3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. március 8. | Anikó

Viszonylagosan közepes - Nickelback 

Copyright:

Nickelback: Here and Now | Nem túl fantáziadús, „Itt és most” címmel jelent meg a Nickelback új albuma 2011. november 21-én. Sajnos, az előbbi jelző a kiadvány egészére igaz. Leginkább átlagos lett, és ezáltal alulmúlta például az én várakozásaimat is. 

A Nickelback tavaly adta ki a „Here and Now”-t, és én körülbelül azóta hallgatom is, és próbálom valahol elhelyezni a kanadai együttes életművében. Nem könnyű feladat, mert számomra kicsit semmilyen ez a lemez. Előrebocsátom, hogy én szeretem a Nickelbacket, ezért – bármilyen trendi is lenne – nem fogom őket lealázni. Hiszen vitathatatlan érdemük például a „Side of a Bullet”, ami Dimebag Darell-nek állít emléket, vagy a „Never Again”, mely a családon belüli erőszakkal foglalkozik. Chad Kroeger nevét pedig ismerhetjük a Pókemberben elhangzó „Hero”-ból vagy a Santana-val közös „Into the Night”-ból.  
 
De térjünk vissza 2011-be, amikor is adva van a „Here and Now” című korong, amire elég sokat kellett várni a legutóbbi „Dark Horse” album és az elég fasza koncertturné után. 
 
Előfutárként két dalt adtak ki: a „Bottoms up” a keményebb stílust képviselte, a „When We Stand Together” pedig egy nyálas, pop darab volt. A két szám jól körülhatárolta azt is, hogy a zenekar milyen határok között mozog manapság. Mert játszanak egészen jó kis ütemes, rockos trackeket, meg érzelmekre ható, émelyítő szerelmes nótákat is. Persze még ezutóbbi is a minőségibb és hallgathatóbb fajta, de azért egy klasszik rock koncerten elég nagy megdöbbenést okoznának.
 
Tartalmilag a dalokban nem sok újdonsággal találkozhatunk. A „Midnight Queen” nagyjából megfelel a „Something in Your Mouth”-nak. Nem először hallhatunk olyan tematikájú dalt sem, mint a „Lullaby”, ez a tipikus vigasztaló szerzemény - habár most ugye minden szar -. A „Kiss it Goodbye” pedig a „Rockstar” világára hajaz. Persze azért egy rockbandától alapvetően nem kell világmegváltó gondolatokat, témákat várni.
 
Nekem bejött az „Everything I Wanna Do”, a „This Means War” és a „Gotta Get Me Some”, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy én kevésbé kedvelem a Nickelback érzelgős vonulatát. 
 
Ha a „Here and Now” turné érinteni fogja valamelyik környező országot, akkor megéri elmenni a koncertjükre. Mert a zenekar olyan körítést fog a dalok köré pakolni, ami sokat dob majd rajtuk. Ami az albumon kicsit erőtlen vagy élettelen, azt felturbózzák a show-ra, és akkor ezek is nagyon jól fognak szólni.
 
Maga a „Here and Now” korong nem nyújt extrát. Nem igazán találhatunk rajta újdonságot sem a zenében, sem a szövegben. Azonban azt sem lehet mondani, hogy rossz lett. Csak az a gond, hogy a Nickelback-től hallhattunk már ennél sokkal ütősebb anyagot is.   
 
MyMusic.hu értékelés: 6/10
 
Nickelback: Here and Now (Roadrunner Records, 2011)
 
1. “This Means War”
2. “Bottoms Up”
3. “When We Stand Together”
4. “Midnight Queen”
5. “Gotta Get Me Some”
6. “Lullaby”
7. “Kiss It Goodbye”
8. “Trying Not To Love You”
9. “Holding On To Heaven”
10. “Everything I Wanna Do”
11. “Don’t Ever Let It End” 
 
Anikó 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky