3429 zenekar 12450 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. május 1. | Bertoni

13 legendás dal egy albumon: Carole King válogatás 

Copyright:

Carole King: The Legendary Demos | Carole King legújabb válogatáslemeze 2012. április 27-én jelent meg rajta az énekesnő legjobb, pályáját leginkább meghatározó eddig kiadatlan dalaival. Saját előadásában felújítva hallhatók a különböző amerikai pop-rock bandák révén más verzióban már slágerré nőtt számok, vagyis a hagyományos „besztofok”-hoz képest egységesebb hangzásvilágra számíthatunk évtizedek zenei tapasztalatával megspékelve. 

Az allmusic.com kritikája egyelőre 3 dalt emel ki a 13-ból: a So Goes Love, a Crying In the Rain és az It’s Too Late lenne szerintük a befutó. Egy ilyen színes albumnál azonban valljuk be, nehéz bármelyik számot is legjobbnak jelölni, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy élet munkáját kellene rangsorolni. Ez tehát mindenkinek a saját lelkiismeretére és ízlésére van bízva, annyi biztos, hogy rosszul választani nem lehet.
 
Manapság eleve divatos a retro stílus, és Adele kapcsán egyre többen fedezik fel újra az egyszerű hangszerekkel előadott dalok szépségét, innen nézve tehát nagyon jól időzítettek. A lemez nosztalgikus hangulatában a zongora és a vokál kellemes dallamokba olvad, és a Just Once In My Life-ban például tényleg slágerszerű. Elejétől a végéig jó érzéssel tölti el az embert, mosolyt csal az arcára - a tavaszi időben olyan, mint egy csepp napsütés a fülnek.
 
Nem annyira a hangbeli teljesítményben rejlik a jelentősége, inkább abban, hogy olyan témákról énekel, amik ritkán szólalnak meg a kortárs zenében: társadalmi problémák, az egyén helye a közösségben, az erotika női öntudattal átitatva. Rámutat, hogy az érzelmeket a világtól elzárva sokkal mélyebben át lehet élni, igazán felszabadító erővel pedig pontosan ezek az élmények és tapasztalatok bírnak, amik azután be tudnak épülni az emberen átszűrve a világba. Az It’s Too Late például azért különleges, mert a szakításból nem a fájdalmat emeli ki, senkit nem hibáztat, csak elmondja, hogy ha rosszul mennek a dolgok, akkor nincs értelme kínlódni - a szerelmet nem lehet se megjátszani, se erőltetni. 
 
Mintha egy verses kötet lenne dalba foglalva, ami Carole King egész életét összegzi őszinte és bölcs szavakkal, hasonlatok és metaforák tömegébe sűrítve az igazán fontos kérdéseket. A Just Once In My Life például a lét végességére mutat rá, mintha egy haldokló utolsó kívánsága lenne, majd a You’ve Got a Friend-del zár, amiből akár azt a következtetést is levonhatja a kellőképpen művészi beállítottságú hallgató, hogy igazán a barátokért éri meg élni. Lelke van ennek a zenének, nem önfeledten bulizós, nem is nyálas, inkább elgondolkodtat, így mindenki megtalálhatja a számok közül a rá legjellemzőbbet.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 8/10
 
Tracklista Carole King The Legendary Demos (2012, Hear Music)
01 – Pleasant Valley Sunday
02 – So Goes Love
03 – Take Good Care of My Baby
04 – (You Make Me Feel Like) A Natural Woman
05 – Like Little Children
06 – Beautiful
07 – Crying In the Rain
08 – Way Over Yonder
09 – Yours Until Tomorrow
10 – It’s Too Late
11 – Tapestry
12 – Just Once In My Life
13 – You’ve Got a Friend

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky