3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. február 20. | Bertoni

A nőben rejlő vadállat: Miley Cyrus lemezkritika 

Copyright:

Miley Cyrus: Can’t Be Tamed | 2010 júniusában jelent meg a Hannah Montana-ként ismertté vált zenészpalánta harmadik stúdióalbuma. Az énekesnő alig 20 éves, de máris rengeteget szerepelt és világszerte ismert filmjeiről, humoráról. A Can’t Be Tamed a vadság mellett leginkább a show iránti érzékét bizonyítja. 

Egy popos – táncos - elektronikus albumról van szó, amin egy-két líraibb és egy rockos beütésű dal is helyet kapott. Kétségtelenül bulizós, és azért nem kell túl komolyan venni a címét sem: a megszelídíthetetlenség (a szövegek alapján) leginkább abból ered, hogy még nem sikerült megtalálni a megfelelő idomárt. A legnagyobb sikert a portugál és a spanyol közönség körében aratta, de a magyar slágerlistákon is a 10. helyen végzett. 2010 végére azért már lecsengett, az európai Top 100-ban például csak a 70. volt. 
 
A kezdeti siker okát az újdonság varázsa mellett az ismerős dallamokra vezethetjük vissza. A Who Owns My Heart például nekem a Scootert idézte, de a Two More Lonely People, vagy a Permanent December hangzásvilága sem túl egyedi. Persze ezt többféleképpen megfogalmazhatjuk: vehetjük koppintásnak, de a meglévő jóból való ügyes építkezésnek is. A Liberty Walk kicsit rap-jellegű, és tényleg pörgősre sikerült, felszabadítja az embert. A Permanent December teljesen tinidal lett, a refrénje is tipikusan a bulikban jól kiabálható o-o alapján működik. 
 
Az ilyen jellegű számokban nem igazán mutatkozik meg, hogy Miley tényleg tud énekelni is. Sokkal jobban állnak neki a lassabb dalok, kevesebb hangszereléssel, akusztikusabb kivitelben. Ott van az Every Rose Has It's Thorn: bármennyire egy egyszerű szerelmes nóta, vannak benne nagyon szép, már-már költői részek, mint az „every night has it’s dawn”. A Stay-ben a dallam magával ragad, nagyon szép az egész szám, és végig azon gondolkoztam, mennyire aktuális. Arról szól, hogy egy lány nagyon szerelmes egy srácba, és szeretne vele újra összejönni, viszont galád módon arra vár, hogy a fiú kezdeményezzen. Na ez az, amit manapság (szerintem) nem nagyon lehet elvárni. A mai srácok nem ilyenek. Nekik meg kell mondani, mit hogy csináljanak, mert azt hiszik, hogy így majd elkerülhetik a félreértéseket. Holott pontosan ezért gyakran meg sem történnek dolgok, esély sincs arra, hogy tanácstalanok lehessenek. 
 
De a társadalom feloldhatatlan problémáinak elemzése helyett térjünk vissza inkább Miley Cyrushoz. Sokszor fordul klisékhez, ugyanakkor több stílusváltozatot is felvonultat. Nagyon népszerű akar lenni, és a saját egyéniségét alárendeli az aktuális ízlésnek. Ez persze dollárban mérhető eredménnyel jár, de csak bizonyos ideig működőképes. Hozza a papírformát, és a szerelemről, a párkapcsolatokról énekel, amit ebben a korban még elnézhetünk neki, de azért remélem, hogy legközelebb már legalább a globális felmelegedésre is reagál valahogy. A lehetőség benne van, de ez most olyan semmilyen lett.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 5/10
 
Miley Cyrus: Can’t Be Tamed (2010, Hollywood Records Inc.)
 
1. Liberty Walk 
2. Who Owns My Heart 
3. Can't Be Tamed 
4. Every Rose Has It's Thorn 
5. Two More Lonely People
6. Forgiveness and Love 
7. Permanent December 
8. Stay 
9. Scars 
10.Take Me Along
11.Robot 
12.My Heart Beats for Love 

 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky