Queens of the Beatles, avagy debütált a Mini Mansions

Mini Mansions - Mini Mansions | Akik szeretik a Queens of the Stoneage-et, azok nem biztos, hogy Mini Mansions zenéjét szeretni fogják. Azonban, akik szeretik John Lennonékat, azok annál inkább. A lényeg, hogy a QUOTSA zenészei hobbizenekart csinálnak, Josh Homme pedig löki bele a pénzt.

A Michael Shuman alapította zenekar 2009-ben jött létre, akkor csak egy pár dal erejéig. Ez a pár szám is elég volt, hogy felkeltse a kritikusok érdeklődését. Viszont a szóban forgó album, ami alig egy hónapja jelent meg, már vegyes fogadtatásban részesült. Ugyanis azzal, hogy John Lennon-hoz és a Beatles-höz hasonlították őket, azonnal komoly követelményeket állítottak fel számukra, amiknek nem egyszerű megfelelni. Gondoljunk csak bele: ha valaki azt mondaná, hogy van egy banda, ami olyan „Lennonos”, mi azonnal valami korszakalkotóra számítanánk. Ellenben a Mini Mansions közel sem korszakalkotó. A Lennon-hasonlat egyedül a drogokkal átfuttatott pszichedelikus hangzásvilágot írja le, valamint a – szigorúan 21. századi szemmel nézve – formabontó vokált.

A hangzást összegezve: az album egy szomorú, pontosabban keserédes Lucy in the Sky with Diamonds. Ami egyedül – csúnyán fogalmazva – át lett mentve a QUOTSA-ból, az a gitárhangzás, ami akár Josh Homme-nak is köszönhető. Továbbá, hogy a dobbal többet mutatnak, mint azt anno Ringo tette.

Viszont ha teljesen eltekintünk a hasonlóságoktól és attól, hogy stoner rock zenekartagok gitárpop zenét játszanak, az album egy elég komoly könnyűzenei vérfrissítés. Nem igényel komoly emésztést, viszont ha az ember eleget hallgatja, akkor kezdi el értékelni az egyediségét, annak ellenére, hogy a hangzás a posztmodern zenekorszak alfájáig nyúl vissza, és „másolja le” azt, persze stílusosan.

Felesleges lenne számonként végigvenni a lemezt, hiszen akinek egyáltalán mond valamit Lennon neve, az pontosan tudja mire számíthat. De hogy mégis legyen valami fogalmuk a kedves olvasóknak arról, hogy mennyire lehet sikeresen aktuálissá tenni egy több mint 40 éves hangzásvilágot, itt a „Monk” című szám, ami ráadásul az album „legdurvább” száma.

Sir DNA

A MyMusic értékelése: 6/10

Mini Mansions: Mini Mansions (Ipecac Recording, 2010)

1. Vignette #1     1:27
2. The Room Outside     4:20
3. Crime Of The Season     4:44
4. Monk     4:03
5. Wünderbars     3:03
6. Seven Sons     3:06
7. Vignette #2     2:16
8. Kiddie Hypnogogia     2:56
9. Majik Marker     4:04
10. Girls     3:25
11. Vignette #3     2:00
12. Thriller Escapade        4:29

cimkék
- beatles, lemezkritika, Mini Mansions, Queens of the Stoneage

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább