3430 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. február 20. | Bertoni

A nőben rejlő vadállat: Miley Cyrus lemezkritika 

Copyright:

Miley Cyrus: Can’t Be Tamed | 2010 júniusában jelent meg a Hannah Montana-ként ismertté vált zenészpalánta harmadik stúdióalbuma. Az énekesnő alig 20 éves, de máris rengeteget szerepelt és világszerte ismert filmjeiről, humoráról. A Can’t Be Tamed a vadság mellett leginkább a show iránti érzékét bizonyítja. 

Egy popos – táncos - elektronikus albumról van szó, amin egy-két líraibb és egy rockos beütésű dal is helyet kapott. Kétségtelenül bulizós, és azért nem kell túl komolyan venni a címét sem: a megszelídíthetetlenség (a szövegek alapján) leginkább abból ered, hogy még nem sikerült megtalálni a megfelelő idomárt. A legnagyobb sikert a portugál és a spanyol közönség körében aratta, de a magyar slágerlistákon is a 10. helyen végzett. 2010 végére azért már lecsengett, az európai Top 100-ban például csak a 70. volt. 
 
A kezdeti siker okát az újdonság varázsa mellett az ismerős dallamokra vezethetjük vissza. A Who Owns My Heart például nekem a Scootert idézte, de a Two More Lonely People, vagy a Permanent December hangzásvilága sem túl egyedi. Persze ezt többféleképpen megfogalmazhatjuk: vehetjük koppintásnak, de a meglévő jóból való ügyes építkezésnek is. A Liberty Walk kicsit rap-jellegű, és tényleg pörgősre sikerült, felszabadítja az embert. A Permanent December teljesen tinidal lett, a refrénje is tipikusan a bulikban jól kiabálható o-o alapján működik. 
 
Az ilyen jellegű számokban nem igazán mutatkozik meg, hogy Miley tényleg tud énekelni is. Sokkal jobban állnak neki a lassabb dalok, kevesebb hangszereléssel, akusztikusabb kivitelben. Ott van az Every Rose Has It's Thorn: bármennyire egy egyszerű szerelmes nóta, vannak benne nagyon szép, már-már költői részek, mint az „every night has it’s dawn”. A Stay-ben a dallam magával ragad, nagyon szép az egész szám, és végig azon gondolkoztam, mennyire aktuális. Arról szól, hogy egy lány nagyon szerelmes egy srácba, és szeretne vele újra összejönni, viszont galád módon arra vár, hogy a fiú kezdeményezzen. Na ez az, amit manapság (szerintem) nem nagyon lehet elvárni. A mai srácok nem ilyenek. Nekik meg kell mondani, mit hogy csináljanak, mert azt hiszik, hogy így majd elkerülhetik a félreértéseket. Holott pontosan ezért gyakran meg sem történnek dolgok, esély sincs arra, hogy tanácstalanok lehessenek. 
 
De a társadalom feloldhatatlan problémáinak elemzése helyett térjünk vissza inkább Miley Cyrushoz. Sokszor fordul klisékhez, ugyanakkor több stílusváltozatot is felvonultat. Nagyon népszerű akar lenni, és a saját egyéniségét alárendeli az aktuális ízlésnek. Ez persze dollárban mérhető eredménnyel jár, de csak bizonyos ideig működőképes. Hozza a papírformát, és a szerelemről, a párkapcsolatokról énekel, amit ebben a korban még elnézhetünk neki, de azért remélem, hogy legközelebb már legalább a globális felmelegedésre is reagál valahogy. A lehetőség benne van, de ez most olyan semmilyen lett.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 5/10
 
Miley Cyrus: Can’t Be Tamed (2010, Hollywood Records Inc.)
 
1. Liberty Walk 
2. Who Owns My Heart 
3. Can't Be Tamed 
4. Every Rose Has It's Thorn 
5. Two More Lonely People
6. Forgiveness and Love 
7. Permanent December 
8. Stay 
9. Scars 
10.Take Me Along
11.Robot 
12.My Heart Beats for Love 

 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky