Radiohead átverés nélkül

Radiohead – King of Limbs | Thom Yorke elhitette velünk, hogy oda kell figyelni minden apró mozzanatára, mert az MŰVÉSZET, maximum mi nem értjük. Még. De a tévhit miatt addig hallgatjuk lelkesen minden dalát, amíg el nem kezdjük értékelni azokat, fel nem töltjük (helyette) megfelelően mély tartalommal. Nincs ez másként a King of Limbs-nél sem.

Bepaliztak minket az OK Computerrel még ’97-ben, azóta várjuk a méltó folytatást. Ennek közel 13 éve, és mivel az ember türelme véges, kénytelenek voltunk megszeretni és agyonmagasztalni minden egyes lemezt, amivel a Radiohead belegázolt valami más stílusba, mint azelőtt. Feltételeztük, azok vannak annyira mélyek, mint a korábbi lemezek.

A King of Limbs egy várható folytatása volt mind Yorke szólóalbumának, mind pedig az In Rainbows albumoknak. Ez már nem Radiohead termék abban az értelemben, hogy kikopott a frontember mögül a zenekar, és bár eddig is Thom testesítette meg a bandát, még egy-egy interjúban Johhny Greenwood gitáros is kapott némi kritikai elismerést munkájáért. Ma már vele sem nagyon tudni mi van, fogalmunk sincs, szereti-e még a Tisza pólót és a Tiszacipőt.

A Tisza az úr!

Ezt szem előtt tartva, és gúnyosan megjegyezve: Thom Yorke második szólólemezén virágzik a minimál, úgy látszik ezen belül éli majd a „zenekar” második reneszánszát. Elég csak meghallgatni a Bloom kakofoniáját, vagy hogy mennyire kevés hangot használnak fel a Feral-ban , vagy épp a Lotus Flower-ben. Nehéz nem észrevenni, hogy erre a lemezre is kerültek olyan dalok, amik deformált másolatai korábbi alkotásoknak. Ilyen a Codex, ami nagy hasonlóságot mutat a Pyramid song-hoz, vagy a Little by little, ami hangzásában a The Bends-et idézi.

A nagy durranás itt is elmaradt, vártunk egy újabb kísérletező albumot, helyette maradt az üres hangzású elektro, és a teljes átéléssel előadott szövegek, falsetto, meg pátosz a köbön. Aki az In Rainbows-on szocializálódott, annak a King of Limbs egy remekmű, a leegyszerűsítések netovábbja. Számukra ez a lemez bírhat akkora befolyással, mint amennyire a kilencvenesekre az OK Computer.

Volt már említve az üres hangzás, amit lehet, hogy megkövetel a stílus, légüres térben lebeg miatta az egész mű. Olyannyira, hogy a világ kezd csömört kapni ettől a nagy semmitől. Ezt tükrözi mind a metacritic, mind pedig a közönség véleménye. A többi lemez tükrében az oldal szerint az új album egy erős közepes, addig a hallgatók ezt tartják a legrosszabbnak (Megjegyzem, még így is 8. a 10-ből, és 4 album pedig nem is szerepel a listán). Nem is csodálom, ebből a 9 dalból csak a Lotus Flower fog fennmaradni az utókornak, az is a klipben dokumentált epilepsziás rohamnak köszönhetően.

Összegezve: elég nagy csalódás ez a lemez, még nekem is, aki Thom Yorke szólólemezét kifejezetten szeretem, az In Raibows-t pedig a jobb lemezeik közé sorolom. Mégis, nagy benne a vákuum.

Sir DNA

A Mymusic értékelés: 7/10

Radiohead: King of Limbs (TBM Records, 2011)

1. Bloom   5:15
2. Morning Mr Magpie   4:41
3. Little by Little 4:27
4. Feral   3:13
5. Lotus Flower   5:00
6. Codex   4:47
7. Give Up the Ghost   4:50
8. Separator   5:20

cimkék
- lemezkritika, radiohead, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább