3429 zenekar 12450 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. július 25. | Gerta Rauss

Éljenek a vegyes kazik! - Rádió1 válogatás

Copyright:

Akad néha olyan, amikor a szerkesztőasszony csőbehúzza a szerencsétlen egyszeri zenehallgatót, és kioszt neki egy Various Artists fedőnevű lemezt... Nem direkt csinálja ő, mert hát néha melózni is kell. Fogadjuk el, toljuk be a Rádió 1 TOP 20 című albumot, és fejtsük meg a világot. Rajt!

Szóval kaptam egy rejtélyes albumot, amin annyi szerepelt, hogy Various Artists, és érkezett hozzá a nemes feladat, hogy írni kéne róla. Bevállaltam. Persze titkon azt reméltem, hogy valamilyen jó kis chill lemez lesz, azokat szokták így becézni. Betoltam a fülembe a muzsikát, és ekkor már kiírta a lejátszó, hogy Rádió 1 TOP 20, na mondom, azt a leborult szivarvégit, mibe nyúltam én bele...? Mindegy nekiugrom, meghallgatom, csak nem foghat ki rajtam egy rádióbarátság, de azért már előre röhögök az autotune háborún. Mindez aznap történik, amikor épp Londonba tartok életem legbeborultabb 2 napjára, ahol (ha nem esünk le addig... update: nem estünk le) látni fogom a Portishead-et (2x), PJ Harvey-t, a Liars-t, a Swans-t, a Grinderman-t meg minden szépet és zajt. Szóval épp megyek ünnepelni az alternatív zenét, fülemben a Rádió 1 TOP 20-al... Prájszlessz.
 
Közben az mp3 lejátszóm elkezdi kiírni az előadókat, a számcímeket, de nekem semmi nem mond semmit.  Tudatlanság fél egészség. Mert lehet, hogy az agyam tele van 1967 összes albumával, vagy a 90-es évek, minden grunge számának a szövegét kívülről tudom, vagy simán felsorolom a Warpaint turnéjának következő állomásait, de a mainstream-től hosszú, hosszú évek alatt végleg elvágtam magam. Évek óta nincs tv, rádiót csak akkor kapcsolok be, ha véletlenül félrenyomom a volume gombot a hifin, és mégis. Itten jön a nagy reveláció. Mennek ezek a számok a fülemben, és egyre csak örülök, hogy jéé, ezt ismerem, jéé ennek örülök, jéé ezt dúdolom. Mert az van, hogy akármennyire elvágjuk magunkat a mainstream-től, ha nyitott füllel élünk, akkor egy Radio 1 TOP 20 igenis a részünkké válik, és egyáltalán nem kell szégyenkeznünk.
 
És akkor most axióma következik, vagy avokádó, vagy aviátor, tökmindegy, a tényállás, hogy 2011-ben a mainstream rádiózene és a nagyon menő pitchforkáliák között épp csak egy hajszálnyi különbség van. Ott vagyunk, hogy hallgatom ezeket a közért/taxi/tezsvérem/pláza számokat és respektálom a teljesítményt. Ezek a 2011-es zenék úgy vannak megcsinálva, hogy nem vágom a falhoz a lejátszót, sőt szinte büszke vagyok a készítőikre.
 
Mert mi van akkor az év egyik legjobb lemezét Beyoncé, a másikat meg az Oh Land dobja össze? Ha hoznak nekem egy busmant, mindenféle háttértudás nélkül, és meg tudja mondani, hogy melyik a multicsillió dolláros projekt és melyik az újonnan felkapott indie csoda, akkor le a kalappal előtte. Vagy éppenséggel fel lehetne tenni azokat a kérdéseket, hogy mi az igényesebb, mi a hasznosabb, mi a jobb (?!?!): egy Lykke Li vagy egy Lady Gaga, egy Santigold vagy egy Rihanna, egy Nationals vagy egy Paramore, egy PJ Harvey vagy egy Pink? Ki tudja megmondani? Éppen csak az alapján választunk, hogy MTV-t nézünk-e vagy NME-t olvasgatunk, és ez utóbbitól persze nagyon vájtfülűnek érezzük magunkat...
 
Amit próbálok magyarázni egy ideje, és amiben a Rádió 1 TOP 20 csak megerősített, hogy hatalmas fejlődés következett be a mainstream zenében a 2000-es években. Beyoncé headliner a Glastonbury-n, Prince pedig a Szigeten. Ezek eddig saras, büdös alterfesztek voltak, de mára elmosódott a határvonal. Ezek az előadók, akiket lehet fősodornak is nevezni, olyan műsort tesznek le, hogy arra a nagy kritikusok is csak csettinteni tudnak.
 
És ez nem volt mindig így. Emlékeztek feleim, hogy a 80-as években a Milli Vanilli volt a rádióbarát, a 90-esben a DJ Bobo és Captain Jack (jó persze az oldalvonalnál volt egy elég erős grunge és britpop támadás)? Ma viszont Lady Gaga az atyaúristennő, Justin és Eminem a királyok. A különbség a tehetség. Lehet szidni ezeket az előadókat éjt nappallá téve, de nem lehet elvitatni, hogy tehetségesek.
 
Ma egyszerűen nem lehet bármilyen szarral kiállni. Ennek lehet oka a fesztiválboom, a youtube hódítás, a tehetségkutatók megjelenése, mindesetre a lényeg, hogy a tátika szinte elfogadhatatlan lett (azt én pl nem nevezem playback-nek, amikor egy énekes 10 perces táncot nyom le ugrálva, és akkor kicsit besegítenek a hangjába vokalisták).
 
És a lényeg, hogy lehet, hogy megmenekülünk. Mert ha egyszer látsz egy olyan show-t mint mondjuk Christina Aguliera-é, akkor már nehezen mész el a falusi napokra, Romantic "koncertre".
 
Na, sok a filozófia, az albumról meg nem írtam semmit. Mert nincs mit. Slágerek. Jó slágerek. Az ember szívesen emeli le a tejfölt a polcról, szívesen nem beszélget a taxissal, és szívesen énekelget együtt a testvérével erre az albumra. Mert nem ártalmas, és ez hatalmas teljesítmény, mert míg egy Coco Jumbo fizikai fájdalmat okozott régen a közértben, addig ma egy Airplanes-től nem menekül el az ember. Ez van kedves barátaim, hagyjátok magatokat, és amellett, hogy nyomatjátok a The XX-et vagy a Caribou-t, egyáltalán nem kell megijedni a Rádió 1 TOP 20-tól sem, mert nem bánt.
 

 
MyMusic értékelés: 6/10
 
Rádió 1 – Top 20 (Magneoton, 2011)
 
Tracklista:
1. B.o.B. feat. Hayley Williams – Airplanes
2. Travie McCoy feat. Bruno Mars – Billionaire
3. Flo Rida feat. David Guetta – Club Can’t Handle Me
4. Jason Derülo – In My Head
5. Bruno Mars – Just The Way You Are
6. Iyaz feat. Flo Rida – Replay
7. T.I. – Whatever You Like
8. Jason Derülo – Ridin’ Solo
9. Alesha Dixon – The Boy Does Nothing
10. Leona Lewis – I See You (Theme From Avatar)
11. Flo Rida – Right Round
12. Plies feat. Ne-Yo – Bust It Baby
13. B.o.B. feat. Bruno Mars – Nothin’ On You
14. Seal – Weight of My Mistakes
15. Flo Rida – Sugar
16. Trey Songz – Already Taken
17. Iyaz – Solo
18. Sean Paul – So Fine
19. Jason Derülo – Watcha Say
20. B.o.B. feat. Eminem & Hayley Williams – Airplanes, Part II (Bonus Track)
 
Gerta Rauss
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky