A nőben rejlő vadállat: Miley Cyrus lemezkritika

Miley Cyrus: Can’t Be Tamed | 2010 júniusában jelent meg a Hannah Montana-ként ismertté vált zenészpalánta harmadik stúdióalbuma. Az énekesnő alig 20 éves, de máris rengeteget szerepelt és világszerte ismert filmjeiről, humoráról. A Can’t Be Tamed a vadság mellett leginkább a show iránti érzékét bizonyítja.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Miley Cyrus
kapcsolódó cikkek
- Miley Cyrus Budapesten?
- Korhatáros videó! Miley Cyrus irtóra bánja az egészet

Egy popos – táncos - elektronikus albumról van szó, amin egy-két líraibb és egy rockos beütésű dal is helyet kapott. Kétségtelenül bulizós, és azért nem kell túl komolyan venni a címét sem: a megszelídíthetetlenség (a szövegek alapján) leginkább abból ered, hogy még nem sikerült megtalálni a megfelelő idomárt. A legnagyobb sikert a portugál és a spanyol közönség körében aratta, de a magyar slágerlistákon is a 10. helyen végzett. 2010 végére azért már lecsengett, az európai Top 100-ban például csak a 70. volt.

A kezdeti siker okát az újdonság varázsa mellett az ismerős dallamokra vezethetjük vissza. A Who Owns My Heart például nekem a Scootert idézte, de a Two More Lonely People, vagy a Permanent December hangzásvilága sem túl egyedi. Persze ezt többféleképpen megfogalmazhatjuk: vehetjük koppintásnak, de a meglévő jóból való ügyes építkezésnek is. A Liberty Walk kicsit rap-jellegű, és tényleg pörgősre sikerült, felszabadítja az embert. A Permanent December teljesen tinidal lett, a refrénje is tipikusan a bulikban jól kiabálható o-o alapján működik.

Az ilyen jellegű számokban nem igazán mutatkozik meg, hogy Miley tényleg tud énekelni is. Sokkal jobban állnak neki a lassabb dalok, kevesebb hangszereléssel, akusztikusabb kivitelben. Ott van az Every Rose Has It's Thorn: bármennyire egy egyszerű szerelmes nóta, vannak benne nagyon szép, már-már költői részek, mint az „every night has it’s dawn”. A Stay-ben a dallam magával ragad, nagyon szép az egész szám, és végig azon gondolkoztam, mennyire aktuális. Arról szól, hogy egy lány nagyon szerelmes egy srácba, és szeretne vele újra összejönni, viszont galád módon arra vár, hogy a fiú kezdeményezzen. Na ez az, amit manapság (szerintem) nem nagyon lehet elvárni. A mai srácok nem ilyenek. Nekik meg kell mondani, mit hogy csináljanak, mert azt hiszik, hogy így majd elkerülhetik a félreértéseket. Holott pontosan ezért gyakran meg sem történnek dolgok, esély sincs arra, hogy tanácstalanok lehessenek.

De a társadalom feloldhatatlan problémáinak elemzése helyett térjünk vissza inkább Miley Cyrushoz. Sokszor fordul klisékhez, ugyanakkor több stílusváltozatot is felvonultat. Nagyon népszerű akar lenni, és a saját egyéniségét alárendeli az aktuális ízlésnek. Ez persze dollárban mérhető eredménnyel jár, de csak bizonyos ideig működőképes. Hozza a papírformát, és a szerelemről, a párkapcsolatokról énekel, amit ebben a korban még elnézhetünk neki, de azért remélem, hogy legközelebb már legalább a globális felmelegedésre is reagál valahogy. A lehetőség benne van, de ez most olyan semmilyen lett.

Bertoni

MyMusic értékelés: 5/10

Miley Cyrus: Can’t Be Tamed (2010, Hollywood Records Inc.)

1. Liberty Walk

2. Who Owns My Heart

3. Can't Be Tamed

4. Every Rose Has It's Thorn

5. Two More Lonely People

6. Forgiveness and Love

7. Permanent December

8. Stay

9. Scars

10.Take Me Along

11.Robot

12.My Heart Beats for Love

cimkék
- Can’t Be Tamed, Disney, Hannah Montana, lemezkritika, Miley Cyrus

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább