Szelektív hulladékgyűjtés – Death Grips: The Money Store

Death Grips: The Money Store | A Death Grips az elmúlt évek legnagyobb meglepetésével és rejtélyével szolgált legújabb Money Store című albumukkal. Nemcsak, hogy felforgatták az ember eddigi elképzelését a kortárs hip-hop zenéről, de mind ezek mellett egy jelentős lemezcéggel szerződtették le legújabb albumukat, ami nem kis dolog elnézve a zenéhez való radikális hozzáállásukat.

Hogy mind ezt hogyan sikerült nekik összehozni rejtély marad, ahogyan az is hogyan képes ez az eszement, experimentális, vad és elementáris hip-hop ennyire nagyon figyelemreméltóan jól működni. A teljesen kompromisszumok nélkül építkező hang kollázsokból összeragasztgatott szónikus őrület szinte csodával határos módon éppen hogy csak nem hat zajnak és kivehető struktúrákra épül. A különböző kamerás felvételekről és youtube videókból kivágott hangminták olyan elsöprő alappal szolgálnak a vad és a teljes kontroll határát feszegető rap/ordítozás/ „ének” sávoknak, hogy nehéz nem hatásuk alá kerülni. Abszolút punkos attitűddel DIY szellemiségben összetákolt elektro-punk kollázs az eredménye ennek az okosan összeturkált produceri munkának, ami Andy Morin nevét fényezi. Az egész magával ragadó és lehengerlő élményt nyújt elejétől a végéig persze csak annak, aki meg tudja emészteni ezt a fajta vadságot és dühöt bő 40 percben.

A korábban zaj rock és egyéb experimentális projektjeivel elhíresült dobos, Zach Hill ebben a formációban bizony még így is vissza kellett fognia magát és néhol még a dobolás fizikai örömeiről is le kellett mondania, ugyanis az album jelentős része elektronikus, de legalábbis gépekkel felvett dob mintákat szolgáltat. Hill őrült ritmusképletei azonban nem vesztek el teljesen, fel-felbukkannak az albumon az absztrakt ütemek azonban nyilvánvaló, hogy nem köré és elhíresült excentrikus dobolási stílusára épült a koncepció.

Sokkal inkább van a figyelem középpontjában MC Ride avagy rendesebb nevén Stefan Burnett, aki rapnek aligha nevezhető dühös szövegeléssel lopja be magát a zavargásokat szító és szabadidejében rendőröket dobáló fiatalok szívébe. Az egyszer biztos, hogy a Death Grips nagyon dühös és nagyon mocskos zenéjével kormányokat lehetne megdönteni és forradalmakat lehetne ellátni végelláthatatlan szellemi támogatással. Hogy honnan és miből is táplálkozik ez a düh az szintén rejtély marad de mindenesetre nagyon jól áll nekik. Talán a 80-as években aktív hardcore punk-metál attitűdhöz lehetne, ha lehetne hasonlítani a hozzáállásukat a zenéhez, de még így is messze járunk a teljes igazságtól. Úgy látszik, hogy a napjainkban alakuló hip-hop formációk punkos hozzáállása azonban nem újkeletű dolog ugyanis a Los Angelesi Odd Future hip-hop kollektíva hozzáállásában is jelentős punkos vérmérsékletet vélnek felfedezni a zenetudósok, hogy ennek most csak divatja van, vagy új irányzat van kialakulóban az majd kiderül. Minden esetre nagyon szimpatikus ez a fajta energikus vérfrissülés a szcénán belül.

MyMusic értékelés: 9/10

Death Grips: Money Store (Epic, 2012)

1. "Get Got"

2. "The Fever (Aye Aye)"

3. "Lost Boys"

4. "Blackjack"

5. "Hustle Bones"

6. "I've Seen Footage"

7. "Double Helix"

8. "System Blower"

9. "The Cage"

10. "Punk Weight"

11. "Fuck That"

12. "Bitch Please"

13. "Hacker"

cimkék
- 2012, Death Grips, ezmiez?, hip-hop, kurvajó!, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer