Kelly Rowland: Here I am | Kelly Rowlandat sokan csak a megboldogult Destiny’s Child-ból vagy David Guetta When love takes over-jéből ismerik. Pedig Kelly a szólókarrierjét is átgondoltan építgeti. Ennek aktuális momentuma a Here I am című album.
Nemrég az R’n’B zene létjogosultságát próbáltam megvédeni, és jó R’n’B album létezését firtató kérdésre rögtön rávágtam Kelly Rowland: Simply Deep-jét, ami nem sokkal a Destiny’s Child feloszlása után jelent meg. Akkor nem gondoltam, hogy kis idő elteltével meg is fogom hallgatni ismét ezt a lemezt. Most ezt teszem, részben azért, hogy magam előtt bizonyítsam, hogy nem a memóriám szépítette meg a régmúltat. Mert ahogy többször is végighallgattam Kelly Rowland vadiúj lemezét, a Here I am-et meggyőződhettem arról, hogy ezt nem hoznám fel példaként. Nagyon populáris anyag, szinte hibátlanul teljesíti az ilyen zene felé támasztott elvárásokat, de jelentősen különbözik attól, ahonnan Kelly Rowland szólókarrierje indult.
Időközben az énekesnőnek kijött egy második albuma is, a Ms. Kelly. Aztán a David Guettás When love takes over-nél már sejteni lehetett, hogy Kelly Rowland egyre inkább elmozdul egy zeneileg könnyebben befogadható irányba. Így talán még a volt Desteny’s Child-os „kolleginájának”, Beyoncé-nak is a vetélytársa lehet.
A Here I am-mel nincs semmi gáz, azonkívül, hogy totál belesimul a mainstreambe. És azt nem igazán lehet fellelni rajta, amitől Kelly Rowland egyedi lehetne. De van benne pop, meg tüc-tüc, és a dalok java simán megállja a helyét a diszkóban. Az, hogy én kicsit többet vártam ennél, az meg más kérdés.
A Here I am-ről az All of the night kapott meg először, mert tök jól lehet rá énekelni, hogy „we’re having some fun”. És tényleg, közben szinte el is hittem Kelly Rowlandnek azt, amit énekel.
A Motivation-t azért érdemes kiemelni, mert máris sláger lett belőle. Nem csoda, Lil’ Wayne is közreműködik a számban és a dalhoz készült videóklip sem kicsit lett erotikus. Talán ez is közrejátszik abban, hogy jelenleg a youtube-on 30 milliós megtekintésnél tart. Van olyan dal is amiben Kelly jobban megmutatja az énektudását, ilyen pl. a Keep it between us.
Az albumból kiadtak egy deluxe verziót is, ami négy bónusz számmal örvendezteti meg a rajongókat. Kicsit olyan ez a lemez, mintha receptre készült volna. Az eredmény követi az előírásokat, és pont emiatt nem túl eredeti.
Anikó
A MyMusic értékelése: 6/10
Kelly Rowland: Here I am (EMI, 2011)
1. “I’m Dat Chick”
2. “Work It Man” feat. Lil Playy
3. “Motivation” feat. Lil Wayne
4. “Lay It on Me” feat. Big Sean
5. “Feelin’ Me Right Now”
6. “Turn It Up”
7. “All of the Night” feat. Rico Love
8. “Keep It Between Us”
9. “Commander”
10. “Down for Whatever”
Deluxe
11. “Heaven & Earth”
12. “Each Other”
13. “Motivation (Rebel Rock Remix)” feat. Lil Wayne
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább