hollandiában és Németországban első, az olasz, lengyel, spanyol, svájci mércén második, de nálunk is ott van a legjobb 10 között.
Az ősi hangulatú angol-amerikai dalok többsége nem arra törekszik, hogy az embernek önfeledt szórakozást nyújtson, úgyhogy a zenéből jókedvre vagy lendületre vágyók inkább hallgassanak mondjuk Pinktől egy-egy dalt. Viszont ha kellően kitombolták magukat, azért érdemes belehallgatni, mit is hozott össze ez a kivételesen tehetséges, minden ízében zenész brit pasas, ugyanis lélegzetelállító az az elegancia és profizmus, amivel ezt az agglegényesre formált lemezt megkomponálta.
Az értékelések általában azt emelik ki, hogy egy viszonylag terjedelmes felvételről van szó (a dalok többsége 4-5 perces), ahol a minőségi zene a profik lazaságával van előadva, méghozzá nagyon kellemesen. Ezt mind csak megerősíteni tudom, illetve kiegészíteni azzal, hogy bár nagy meglepetést nem hoz - sem önmagához képest, sem általában -, kétségtelenül van egy sajátos atmoszférája a lemeznek, ami a melankolikus dalokat is kellemessé teszi. Páratlanul sok hangszert vonultat fel, kicsit retro is, és még a néhol unalmasba forduló hullámzásban is képes tetőpontokra érni. A Don't Forget Your Hat irigylésre méltó eleganciával küld el a búsba, és mintha ezzel a gesztussal is egy olyan részét ragadná meg a hagyománynak, az őseinktől kapott viselkedésmintáknak és életlehetőségeknek, amikről nem szokás már megemlékezni. Ilyen képességekkel Knopfler persze megteheti, hogy ne az aktuális divatokkal törődjön, hanem a saját zenei irányait fűzze csokorba, de amíg ez ilyen minőségi válogatást eredményez, azt hiszem, senki nem róhatja fel neki.
MyMusic értékelés: 8/10
Bertoni
Mark Knopfler Privateering (2012, Mercury) tracklista:
Disc1
1. "Redbud Tree" – 3:19
2. "Haul Away" – 4:01
3. "Don't Forget Your Hat" – 5:15
4. "Privateering" – 6:19
5. "Miss You Blues" – 4:18
6. "Corned Beef City" – 3:32
7. "Go, Love" – 4:52
8. "Hot or What" – 4:54
9. "Yon Two Crows" – 4:26
10. "Seattle" – 4:17
Disc2
1. "Kingdom of Gold" – 5:22
2. "Got to Have Something" – 4:01
3. "Radio City Serenade" – 5:13
4. "I Used to Could" – 3:36
5. "Gator Blood" – 4:15
6. "Bluebird" – 3:27
7. "Dream of the Drowned Submariner" – 4:57
8. "Blood and Water" – 5:19
9. "Today Is Okay" – 4:45
10. "After the Bean Stalk" – 3:54