13 legendás dal egy albumon: Carole King válogatás

Carole King: The Legendary Demos | Carole King legújabb válogatáslemeze 2012. április 27-én jelent meg rajta az énekesnő legjobb, pályáját leginkább meghatározó eddig kiadatlan dalaival. Saját előadásában felújítva hallhatók a különböző amerikai pop-rock bandák révén más verzióban már slágerré nőtt számok, vagyis a hagyományos „besztofok”-hoz képest egységesebb hangzásvilágra számíthatunk évtizedek zenei tapasztalatával megspékelve.

share
kapcsolódó linkek
- Carole King

Az allmusic.com kritikája egyelőre 3 dalt emel ki a 13-ból: a So Goes Love, a Crying In the Rain és az It’s Too Late lenne szerintük a befutó. Egy ilyen színes albumnál azonban valljuk be, nehéz bármelyik számot is legjobbnak jelölni, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy élet munkáját kellene rangsorolni. Ez tehát mindenkinek a saját lelkiismeretére és ízlésére van bízva, annyi biztos, hogy rosszul választani nem lehet.

Manapság eleve divatos a retro stílus, és Adele kapcsán egyre többen fedezik fel újra az egyszerű hangszerekkel előadott dalok szépségét, innen nézve tehát nagyon jól időzítettek. A lemez nosztalgikus hangulatában a zongora és a vokál kellemes dallamokba olvad, és a Just Once In My Life-ban például tényleg slágerszerű. Elejétől a végéig jó érzéssel tölti el az embert, mosolyt csal az arcára - a tavaszi időben olyan, mint egy csepp napsütés a fülnek.

Nem annyira a hangbeli teljesítményben rejlik a jelentősége, inkább abban, hogy olyan témákról énekel, amik ritkán szólalnak meg a kortárs zenében: társadalmi problémák, az egyén helye a közösségben, az erotika női öntudattal átitatva. Rámutat, hogy az érzelmeket a világtól elzárva sokkal mélyebben át lehet élni, igazán felszabadító erővel pedig pontosan ezek az élmények és tapasztalatok bírnak, amik azután be tudnak épülni az emberen átszűrve a világba. Az It’s Too Late például azért különleges, mert a szakításból nem a fájdalmat emeli ki, senkit nem hibáztat, csak elmondja, hogy ha rosszul mennek a dolgok, akkor nincs értelme kínlódni - a szerelmet nem lehet se megjátszani, se erőltetni.

Mintha egy verses kötet lenne dalba foglalva, ami Carole King egész életét összegzi őszinte és bölcs szavakkal, hasonlatok és metaforák tömegébe sűrítve az igazán fontos kérdéseket. A Just Once In My Life például a lét végességére mutat rá, mintha egy haldokló utolsó kívánsága lenne, majd a You’ve Got a Friend-del zár, amiből akár azt a következtetést is levonhatja a kellőképpen művészi beállítottságú hallgató, hogy igazán a barátokért éri meg élni. Lelke van ennek a zenének, nem önfeledten bulizós, nem is nyálas, inkább elgondolkodtat, így mindenki megtalálhatja a számok közül a rá legjellemzőbbet.

Bertoni

MyMusic értékelés: 8/10

Tracklista Carole King The Legendary Demos (2012, Hear Music)

01 – Pleasant Valley Sunday

02 – So Goes Love

03 – Take Good Care of My Baby

04 – (You Make Me Feel Like) A Natural Woman

05 – Like Little Children

06 – Beautiful

07 – Crying In the Rain

08 – Way Over Yonder

09 – Yours Until Tomorrow

10 – It’s Too Late

11 – Tapestry

12 – Just Once In My Life

13 – You’ve Got a Friend

cimkék
- 2012, Carole King, lemezkritika, The Legendary Demos, új album, válogatás

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Seguir

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Seguir

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Seguir

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Seguir

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Seguir