Csak az élők érzik a fájdalmat: A Spiritualized új albuma

Spiritualized: Sweet Heart Sweet Light | Az immár majdnem két évtizedes zenei múltra visszatekintő Spiritualized a 2008-as Songs in A&E után négy évvel új albummal jelentkezett, ami a zenekar folyamatos fejlődését ismét kissé új irányba terelte a Sweet Heart Sweet Light-al.

Jason Pierce a 80-as és 90-es évek egyik legfontosabb neo-pszichedelikus, space rock formációját a Spacemen 3-t hagyta el a kilencvenes évek elején, hogy a zenekar hangzásvilágát és zenei hagyományait folytassa, illetve teljesítse ki a teljesen saját képére formált Spiritualized vezetőjeként. Jason Pierce zenei öröksége egyáltalán nem esik távol a Spacemen 3 szellemiségétől: a zenélés, mint olyan, egyfajta menekülés, elszökés a világ dolgai elől, ami jelen esetben pedig pont az űrben talál menedéket a világ és az emberiség gondjai elől. A Stooges, a Cramps, Lou Reed és a rock ’n’ roll szeretete vezeti őt eme út keresésében, ahol ugyanúgy megfér egymás mellett a doo-wop és a bluesos kísérletezés, ahogy az emelkedett gospeles kórusok és az experimentális, droneos instrumentális révedezések. A Spacemen 3-tól való elszakadás egyik határozott előnye, hogy Jason Pierce szakított a Beatles-es hagyományokkal és olyan zenei kísérletezésbe kezdett, melyet nem egészen biztos, hogy élőben is reprodukálni tudna (bár mint az később kiderült igenis tudja).

Ha csak úgy sebtében visszatekintünk az eddigi fontosnak tartott Spiritualized lemezekre, mindjárt nyilvánvalóvá válik, hogy Jason Pierce minden egyes albumot más és más módszerrel, hangulatban és céllal írt meg. Először is ott van a 92-es Lazer Guided Melodies, ami a lebegős, utazós és mégis visszafogott szinte ambientes space rockjával egyfajta újragondolása volt a Spacemen 3 örökségének. Majd a kritikusok által agyondicsért 97-es Ladies & Gentlemen…We Are Floating in Space, ami mind hangszerelésben és hangulatilag is kiteljesedett és érettebb, egy zeneileg továbbfejlődött változata volt Pierce eddigi munkájának, amit a 2008-as Songs in A&E egyszerűségével adott fel. A Songs in A&E egy szál akusztikus gitáron íródott pop dalok gyűjteménye, amin Pierce visszatér a pop egyszerűségébe és biztonságába. Ennek szellemiségében, illetve ezt a formát követve készült el az új Sweet Heart Sweet Light album is, ami ennek ellenére más mondanivalóval, illetve mégiscsak más szerkezettel ismét egy új aspektusát adja a Spiritualized életműnek.

Az album elkészülésének körülményei enyhén szólva sem voltak ideálisak, ugyanis Pierce már 2005 óta a legkülönfélébb betegségekben szenved, ami az album keverése alatt sem volt másként. A kemoterápiás gyógyszerek és gyógymódok megmérgezték Pierce agyát, amire válaszul csak annyit tudott mondani, hogy Huh?, ami aztán később az album borítójára is rákerült. Ez a fajta kezelés által leszedált reményvesztettség néha-néha felbukkan az albumon is, de túlzás lenne azt állítani, hogy ez jelentős mértékben rányomta volna bélyegét az összképre. A Sweet Heart Sweet Light egy emelkedett hangvételű és hangulatú album, semmi nyoma nincs depressziónak vagy nyomottságnak leszámítva néha a szövegeket. Pierce szövegei gyakran csapnak át súlyosabb és sötétebb témákba, mint azt a zene hangulata alapján gondolnánk, gyakran enged meg magának olyan sorokat is, mint „ Néha azt kívánom bárcsak halott lennék/Mert csak az élők érzik a fájdalmat.”. Pierce elkötelezetten énekli dalait nőkről, halálról, tűzről, szabadságról és istenről. Istenről eddigi karrierje során is sokat hallottunk tőle, holott Pierce nem tartja magát vallásosnak és nem hisz semmi féle isten létezésében, mégis fontosnak tartja az istennel való párbeszédet. Pierce érdeklődése jóval tovább nyúl holmi istenhez való fohászkodásnál, az ember érdekli őt a törékeny halandóságával. Ez a jókora humanizmus nyilvánul meg istennel való párbeszédeiben, fohászaiban. Nem elhanyagolható persze az a tény sem, hogy Pierce elkötelezett doo-wop és gospel rajongó, ahol a témaválasztás is egyértelműen könnyen kapcsolatba hozható istennel.

Az albumkezdő Hey Jane a Ladies&Gentlemen…-es időket idézi vissza a maga emelkedettségével és kórusaival, rockos húzásával. Majd előjönnek Pierce soulos témaválasztásai a Little Girlben és az I Am What I Amben. Az albumon végig jelen vannak az eddig is különösen jóleső érzést okozó szimfonikus magasságokat hirdető vonósok, kórusok. A lemez befejező száma a So Long You Pretty Things egy gyönyörűen eltalált búcsúzó dal, amiben Pierce jelképesen is elbúcsúzik és egyben dicshimnuszt zeng a rock’n’rollos álmairól. Végül ebben a dalban kap szerepet Pierce kislánya Poppy pár sor erejéig. A Sweet Heart Sweet Light egy megható és rendkívül felemelő album halálról, pusztításról és még sok minden másról emelkedett hangszerelésben, a rock’n’roll jegyében némi gospeles áhítattal nyakon öntve.

MyMusic értékelés: 8/10

Spiritualized – Sweet Heart Sweet Light (Fat Possum, 2012)

1. "Huh? (Intro)"

2. "Hey Jane"

3. "Little Girl"

4. "Get What You Deserve"

5. "Too Late"

6. "Headin' for the Top Now"

7. "Freedom"

8. "I Am What I Am"

9. "Mary"

10. "Life Is a Problem"

11. "So Long You Pretty Thing"

bognarp

cimkék
- 2012, Jason Pierce, rock, Spiritualized, Sweet Heart Sweet Light, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… A continua

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... A continua

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. A continua

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. A continua

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. A continua