3428 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. június 9. | -dorkat-

Indie pop napfényhez - Foster The People

Copyright:

Foster The People: Torches | A Foster the People-t 2009-ben alapította három fiatal srác Los Angelesben. Sok koncert és egy EP után eljutottak odáig, hogy kiadják debütáló albumukat, ami nem is volt rossz döntés: kellemes kis indie pop, napfényes, lazítós délutánokhoz.

Ezek a fiúk eddig sem voltak teljesen ismeretlenek, Pumped up Kicks című daluk feltűnt már egy-két helyen korábban, Ausztráliában és Amerikában kimondottan sikeresek voltak vele. Kellemes kis nóta, de semmi komoly, gyorsan kiment a fejemből. Aztán mikor a kezembe került a debütáló lemez, első lépésként kerestem pár képet róluk, mert szeretem vizualizálni a zenét. Ezt most még az albumon való pörgés előtt tettem meg, nem biztos, hogy okosan. Első ránézésre unalmas, sorba beállós indie kölykök, akik csak a szokásos dekor zenét játsszák. Rögtön el is ment a kedvem az egésztől, nem akartam rájuk időt pazarolni. A helyzeten sokat javított a felismerés, hogy a nevük eredetileg Foster and the People volt, csak túl sokan elértették, ők meg emiatt a másikat használják azóta poénból. Persze ez teljesen triviális, de a fantáziámat mégis megmozgatta. Végül is ezért voltam hajlandó végighallgatni, mit sikerült összehozniuk.
 
Az első számnál kellemes meglepetés ért. A Helena Beat egy pörgős, ötletes szám néhol megspékelve érdekes szinti szólamokkal. Olyan vidám az egész, hogy rögtön kedvem lenne miatta vidámparkba menni és lezavarni egy végignevetős randit a zenekar valamelyik csőnacis tagjával, de minimum napozni valahol a fülemben az mp3-mammal. Arra jutottam, előtte inkább csak végighallgatom az anyagot, még akkor is, ha a folytatás nem lesz ilyen jó, az eső meg elkezd esni. 
 
A már említett Pumped up Kicks megint nem fogott meg igazán, bár azért aranyos, csak túl átlagos. A következő számokkal is ez a baj, nem lehet rájuk azt mondani, hogy rosszak, csak úgy átsiklik rajtuk az ember, az meg azért igencsak kevés. Aztán kicsit megint megörültem, mert a Waste című számban érzek egy kis pluszt, feszesebb a dinamikája és nagyon hangulatos a refrénje. Említésre méltó még a Houdini, ami picit szerencsére kilóg a sorból, megfogott az ének szólam, na meg a szinti, megint csak. Az utolsó szám lassabb tempójú, nem valami vidám, de nem is baj. Hiányzott már egy kis melankólia a nagy boldogság után. Arra meg csak így a végére jöttem rá, hogy Mark Fosternek igenis van keresnivalója a mikrofon mögött: érdekes a hangszíne, és a magas hangjai is természetesek, a Maroon5-os Adam Levin ugrik be róla.
 
Egyáltalán nem rossz, amit a srácok összehoztak, de meg kéne már tanulnia az összes alakuló indie bandának, hogyha gyakorlatilag ugyanazt csinálják, mint a többiek, senki nem fogja megjegyezni őket. Ezekben a fiúkban pedig határozottan van fantázia, csak azt nem tudom, rájönnek-e, érdemes egyedinek lenni. Egyébként nyilván nem lett a kedvencem a lemez, de nyugodt szívvel felteszem az mp3-mamra: jól fog még jönni, ha kiülök sütkérezni a Városligetbe.
 
-Dorkat-
 
MyMusic értékelés 6/10
 
Foster the People: Torches (Columbia Records, 2011)
 
1. Helena Beat
2. Pumped Up Kicks
3. Call It What You Want
4. Don’t Stop
5. Waste
6. I would Do Anything for You
7. Houdini
8. Life Ont he Nickel
9. Miss You
10. Warrant
11. Love
12. Chin music for the Unsuspecting Hero
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky