3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. március 1.

Hozza a teljesítményt - Grand Mexican Warlock

Copyright:

Végre, már nekünk is van szupergroupunk! Bár kevésbé híres, talán kevésbé egyedi, de legalább a miénk. És első debütáló albumukkal hozza azt a teljesítményt, mint bármelyik világhírű társa. Íme, a magyar Gran Mexican Warlock bemutatkozó albuma, az Aeons.

A Grand Mexican Warlock (Nagy Mexikói Boszorkánymester) azon zenekarok közé tartozik, melynek, ha feldereng előttünk a neve, még a szomszéd Luca néni kristálygömbjét bűvölve sem tudnánk kitalálni, mégis milyen stílust játszanak. Éppen ezért, most tiszta vizet öntünk a pohárba. Senki ne gondoljon tequila szagú grindcore zúzásokra disznóvokállal, vagy a norvég fenyvesekből szalajtott, black metalt játszó vikingekre. Ugyanis a GMW, minden túlzás nélkül állítható, a magyar rock szcéna szupergroupja. Akárcsak pepitában a Them Crooked Volture, melynek tagjai, többek közt Dave Grohl, Josh Homme és John Paul Jones, akik összeültek csak úgy viccből, és összerittyentettek egy egészen kellemes kis albumot.

A GMW tagjai is már jól bejáratott együttesekből verbuválódtak össze, így az Idorus Szabó László, Reich Tamás a Subscribe-ból, Somló Dániel az Esclin Syndo-ból, Hegyi Áron a Jazzékielből, valamint Bodóczy Zoltán és Mohácsi Mátyás alkotják a nevezett banda alappilléreit.

A dolog pikantériája, hogy a GMW első lemeze nem igazán hasonlítható egyik említett banda stílusához sem, mégis mindegyikből csempész egy leheletnyit. Kategorizálni sosem hálás feladat, s maguk a tagok is általában utálják, ha valahová kénytelenek bedobozolni magukat, de a hallgatónak mégis csak az ad valamilyen támpontot, ha kap valami konkrétumot. Így önkényesen a pszichedelikus-post rock címkét aggatnám a formációra.

Mert van itt kérem minden! A GMW vegykonyhájában a tagok épp a megfelelő arányban kevertek össze egy kis Led Zeppelint, The Mars Voltát, Dream Theater-t. De, bár hiába a korrekt arányok, a lemeznek megvan az a gyermekbetegsége, hogy egy üveg vörösbor mellett túl sok áthallásunk támadhat más bandákra: „Te Jocó, mintha ezt a riffet már hallottam volna valahol!”. Reménykedünk persze, hogy ezt kinövik, és még több egyediséget sikerül belecsempészniük a második utódba.

De térjünk rá pár mondat erejéig konkrétabba a lemezre!

Az album első fele mondható a lendületesebbnek, míg a második fele inkább melankolikusabb vizekre evez jazzes elemekkel, mint például a záró szám a Dusk. De nem kell aggódni, itt sem fordul teljes unalomba a dolog, hiszen a pihentető akkordok is tartogatnak legalább annyi kraftot, mint például az egészen különleges induló Mirror Syndrome vagy a nyakizom tornáztató Serpentine. A számok se nem túl hosszúak, mint ahogy azt egy-egy post-rock banda gigantikus opuszainál már megszokhattuk, se nem túl rövidek, bár a lemez egy hajszálnyival lehetett volna rövidebb, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Összegezve: Bár a Grand Mexican Warlock debütáló lemeze egy kicsit egysíkúra sikeredett, azért egy igen tisztességes anyagot tettek le az asztalra. A műfaj kedvelőinek minden bizonnyal ízleni fog ez a hazai csemege, és várjuk tőlük a következő fogást.

A MyMusic értékelése: 10/7

Grand Mexican Warlock: Aeons (Mamazone, 2010)

1. Dawn
2. Inner Turning Vibes
3. Serpentine
4. Constellations
5. Mirror Syndrome
6. Sideless Rivers
7. Gravity Pin
8. Reborn with the Sun
9. Aeons
10. The Soaker
11. We Disappear
12. Dusk

Drakulady

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky