Tartalom és forma - Nicolas Jaar

Nicolas Jaar: Space Is Only Noise (2011) | A 21 éves Nicolas Jaar közelmúltban megjelenő lemeze, a Space Is Only Noise méltán került a figyelem középpontjába. A korong a Circus Company kiadó gondozásában látott napvilágot, 14 számot tartalmaz, stílus meghatározásként a downtempo, deep house, ambient műfajok egyedi és figyelemreméltó ötvözete.

Ha létrejön egy mű annak vélhetőleg célja az is, hogy nyomot hagyjon és, hogy teremtsen valami újat is, valamit, amitől egyedivé válik a dolog. A Space Is Only Noise egy elektronikus zenei hanganyag egy New York-i születésű Chile-i producertől, Nicolas Jaar-tól, aki egyébként 14 éves kora óta foglalkozik a zenével. A korai inspirációk közt lehetne megemlíteni Ricardo Villalobos-t, de Jaar hangzása némileg visszafogottabb és inkább a nyugalom vizein kalandozik. A zenei stílusjegyek arzenálját lehet megtalálni ebben a letisztult hangzásvilágban. A soul, a blues, a funk, a hip-hop, a dubstep, és rengeteg egyéb más impresszió válik egy egésszé ezen a korongon. Minden aprócska kis zörej a rendkívül esztétikus elrendezésű hangkollázs szerves része, melytől olyan érzetünk lehet, hogy mindennek oka van. Ilyen fokú tudatossággal pedig csak a mester végzi munkáját.

A lágy fátyoltextúrák, a lassú zongorabetétek és hangmintamorzsák, a tiszta orgonák és gitárhúrok sokszínűsége, egy rendkívül érdekes zenei légkört hoznak létre, valami olyasmit, amit eddig még nem hallottunk. Értékelendő az ilyesfajta újító szándék, a stiláris pontosság és, hogy a zene ez esetben erőteljesen zene marad, amit lehet érezni, és ami tud hatni. Mindezeken túl nagyon szépen szóló munka ez, ahol a tartalom és forma pompás egységben érvényesül. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy egyre több előadó építkezik korunk divatos stílusirányzataiból, így próbálván létrehozni valami újabbat, újszerűbbet.

A lemez 14 számból áll, hangulati síkon a downtempo és a soul lehet a két fő csapásirány némi jövőbevivő jazzes fűszerezéssel. A Space Is Only Noise nyitánya, az Etre, a pianók zengő katedrálisába vezet minket, a mozdulatlanság és a nyugalom mindent átjár. Folytatásként a Colomb fő tematikában hasonló mint az album kezdőszáma, de itt a lírai atmoszférán és az érdekes ritmusszekción kicsit old a francia nyelvű acapella-montázs. A Sunflower közjáték után a Too Many Kids Finding Rain In The Dust című szerzemény következik, aminek egyik motívuma kissé megbabrálva fellelhető a Variations-nál, ami szerintem a legjobb szám az albumon. A jazzes és a bluesos elemek először leginkább a Keep Me There-nél jelennek meg. Itt már erőteljesebbek a fúvósok, amiket végig acapella kísér, mindez némi dubos effektuskörnyezetbe ültetve. A lemez utolsó száma az Etre, hasonul a kezdő zenéhez. Egyértelmű és markáns lezárása ez egy műnek, ami rengeteg stílusjeggyel rendelkezik ugyan, mégsem kalandozik el idegen tájakra, átadja üzenetét, mindezt pedig a lehető legtöbb eleganciával és illendőséggel teszi. Ebben a zenében benne van a lélek, az értelem és minden serkentő és értékes emberi tényező, ami működtetni képes. A rendkívül fiatal Nicolas Jaar első bemutatkozása egy értékes időtálló produktum, amely mentes szokványos sablonoktól és giccses kliséktől.

MyMusic értékelés 9/10

Nicolas Jaar: Space Is Only Noise (Circus Company, 2011)

1. Etre

2. Colomb

3. Sunflower

4. Too Many Kids Finding Rain in the Sand

5. Keep Me There

6. I Got A Woman

7. Problems with the Sun

8. Space is Only Noise if You Can See

9. Specters of the Future

10. Almost Fell

11. Balance Her In Between Your Eyes

12. Trace

13. Variations

14. Etre

cimkék
- kurvajó!, lemezkritika, Nicolas Jaar, psychedelic

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább