Megkaptunk a pofánkba - Beastie Boys rapsaláta hip-hop mártással

Beastie Boys: Hot Sauce Committee Part Two | Előre közlöm, nem vagyok híve a rapnek. Se a gangsztás, csajozós, seggrázósnak, se a rendszerkritikus értelmiséginek. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan formáció van, akit képes lennék elejétől a végéig meghallgatni. A Beastie Boys köztük van (magyar viszonylatban pedig Bobachrome-ék, de ez egy másik történet).

Gondban is vagyok, mi a csudát is írhatnék a Hot Sauce Committee Part Two-ról, hogy kitöltsem a rendelkezésemre álló felületet. Maradjunk annyiban, hogy a fasza jelző rövid és tömör kifejezése a new york-i hülyegyerekek legújabb szerzeményének, akik aztán jó szakács módjára ötvöztek mindenféle stílust, mely a fülük ügyébe akadt. A fő vonal maradt a rap, de akad itt hip-hop kicsit Daft Punk-os eltorzulós beütéssel, és egy csipetnyi punk-os pimaszsággal a régi időkből. A lényeg mégis a fanyar humor, mely elengedhetetlen része egy BB-lemeznek, most pedig kapunk belőle dögivel. Két kicsit gyengusz lemez után úgy tűnik, a fiúk végre visszataláltak önmagukhoz. Most ugyan melyik számról zengjek ódákat? A Don’t Play kifogástalan, a Funky Donkey marhulása is. Ennek pedig örülünk. Nem sorolom el a többit, hallgassátok meg, és vonjátok le a konklúziót!

Hátránya a lemeznek, hogy itt-ott kicsit monotonra és unalmasra sikeredett, így a bizarr hangminták ellenére könnyen elterelődhet az ember figyelme, ha nem koncentrál figyelmesen a szövegre és egyéb prüttyögésekre. De ez legyen a legnagyobb bajunk. Beastie-ék már legendák, így, ha egy kupac szart tennének le az étkezőasztalra, és azt mondanák, tessék, ezt főztük, ezt egyétek, azt is fintorgás nélkül, jóízűen elfogyasztanánk, de szerencsére jelen esetben nem csesztek ki velünk, hanem egy pöpec lemezzel örvendeztettek meg minket húsvét utánra. Örüljünk neki, úgyis kevés ilyennel akad mostanság az ember. Azért a nagy felhajtás után egy új Ice-T-re még kíváncsi lennék.

MyMusic értékelés: 7/10

Beastie Boys: Hot Sauce Committee Part Two (EMI, 2011)

Tracklist
1. Make Some Noise
2. Nonstop Disco Powerpac
3. OK
4. Too Many Rappers [new reactionaries version] (featuring NAS)
5. Say It
6. The Bill Harper Collection
7. Don’t Play No Game That I Can’t Win (featuring Santigold)
8. Long Burn The Fire
9. Funky Donkey
10. The Larry Routine
11. Tadlock’s Glasses
12. Lee Majors Come Again
13. Multilateral Nuclear Disarmament
14. Here’s A Little Something For Ya
15. Crazy Ass Shit
16. The Lisa Lisa/Full Force Routine

cimkék
- Beastie Boys, hip-hop, hülye, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább