3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. február 20. | Bertoni

A nőben rejlő vadállat: Miley Cyrus lemezkritika 

Copyright:

Miley Cyrus: Can’t Be Tamed | 2010 júniusában jelent meg a Hannah Montana-ként ismertté vált zenészpalánta harmadik stúdióalbuma. Az énekesnő alig 20 éves, de máris rengeteget szerepelt és világszerte ismert filmjeiről, humoráról. A Can’t Be Tamed a vadság mellett leginkább a show iránti érzékét bizonyítja. 

Egy popos – táncos - elektronikus albumról van szó, amin egy-két líraibb és egy rockos beütésű dal is helyet kapott. Kétségtelenül bulizós, és azért nem kell túl komolyan venni a címét sem: a megszelídíthetetlenség (a szövegek alapján) leginkább abból ered, hogy még nem sikerült megtalálni a megfelelő idomárt. A legnagyobb sikert a portugál és a spanyol közönség körében aratta, de a magyar slágerlistákon is a 10. helyen végzett. 2010 végére azért már lecsengett, az európai Top 100-ban például csak a 70. volt. 
 
A kezdeti siker okát az újdonság varázsa mellett az ismerős dallamokra vezethetjük vissza. A Who Owns My Heart például nekem a Scootert idézte, de a Two More Lonely People, vagy a Permanent December hangzásvilága sem túl egyedi. Persze ezt többféleképpen megfogalmazhatjuk: vehetjük koppintásnak, de a meglévő jóból való ügyes építkezésnek is. A Liberty Walk kicsit rap-jellegű, és tényleg pörgősre sikerült, felszabadítja az embert. A Permanent December teljesen tinidal lett, a refrénje is tipikusan a bulikban jól kiabálható o-o alapján működik. 
 
Az ilyen jellegű számokban nem igazán mutatkozik meg, hogy Miley tényleg tud énekelni is. Sokkal jobban állnak neki a lassabb dalok, kevesebb hangszereléssel, akusztikusabb kivitelben. Ott van az Every Rose Has It's Thorn: bármennyire egy egyszerű szerelmes nóta, vannak benne nagyon szép, már-már költői részek, mint az „every night has it’s dawn”. A Stay-ben a dallam magával ragad, nagyon szép az egész szám, és végig azon gondolkoztam, mennyire aktuális. Arról szól, hogy egy lány nagyon szerelmes egy srácba, és szeretne vele újra összejönni, viszont galád módon arra vár, hogy a fiú kezdeményezzen. Na ez az, amit manapság (szerintem) nem nagyon lehet elvárni. A mai srácok nem ilyenek. Nekik meg kell mondani, mit hogy csináljanak, mert azt hiszik, hogy így majd elkerülhetik a félreértéseket. Holott pontosan ezért gyakran meg sem történnek dolgok, esély sincs arra, hogy tanácstalanok lehessenek. 
 
De a társadalom feloldhatatlan problémáinak elemzése helyett térjünk vissza inkább Miley Cyrushoz. Sokszor fordul klisékhez, ugyanakkor több stílusváltozatot is felvonultat. Nagyon népszerű akar lenni, és a saját egyéniségét alárendeli az aktuális ízlésnek. Ez persze dollárban mérhető eredménnyel jár, de csak bizonyos ideig működőképes. Hozza a papírformát, és a szerelemről, a párkapcsolatokról énekel, amit ebben a korban még elnézhetünk neki, de azért remélem, hogy legközelebb már legalább a globális felmelegedésre is reagál valahogy. A lehetőség benne van, de ez most olyan semmilyen lett.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 5/10
 
Miley Cyrus: Can’t Be Tamed (2010, Hollywood Records Inc.)
 
1. Liberty Walk 
2. Who Owns My Heart 
3. Can't Be Tamed 
4. Every Rose Has It's Thorn 
5. Two More Lonely People
6. Forgiveness and Love 
7. Permanent December 
8. Stay 
9. Scars 
10.Take Me Along
11.Robot 
12.My Heart Beats for Love 

 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky