Még ha nem is újít akkorát - Madonna: MDNA

Madonna: MDNA | Madonnától évek óta egy Ray of Light 2-t vár a nagyközönség. Egy újító, kicsit „megkomolyodott” albumot, mert a pop nagyasszonya mégiscsak túl van az 50-en, és ilyen korban már illik visszafogottnak lenni. De M nem így gondolta, hanem összerántott egy produceri szupergroupot maga köré William Orbit, Martin Solveig és a Benassi (unoka)testvérpár személyében, és egy fiatalos diszkólemezt tett le az asztalra, talán ezzel is jelezve, hogy nem adja még át a trónt Gagának vagy Rihannának.

Madonna az utóbbi időben kicsit szétesettnek tűnt nekem. A mindenáron filmrendezői babérokra törő énekesnő új filmje (W.E.) csúfos bukásnak tűnik, annak ellenére, hogy nagyon nagy energiákat fektetett bele, mind a forgatás, mind utána a reklámozás terén is. Talán túl nagyokat is, félő volt, hogy ezután hogy veti bele magát a lemez munkálataiba.

Aztán kezdtek felkerülni a netre az új album foszlányai, de eléggé izzadságszagúnak, olcsó marketingfogásnak tűnt, a dalok „véletlenszerű” kiszivárogtatása. Ráadásul egyik sem volt meggyőző erejű. Az első hivatalos kislemez, a Give me all your lovin klipje is elkapkodott munkának tűnik, kliséivel beáll a többi popénekesnő klipjeinek jól kiszámítható vizualitású világába.

Ám ezután megcsillant valami! Madonna a Superbowl döntőjében az egész világnak megmutatta, hogy miben a legerősebb: a színpad és a showbiznisz a vérében van. A minikoncertbe pedig már nagyon jól beépült az új dal is! Aztán kijött a második kislemez is, a Girl Gone Wild, majd nem sokkal később végre kézbe vehettük a teljes MDNA albumot. Kicsit félve, hogy az előzetes várakozásoknak hogyan fog megfelelni.

A lemeze első 10 dala egy jól eltalált diszkófolyam. Bármelyik DJ beteheti egy az egyben, ha épp egy kis dolga akad a buli alatt. A Solvieg-dalok képviselik a rádióbarátabb vonalat (Give me all your lovin, Turn up the radio), míg az Orbittal közösen írt szerzemények merészebbek, Madonna korábbi, dögös, bevállalós énjét mutatják meg. Főleg a lemez számomra legizgalmasabb dala, a Gang Bang, melyhez hasonló hangvételt a Bedtime Stories korszakban ütött meg, de most az alapok keményebbek, lüktetőbbek. És megcsillan Madonna jól ismert humora is: „And I'm going straight to hell / And I've got a lot of friends there”.

A butácska, dalolászós refrénű Superstar, a szentekhez szóló, és egy 54 éves, sokat megélt sztártól kicsit unalmasan hangzó I’m a sinner, vagy a pofonegyszerű, direktsláger, a Turn up the radio mellett szerepel egy-egy nagyon erős szerzemény is. Számomra ilyen az I’m addicted, a Gang Bang és a Some girls, melyek igazán a táncparketten működnek.

Az impulzív slágerek mellett furán hat a két utolsó, lírai dal, melyek zeneileg ugyan szintén rendben vannak (a Masterpiece a WE film betétdalaként elnyerte a Golden Globe filmzene díjat), de inkább illenének egy Something to Remember féle albumra, mint erre. Ezek helyett talán jobb lett volna a deluxe kiadványon helyet kapó Beutiful Killer vagy a Best friend szerepeltetése, és akkor egy komplett diszkólemezről beszélhetnénk.

Ha Madonna nem is újított akkorát, mint azt év(tized)ek óta elvárjuk tőle, sőt, helyenként erősen visszaköszön egy-egy korábbi zenei megoldása (pl a Love Spentben ismét felbukkan a Hung upban felhasznált Abba-dallam), de az MDNA album után még mindig a pop királynőjeként tekinthetünk rá. Friss, táncolós, vidám dalok, ha nem is váltják meg a világot, de beilleszthetők a Madonna sorlemezek közé. És hamarosan a koncertváltozatukat is megismerhetjük, ugyanis Madonna turnéra indul, de sajnos egyelőre Budapest nem szerepel a listán. Talán majd a második körben.

MyMusic értékelés: 7/10

Madonna: MDNA (Universal, 2012)

1. Girl Gone Wild

2. Gang Bang

3. I’m Addicted

4. Turn Up The Radio

5. Give Me All Your Luvin’

6. Some Girls

7. Superstar

8. I Don’t Give A

9. I’m A Sinner

10. Love Spent

11. Masterpiece

12. Falling Free

cimkék
- 2012, lemez, lemezkritika, madonna, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer