Viszonylagosan közepes - Nickelback

Nickelback: Here and Now | Nem túl fantáziadús, „Itt és most” címmel jelent meg a Nickelback új albuma 2011. november 21-én. Sajnos, az előbbi jelző a kiadvány egészére igaz. Leginkább átlagos lett, és ezáltal alulmúlta például az én várakozásaimat is.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Nickelback
kapcsolódó cikkek
- Hallgasd meg! Két új Nickelback szám

A Nickelback tavaly adta ki a „Here and Now”-t, és én körülbelül azóta hallgatom is, és próbálom valahol elhelyezni a kanadai együttes életművében. Nem könnyű feladat, mert számomra kicsit semmilyen ez a lemez. Előrebocsátom, hogy én szeretem a Nickelbacket, ezért – bármilyen trendi is lenne – nem fogom őket lealázni. Hiszen vitathatatlan érdemük például a „Side of a Bullet”, ami Dimebag Darell-nek állít emléket, vagy a „Never Again”, mely a családon belüli erőszakkal foglalkozik. Chad Kroeger nevét pedig ismerhetjük a Pókemberben elhangzó „Hero”-ból vagy a Santana-val közös „Into the Night”-ból.

De térjünk vissza 2011-be, amikor is adva van a „Here and Now” című korong, amire elég sokat kellett várni a legutóbbi „Dark Horse” album és az elég fasza koncertturné után.

Előfutárként két dalt adtak ki: a „Bottoms up” a keményebb stílust képviselte, a „When We Stand Together” pedig egy nyálas, pop darab volt. A két szám jól körülhatárolta azt is, hogy a zenekar milyen határok között mozog manapság. Mert játszanak egészen jó kis ütemes, rockos trackeket, meg érzelmekre ható, émelyítő szerelmes nótákat is. Persze még ezutóbbi is a minőségibb és hallgathatóbb fajta, de azért egy klasszik rock koncerten elég nagy megdöbbenést okoznának.

Tartalmilag a dalokban nem sok újdonsággal találkozhatunk. A „Midnight Queen” nagyjából megfelel a „Something in Your Mouth”-nak. Nem először hallhatunk olyan tematikájú dalt sem, mint a „Lullaby”, ez a tipikus vigasztaló szerzemény - habár most ugye minden szar -. A „Kiss it Goodbye” pedig a „Rockstar” világára hajaz. Persze azért egy rockbandától alapvetően nem kell világmegváltó gondolatokat, témákat várni.

Nekem bejött az „Everything I Wanna Do”, a „This Means War” és a „Gotta Get Me Some”, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy én kevésbé kedvelem a Nickelback érzelgős vonulatát.

Ha a „Here and Now” turné érinteni fogja valamelyik környező országot, akkor megéri elmenni a koncertjükre. Mert a zenekar olyan körítést fog a dalok köré pakolni, ami sokat dob majd rajtuk. Ami az albumon kicsit erőtlen vagy élettelen, azt felturbózzák a show-ra, és akkor ezek is nagyon jól fognak szólni.

Maga a „Here and Now” korong nem nyújt extrát. Nem igazán találhatunk rajta újdonságot sem a zenében, sem a szövegben. Azonban azt sem lehet mondani, hogy rossz lett. Csak az a gond, hogy a Nickelback-től hallhattunk már ennél sokkal ütősebb anyagot is.

MyMusic.hu értékelés: 6/10

Nickelback: Here and Now (Roadrunner Records, 2011)

1. “This Means War”

2. “Bottoms Up”

3. “When We Stand Together”

4. “Midnight Queen”

5. “Gotta Get Me Some”

6. “Lullaby”

7. “Kiss It Goodbye”

8. “Trying Not To Love You”

9. “Holding On To Heaven”

10. “Everything I Wanna Do”

11. “Don’t Ever Let It End”

Anikó

cimkék
- 2011, Here and Now, lemezkritika, Nickelback

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább