3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. május 2. | -gabriella-

Táncolható, bulizható – The Carbonfools

Copyright:

The Carbonfools: Carbonsoul | A The Carbonfools harmadik stúdióalbuma már viszonylag régebben, a tavalyi év végén megjelent, mégis még mindig aktuális, hiszen a lemezen 12 rádió- és koncertbarát szám található meg. Azóta a zenekarban történtek változások, viszont most azt vizsgáljuk, hogy az eredeti csapat hogyan tudott megbirkózni a második lemez sikerével és hogyan próbálnak új utat törni.

A The Carbonfools a második lemezével robbant be a köztudatban, amin anno olyan slágerek voltak megtalálhatóak, mint a Furilla vagy a The Line. Ezek után elég gyorsan a közönség kedvenc koncertzenekarává váltak, így biztos vagyok benne, hogy rengetegen várták a harmadik albumot, amit 2010 legvégén adtak ki. Ennek előszeleként kezdték el játszani a Sunset című számot, és így utólag belegondolva tökéletesen jellemzi az album egész hangulatát.

A Carbonsoulon 12 szám található, ami közel egy órás játékidőt biztosít a hallgatóságnak. A zenekar elmondta, hogy ezen az albumon Fehér Balázs hangja sokkal nagyobb szerepet kap, illetve, hogy az előző lemez továbbgondolásaként, megmaradt a pszichedelikus techno űrrock hangzás, de emellé társítottak némi new wave és blues elemet is. Ha ők mondják, akkor kénytelenek vagyunk velük egyetérteni, ugyanis ez mind valós. A lemez tele van bulizható számokkal. Nagy erényük, hogy egy rendkívül jól felépített albumot kaptunk, több slágergyanús számmal. Így, abban sincsen semmi meglepő, hogy nem sokkal a Sunset után kijött a Hideway klipje is, ami nem csak, hogy igényes, de még jó is.

Alapvetően tényleg hasonlít a második albumra, ugyanis nagyon minimális változtatások történtek zeneileg. Ettől függetlenül hozza azt, amiért annak idején annyian rákaptak. Fehér Balázs hangja mellett persze sokat köszönhetnek DJ Titusznak is, aki az elektro alapokat szerkeszti, és szerencsére kezdi elfelejteni a „8 bites prüttyögést”, mert az néhol elég megterhelő tud lenni. Egyébiránt vannak remek megoldások, mint például, a GoodLookin című számban a „Somewhere over the rainbow” sor beillesztése, vagy a Hippie Songban a gyerekkórus használata, és a Sunsetben Fehér András által énekelt operabetét.

A Carbonsoulon is felfedezhetünk filmzenére hajazó számot, ilyen a Broken, de összességében el lehet mondani, hogy vidám és jól táncolható dalokat raktak össze. Mindenkinek olyan lesz az album, amilyen hangulatban hallgatja éppen. Ezt támasztja alá az is, hogy leginkább érzelmeket/érzéseket próbálnak kifejezni egy-egy dallal, erre pedig tökéletes példa a Pillow (ami egyben a záró szám) vagy a Paradise.

Amelyik számot még mindenképpen ki kell emelni az a Suck My Chi, mert egyrészt fasza, másrészt a 12 szám közül talán ez lett a legtökösebb. A dalok címe is árulkodó lehet, ugyanis az összes dal most is angolul íródott, így elég könnyen eladhatóvá válik külföldön is. Sőt, talán ők azok, akik még piacképesek is lehetnének más országokban.

Mindezek ellenére, a világot megváltani nem fogják ezzel a lemezzel. Sőt, több mint valószínű, hogy sokan hallottak már ehhez hasonlót, viszont korrekt és többször hallgatható. És, mint ahogy már említettem, jól táncolható, bulizható is, úgyhogy leginkább koncerteken jelenthet élvezetet egy-egy szám meghallgatása.

Ez az a típusú album, ami bárkinek bejöhet...

MyMusic értékelés: 8/10

Carbonfools: Carbonsoul (1G Records, 2011)

Tracklist:
1.Hippie Song
2.Sunset
3.Broken
4.Black Rainbow
5.Goodlookin
6.Hideway
7.Suck My Chi
8.Circumnavigate
9.So Tuff
10.Santa Bay
11.Paradise
12.Pillow

-gabriella-

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky