3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. május 1. | Bertoni

13 legendás dal egy albumon: Carole King válogatás 

Copyright:

Carole King: The Legendary Demos | Carole King legújabb válogatáslemeze 2012. április 27-én jelent meg rajta az énekesnő legjobb, pályáját leginkább meghatározó eddig kiadatlan dalaival. Saját előadásában felújítva hallhatók a különböző amerikai pop-rock bandák révén más verzióban már slágerré nőtt számok, vagyis a hagyományos „besztofok”-hoz képest egységesebb hangzásvilágra számíthatunk évtizedek zenei tapasztalatával megspékelve. 

Az allmusic.com kritikája egyelőre 3 dalt emel ki a 13-ból: a So Goes Love, a Crying In the Rain és az It’s Too Late lenne szerintük a befutó. Egy ilyen színes albumnál azonban valljuk be, nehéz bármelyik számot is legjobbnak jelölni, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy élet munkáját kellene rangsorolni. Ez tehát mindenkinek a saját lelkiismeretére és ízlésére van bízva, annyi biztos, hogy rosszul választani nem lehet.
 
Manapság eleve divatos a retro stílus, és Adele kapcsán egyre többen fedezik fel újra az egyszerű hangszerekkel előadott dalok szépségét, innen nézve tehát nagyon jól időzítettek. A lemez nosztalgikus hangulatában a zongora és a vokál kellemes dallamokba olvad, és a Just Once In My Life-ban például tényleg slágerszerű. Elejétől a végéig jó érzéssel tölti el az embert, mosolyt csal az arcára - a tavaszi időben olyan, mint egy csepp napsütés a fülnek.
 
Nem annyira a hangbeli teljesítményben rejlik a jelentősége, inkább abban, hogy olyan témákról énekel, amik ritkán szólalnak meg a kortárs zenében: társadalmi problémák, az egyén helye a közösségben, az erotika női öntudattal átitatva. Rámutat, hogy az érzelmeket a világtól elzárva sokkal mélyebben át lehet élni, igazán felszabadító erővel pedig pontosan ezek az élmények és tapasztalatok bírnak, amik azután be tudnak épülni az emberen átszűrve a világba. Az It’s Too Late például azért különleges, mert a szakításból nem a fájdalmat emeli ki, senkit nem hibáztat, csak elmondja, hogy ha rosszul mennek a dolgok, akkor nincs értelme kínlódni - a szerelmet nem lehet se megjátszani, se erőltetni. 
 
Mintha egy verses kötet lenne dalba foglalva, ami Carole King egész életét összegzi őszinte és bölcs szavakkal, hasonlatok és metaforák tömegébe sűrítve az igazán fontos kérdéseket. A Just Once In My Life például a lét végességére mutat rá, mintha egy haldokló utolsó kívánsága lenne, majd a You’ve Got a Friend-del zár, amiből akár azt a következtetést is levonhatja a kellőképpen művészi beállítottságú hallgató, hogy igazán a barátokért éri meg élni. Lelke van ennek a zenének, nem önfeledten bulizós, nem is nyálas, inkább elgondolkodtat, így mindenki megtalálhatja a számok közül a rá legjellemzőbbet.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 8/10
 
Tracklista Carole King The Legendary Demos (2012, Hear Music)
01 – Pleasant Valley Sunday
02 – So Goes Love
03 – Take Good Care of My Baby
04 – (You Make Me Feel Like) A Natural Woman
05 – Like Little Children
06 – Beautiful
07 – Crying In the Rain
08 – Way Over Yonder
09 – Yours Until Tomorrow
10 – It’s Too Late
11 – Tapestry
12 – Just Once In My Life
13 – You’ve Got a Friend

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky